Az EJEE – a felfüggesztés ellenére is alkalmazandó – 2. cikke szerinti élethez való jog vonatkozásában az elsők között (2020 novemberében) hozott elfogadhatatlansági döntést a strasbourgi testület a Le Mailloux c. Franciaország ügyben,1 amikor is érvelése szerint a panaszos azon állítása nem meríti ki az élethez való jog sérelmét, miszerint a francia állam nem teljesítette a joghatósága alá tartozó személyek életének és testi épségének védelmére vonatkozó kötelezettségeit, amikor a diagnosztikai vizsgálatokhoz, a megelőző intézkedésekhez és bizonyos kezelési módokhoz való hozzáférést korlátozta a járványhelyzet alatt. Ezért az EJEB a keresetet elfogadhatatlannak minősítette az EJEE 34. és 35. cikke alapján. Tette egyrészről azon indokból, mert a panaszos nem tudta közvetlen érintettségét bizonyítani (a 34. cikk által elvárt hátrányt nem maga a panaszos szenvedte el), másrészről a kérelmező egyébiránt még a helyi jogorvoslatokkal sem élt. Hasonlóan elfogadhatatlannak minősítette a keresetet az EJEB a Riela kontra Olaszország ügyben,2 ahol a súlyosabb egészségügyi kockázatoknak kitett panaszos (például 2-es típusú cukorbetegség, súlyos elhízás és alvászavar) érvelését nem találta meggyőzőnek a 2. cikk alapján, mivel a kérelmező szerint fogva tartása idején nem kapott állapotának megfelelő kezelést egy járványhelyzetben, ami miatt életveszélyben érezte magát. Az EJEB szerint viszont a panaszos nem szolgáltatott elegendő bizonyítékot indokai alátámasztásra, így nem állapítható meg a 2. cikk szerinti élethez való jog sérelme, veszélyeztetése.