Kiváltották a fordulatkezelési kutatások (lásd 3. fejezet) módszertani alapjainak kidolgozását.

A stratégiai turnaround pénzügyek felölelik a racionalizálási és tőkekivonási döntési eszköztárat. Így felölelik a befektetett eszközök és a forgóeszközök egyes csoportjaiban lekötött tőkeadagok mint finanszírozási források felszabadítását, ami lehet értékesítés, eszközhasznosítás, így bérbeadás, lízingelés, a készletállomány csökkentése optimalizált beszerzési diszpozícióval, a vásárolt és a saját termelésű készletek lekötési idejének csökkentése, a termelési (termék)program összhangba hozása a piaci követelményekkel, a termelési folyamat gyorsítása, amihez az alkalmazott technológia hatékonysági vizsgálata szükséges, félkész és késztermékek teljesítési normáinak emelése, a realizálási folyamat gyorsítása, a fizetési módok felülvizsgálata a vevői-szállítói fizetések faktoring- és tartozásátvállalásának összehangolásával, a fizetési fegyelem javítása, az úgynevezett make-or-buy döntések meghozatala. Az életben sokat kritizált outsourcingot mérlegelni kell az egyes vállalati funkciók – például reklám, piackutatás, kintlévőségek kezelése, könyvelés és adatfeldolgozás – esetében. Racionalizálással javítjuk/modernizáljuk a termelő berendezéseket a gazdaságosság növelése céljából. (A gazdaságosság növelése itt nem a nyereség fokozását, hanem a működési és a finanszírozási költségek csökkentését jelenti.) Csekélyebb tőkebevonással azonos vagy magasabb termelési és/vagy értékesítési volument érhetünk el. A racionalizálási eljárásokkal szabad finanszírozási forrásokhoz juthatunk, amelyeket részben megtakarításként vehetünk figyelembe, vagy más befektetésekre fordíthatunk.