Mikor és hogyan jelenik meg tehát a vallásszabadság/vallásügy kérdése Irínyi munkásságában? Irínyi József már az 1840-es években az egyház önfinanszírozását javasló csoporthoz tartozott Ballagi Mór és Tolcsvai Nagy Gedeon mellett. Az 1800-as évek közepén ez a csoport az egyház autonómiájának kérdésében egyetértett a francia liberális katolikusok nézeteivel, valamint Magyarországon az Eötvös József és Deák Ferenc által támogatott szabad egyház szabad államban elképzeléssel.1 Bár a forradalom időszakában nem ez, hanem sokkal inkább a szabad sajtó megteremtése volt Irínyi számára is a meghatározó célkitűzés. A reformkor utolsó éveiben a Pesti Hírlap Külföld című rovatának szerkesztőjeként nyílt rendszeresen lehetősége arra, hogy híreket, kommentárokat, kritikákat adjon közre.2 Irínyi álláspontját aláhúzzák Táncsics Mihály 1844-ben publikált nézetei is a Sajtószabadságról egy rabnak című írásában, amelyben a cenzúrát a legnagyobb bűnnek nevezte, és úgy vélte, hogy az emberi szabadságot csak a teljes mértékben szabad sajtó teremtheti meg. Amint arra Gosztonyi Gergely tanulmányában részletesebben is kitérünk, az 1848-as törvényhozás végül megalkotta azt a sajtótörvényt, amely eltörölte az előzetes vizsgálatot és biztosította a szabad sajtót.3