A következőkben vizsgálódásunkat arra szeretnénk összpontosítani, hogyan jelennek meg a természettudományos érvek az alkotmánybírósági (vagy alkotmányos vizsgálatot végző egyéb bírósági) felülvizsgálatban. A természettudományos érvek vizsgálatánál a kötelező védőoltások eseteire koncentrálunk, hogy az esetszámot le tudjuk szűkíteni. Ugyanakkor a terület kiválasztása eshetőleges volt, hasonló megállapításra juthatunk bármely egészségügyi alapjog-korlátozás esetén. Jelen tanulmányban kötelező védőoltásnak tekintjük azt, ha valamilyen közegészségügyi okból elrendelt védőoltás felvételét jogszabály kötelezővé teszi (ez lehet általánosan kötelező, lehet korcsoportok szerint kötelező vagy más rendezőelv szerint alkalmazott, például veszélyeztetett csoportokhoz vagy egyes foglalkozásokhoz kötött védőoltás is). Klasszikus értelemben a védőoltás felvétele akkor szankcionált, ha pénzbírsággal, büntetőjogi szankciókkal vagy kényszerintézkedésekkel jár (legvégső esetben kényszeroltással). A tanulmány érvelésében a klasszikus kényszeren túl a szankció akkor is fennállhat, ha a mindennapi életvitelt a szankció jelentősen megnehezíti.1 Több ország például az állami ingyenes ellátórendszerekhez való hozzáférés feltételéül az oltást határozta meg. Ilyenkor az állam előírhatja például, hogy csak oltottak vehetnek részt ingyenes kórházi ellátásban vagy a gyermek beiskolázásában. Továbbá ennél a kérdésnél is felmerül az alapjogok horizontális érvényesülése: előfordulhat, hogy kötelező védőoltás állami bevezetésére nem kerül sor, de magánszemélyek egymás közötti jogviszonyaikban (például munkaadó és munkavállaló között) ezt megkövetelik.