II.1.1. A Nővilág indulása és programja

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Vajda János 1857-ben indította el a Nővilágot 2500 előfizetővel – ez a szám 1864-es megszűnése idején 800-ra apadt.1 Alcíme: Hetilap a magyar hölgyek számára. Az állandó szerzők közé tartozott többek között Jókai Mór, Jósika Miklós, Bajza Lenke és Szász Károly. Jósika Júlia 1857–1860 között volt a hetilap főmunkatársa, ebben az időszakban a Nővilág tizenhat oldalon jelent meg minden vasárnap gazdag szépirodalmi rovattal, fekete-fehér és színezett divatképekkel és időszakos mellékletekkel.2 A lap tulajdonosa, Heckenast Gusztáv nem mellesleg a Jósika házaspár kiadója is volt, Jósika Júlia pedig az első számtól kezdve állandó divatrovatot vezetett, mely az első évfolyam második felétől kezdve rendszeres életvezetési tanácsadó cikkekkel egészült ki.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Heckenast a Nővilágot a szintén általa kiadott, Pákh Albert szerkesztette Vasárnapi Ujság nőknek szóló párjaként képzelte el.3 Az egymáshoz külalakban is hasonlító két hetilap azonos előfizetési díjjal (fél évre 3 forint postázva) jelent meg. Csakúgy, mint a Vasárnapi Ujságban, a Nővilág állandó rovataiban is kiemelt szerepet kapott a szépirodalom; minden lapszámban közöltek legalább két novellát, folytatásos regényt és verseket. Ezek túlnyomórészt magyar szerzők friss művei voltak, de közöltek fordításokat és korábbi, már nem élő szerzők szövegeit is. Mindkét lapban – bár eltérő aránnyal – helyet kaptak gazdasági és kulturális hírek, azonban a politikai hírek a Nővilágból kimaradtak. Így is kétszer akkora terjedelmet töltött ki a Nővilág a Vasárnapi Ujsághoz képest, köszönhetően a specifikusan nőket érintő rovatok és kulturális hírek sokaságának.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A Nővilág életmód-tanácsadó cikkei változatos műfaji skálán mozogtak: a – Jósika Júlia által is jegyzett – direkt tanácsadás mellett fiktív levelek,4 anekdoták, esszék közvetítették a követendő társadalmi normákat és elutasítandó devianciákat. A lap elmaradhatatlan kelléke volt az Eredeti divattudósítás, a nemzetközi híreket és pletykákat összegyűjtő Nagy világ kis krónikája, a (főként pesti) kulturális eseményeket, új műalkotásokat, színdarabokat bemutató Társaséleti és szépműi szemle, illetve a könyvajánlókat közlő Házi könyvtár. Háztartási és konyhai fortélyokat oszthattak meg egymással a háziasszonyok a Házi gazdaság rovatban, a Galambposta pedig szerkesztői üzeneteknek adott helyet. Később a folyóirat játékot is hirdetett: a „képtalányok” megfejtői közt frissen megjelent könyveket sorsoltak ki.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Vajda az első évfolyamban folytatásokban közölt esztétikai értekezést A szépről a szépekhez5 címmel, melyben lefektette lapjának fontosabb programpontjait. Szembefordult a magyar nép keleti kulturális gyökereit éltető szemlélettel,6 és a Gyulai Pál-féle népnemzeti iskolához sem csatlakozott: ekkor még a népköltészetet is alkalmatlannak tekintette a nemzeti irodalom megalapozására.7 A nemzeti jelleget, nagyságot, sőt a nemzet megmaradását a jelentős esztétikai értékű művészi alkotásokban, a szép eszméjének művelésében látta. A nemzet karakterét nem önmagába zárva, saját történeti múltjához viszonyítva vizsgálta, a kulturális fennmaradást inkább európai összefüggésekben, más népek művészetének tükrében határozta meg. A jóval későbbi Magyarság és nemzeti önérzet című értekezésében így nyilatkozott: „Fegyveres erőszakkal nem, csak müveltségünk fényével hódíthatunk.”8 Az esztétikumnak kizárólagos fontosságot tulajdonító Vajda elvetette tehát a nemzeti irodalom népköltészeti alapokra helyezését, a fennmaradáshoz vezető egyetlen útnak az antik görög művészethez való visszanyúlást, egyúttal az európai kultúrához való kapcsolódást látta.9 (Álláspontját később az 1861-ben szintén a Nővilágban közzétett Széptani levelekben finomította, melyben továbbra is elutasította a – véleménye szerint – fejlődést hátráltató keleti orientációt, illetve a Petőfi-epigonok népies költészetét, azonban revideálta a valódi népköltészet elmaradottságáról és egysíkúságáról alkotott korábbi nézetét.10)
 
1 D. Szemző, „A Nővilág megszűnési körülményei…” 127.
2 Mellékletben: „Vidéki levelek”, szabásminták, kották
3 Miklóssy János, „Irodalmi folyóirataink a Bach-korszakban”, Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve (Budapest, 1973) http://epa.oszk.hu/01400/01464/00012/pdf/ 274–275.
4 Pl. Vas Gereben, „Egy feleséges embernek levelei”, Nővilág 1. (1857)
5 Vajda János, „A szépről a szépekhez”, Nővilág 1. 1. sz.; 7. sz.; 13. sz.; 16. sz. (1857)
6 „A sipujjas inget, az atilla-dolmányt [...] nem lehet bebalzsamozni, hogy muzeumban örökké elálljon, aztán arra nincs fölírva, hogy miket cselekedtünk. [...] Csak a szépművészet bír örökítő erővel, az a művészet, melyre a mi zsírban vajban fuldokló debreczeni atyánkfiai vagy semmit, vagy csak oly keveset adnak, mint a czigány zenére, mire isét azt mondják, hogy semmi sem drága, csak a muzsika.” Vajda János, „A szépről a szépekhez”, Nővilág 1. 1. sz. (1857. január 25.) 3.
7 Szajbély Mihály, Kép és árnykép: Vajda János és az utókor, Szajbély Mihály, Álmok álmodói. Irodalomtörténeti tanulmányok (Budapest, Magvető, 1997) 56–61.
8 Vajda János, Magyarság és nemzeti önérzet, Kóros áramok (Budapest, Singer és Wolfner, 1896) 11.
9 Szajbély Mihály, A nemzeti narratíva szerepe a magyar irodalmi kánon alakulásában Világos után (Budapest, Universitas, 2005) 314.
10 Szajbély, A nemzeti narratíva… 316–317.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave