Az Anna először 1860-ban, folytatásokban jelent meg a Nővilágban1 Eredeti beszély a hétéves háború korából alcímmel. Ez az alcím az 1863-as kötetes közlésből elmaradt, a szöveg maga ennél jóval homályosabban helyezi el időben a történetet: „körülbelől a tizonnyolcadik század közepében vagyunk”.2 Ezenkívül olvasható még egy utalás egy bizonyos „Cinnersdorf porosz helység”3 melletti ütközetre. A hétéves háborút 1756–1763 közt vívta II. Frigyes porosz király Mária Teréziával szász, cseh és sziléziai területekért – mindkét fél számára eredménytelenül.4 Cinnersdorf nevű településről ugyan nem találtam adatot, azonban 1759-ben volt egy nagy jelentőségű cunnersdorfi vagy kunersdorfi csata, ahol a porosz hadsereg összeomlott a császári támadás alatt, és II. Frigyes súlyos veszteségeket szenvedett,5 így – amennyiben figyelembe vesszük a történelmi kontextust a helységnév eltérő írásmódja mellett is – a szöveg valószínűsíthetően erre az 1759-ben lezajlott csatára utal. A hetilapos megjelenésben a címlapon közölt folytatásokban minden alkalommal szerepel az alcím is, ami erősen hangsúlyozza a novella történelmi kontextusát, és az elszigetelten élő főhősnő életének eseményei nemcsak az individuum felől, hanem az adott korszak termékeként is értelmeződnek: a háborúban álló birodalom békés szegletében élő család zavartalanul éli a mindennapjait, sőt még a császárnő udvarában sem árnyékolják be harctéri hírek a bálokat. Mária Terézia uralkodói kvalitásainak mindössze egy aspektusa rajzolódik ki a novellában, mégpedig a politikai és gazdasági szempontból előnyös házasságok megszervezése. A bécsi udvari mulatságok ábrázolása erős kontrasztot alkot az Eredeti beszély a hétéves háború korából alcímmel. Ez a disszonancia egyben jó technika arra is, hogy a folytatásos novella olvasójában várakozást gerjesszen. A történet végén a csatában elesett hős kísértetének megjelenése elhozza a katarzist: a háború valóságát figyelmen kívül hagyó, pompában élő arisztokratákat saját lányuk szerelmének tragédiája által végül meglegyinti a harctér szele.

 

A történet legfontosabb helyszíne egy – minden bizonnyal fiktív – mosoni várkastély, melyet a frissen felemelkedett és házassága révén nagy vagyonhoz jutott Mesterhegyi vásárol. Habár az elbeszélő először rendkívül titokzatos színekben, madártávlatból festi le az épületet egy viharos, villámfényes éjszakán, a kastély maga nem váltja be a rémtörténetekre jellemző kezdőkép adta várakozásokat. Nincsenek titkos lépcsők és kamrák, családi legendák és ereklyék stb. A kastély itt az új arisztokrácia státusszimbóluma és a főhősnő lakhelye – semmi több. Ugyanígy hamar lefoszlik a félelmetes aura a villám fényénél kirajzolódó éjjeli vándor alakjáról is: róla hamarosan megtudjuk, hogy a főhősnő állhatatos kedvese, Andor. A sötét kastélykertben rémeket vizionáló fiatal lány is sértetlenül tér vissza a hálószobájába, ahol kinyithatja kedvese ajándékát, a kedvenc dalukat játszó zenélő szelencét. A szobáról – a kastély összes többi belső terével ellentétben – az elbeszélő részletes leírást ad.

 

 

Madár, virágok, lant és könyv – az ábrándos fiatal lány szentimentális leírásához szükséges kötelező kellékek veszik körül a főhősnőt, egyetlen atipikus tárgy nélkül. A leírás hasonló részletességgel folytatódik Anna belépésig, amikor az elbeszélő bemutatja, hogyan lakja be a főhősnő a teret, ami később a novella legfontosabb helyszíne lesz. Boldog-Bernád István Arany János Katalin című műve kapcsán a következőképpen írja le a főhősnő hálószobájának gótikus alaptípusát:

 

 

Az Anna című novellában is ez a tér reprezentálja a fiatal lány magányát, életének titkos, külső szem számára láthatatlan aspektusait, ami rokonságot mutat a Mysteries of Udolpho főhősnője, Emily szobájával; ez utóbbi azonban fenyegető aurával is bír a csak kívülről reteszelhető, titkos lépcsőre vezető ajtó által. Anna szobájának második kijárata az erkélyre, azon át a kertbe vezet, vagyis inkább a szoba lakójának szabadságát, mintsem fenyegetettségét biztosítja. További párhuzam a szobához kapcsolható hanghatásokban fedezhető fel. Emily titokzatos zenét hall a szobája ablakából, amely nem hasonlít semmilyen más zenére, amit a kastélyban játszani szoktak. Ez az egyedüli vigasza a kastélybeli fogságában, és magában eleinte az apjához,11 később titkos szerelméhez köti, akit sok éjszakán át vár hiába. Anna titkos szerelmétől zenélő szelencét kap ajándékba, melyet gyakran hallgat éjszakánként, azonban azon a napon, amikor a Römer gróffal történt eljegyzését bejelentik, a szelence elnémul. A dal szövege – a cselekmény időbeli elhelyezéséhez képest anakronisztikus módon – Ányos Pál Egy boldogtalannak panaszai a halovány holdnál 1780-as költeménye, melynek első versszakát Jósika Júlia beemeli a novellába: „Szomorú csillagzat! mely bús sugárokkal/ Játszol a csendesen csergő patakokkal!/ Csak te vagy még ébren boldogtalanokkal,/ kiknek szíve vérzik s küszködik bajokkal.”12

 

A tiltott szerelem, a kényszerházasság, a rettegett esküvő előtti utolsó éjjel rémei, a képzelődésből születő természetfeletti alakok mind ismerősek a Mysteries of Udolphóból, a legfontosabb elem azonban hiányzik Jósika Júlia novellájából: a félelem keltette feszültség. Annát nem egy ördögi férfi ragadja el egy sötét titkokkal terhes, távoli kastélyba, hanem saját szülei mohóságának esik áldozatul. A kísértet maga – ahogyan a megidézett Ányos Pál-versben is – üdvözölt, barátságos alak, és a főhősnő önként, boldogan tart vele.