A távoktatás akadémiai szabadságot befagyasztó hatása a fentiekhez kapcsolódóan akkor is jelentkezik, amikor a külföldi hallgatók okkal tartanak attól, hogy hazájuk autoriter rendszerei megfigyelik (és szankcionálják) az órai történéseket. A koronavírussal kapcsolatos lezárások miatt hazakényszerült vagy otthon ragadt kínai diákok esete jól példázza ezt – amellett, hogy nem csak őket érinti a kérdés: több intézményben egyébként is bevett gyakorlat, hogy a diákvízum kiállításának elhúzódása miatt a hallgatók hibrid formában kezdik az egyetemet, ráadásul számtalan teljesen online futó globálisan hirdetett képzés van. Sok esetben az eleve visszahúzódóbb kínai diákok kilépnek azokból a (cég kínai szerverein keresztül futó) Zoom-órákból, ahol olyan kérdések merülnek fel, amelyek miatt hátrányok érhetik őket. Az oktatóknak nehéz döntéseket kell hozniuk a globális virtuális osztálytermekben történő tanítás során: megváltoztassák-e úgy a tananyagot, hogy kizárják a potenciálisan vitatott témákat, vagy két külön curriculummal dolgozzanak például az Egyesült Államokban és a külföldön lévő diákoknak – úgy, hogy a szabad vita mégiscsak alapelve az oktatásnak? Ráadásul az érzékeny témák köre igencsak tág lehet, a kortárs politikától az LMBT-ügyeken át az emberi jogok vagy a nemzetközi kapcsolatok és a gazdaságelmélet alapjaiig.