Kerpics Judit: Jósika Júlia irodalmi munkássága • A 19. századi emigrációs kulturális transzfer és a szociális normativitás összefüggéseiben
›
IV. Jósika Júlia fikciós prózai műveiről
›
IV.3. Az élet esélyei Egy igaz ember számára
›
IV.3.1. Az életmű utolsó szakasza

IV.3.1. Az életmű utolsó szakasza

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A Jósika házaspár hosszú, majdnem másfél évtizedes brüsszeli emigrációjából 1864-ben Jósika Miklós orvosának tanácsára és Jósika Júlia ottani rokonainak hívására Drezdába költözött.1 Jósika Miklós egy évvel később, 1865-ben meghalt. Habár felesége huszonnyolc évvel túlélte, prózaírói korszaka Brüsszel elhagyásával egy időben lezárult. 1865-ben, Jósika Miklós halála után Jósika Júliát családja hazahívta Magyarországra, de többé nem költözött vissza. Ebben az évben tett egy látogatást Aszódra a Podmaniczky család kastélyába, ahol három német nyelvű verset írt. Hegedűs István fordította le magyarra ezeket, és csak posztumusz közölték a Vasárnapi Ujságban Jósika Miklós születésének századik évfordulója alkalmából. A fordítónak tudomása volt további versekről is:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jósika Julia, a derék magyar irónő, egy kötetnyi verset német nyelven irt, mely férje száműzetése idején, hosszas külföldi (drezdai) tartózkodása alatt majdnem második anyanyelvévé vált; de mégis annyira megőrzé magyar írónői jellemét, hogy e verseket sehol sem közölte.2
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Hegedűs magyarázata a versek nyelvére és kiadatlanságára illett a szerző kulturális közbeszédben kialakult honleányi nimbuszához, azonban nem helytálló. A bevezetőben idéztem Podmaniczky Frigyes naplójából azt a nővérének német anyanyelvére vonatkozó passzust, miszerint Jósika Júlia tanár segítségével sajátította el a magyart mint idegen nyelvet. Az aszódi és (talán) drezdai német nyelvű kiadatlan versek értelmezésemben sokkal inkább köthetők az átélt veszteség feldolgozásához, a házasság előtti évek családi intimitásához való visszatéréshez, és kiadatlanságuknak inkább személyes, mint ideológiai okai lehettek. Szilágyi Zita Mária az aszódi versekről szóló 2018-as ismertetőjében közli az Atyai hajlék című vers teljes szövegét a Honismeretben.3 Szilágyi a versek fókuszát a személyes gyászról a protestáns értékek és a hazaszeretet melletti hittételre tereli. Aszódi helytörténeti kontextusba helyezve a versek eredeti nyelvét csak lábjegyzetben említi meg, elhagyva a német nyelvű eredetik kiadatlanságáról szóló adatot.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jósika Júlia irodalmi munkássága Jósika Miklós német műfordítójaként indult a brüsszeli emigrációban, és privát olvasásra szánt német nyelvű versekkel zárult Drezdában. A kiadatlan versek hollétéről jelenleg nincs adat, és nem kizárható további kéziratok előkerülése sem, azonban prózaírói életműve Az élet esélyei című regényével befejezettnek tekinthető. (Habár Szinnyei József három évvel Az élet esélyei utánra, 1867-re teszi Jósika Júlia német fordítását Jósika Miklós II. Rákóczi Ferenc című művéből,4 ez az adat hibás, mert a Franz Rákóczi II. valójában már 1862-ben megjelent.5)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az élet esélyei Jósika Júlia egyetlen önálló kötete, amelyet nem Heckenast Gusztáv, hanem Lauffer Vilmos adott ki. Lauffer Jósika Miklóshoz írt leveléből az derül ki, hogy ezt a kiadást Podmaniczky Frigyes intézte nővérének, ő tárgyalt a nevében a honoráriumról is. Lauffer a levélben „Jósika bárónő 1 kötetnyi novellát tartalmazó kéziratá”-ról6 beszél, azonban nem ismert, hogy Lauffer valaha is novelláskötetet adott volna ki Jósika Júliától. Két megoldás merül fel: a szerző végül visszavonta a kéziratot, és helyette a regényt küldte el, vagy Lauffer téved a birtokában lévő kézirat műfaját illetően. Tekintve, hogy a levél megírásának pillanatában a kiadás már meglehetősen előrehaladott stádiumban van („[…] a kéziratot báró Podmaniczky úrral folytatott megbeszélés szerint átadtam már a nyomdának […]”;7 „A korrektúrát kívánsága szerint Brüsszelbe fogom küldeni.”8), valószínűbbnek tartom, hogy Lauffer csak felületesen lapozott bele a kapott kéziratba, és a regény sok szálon futó, egymástól elváló egységei alapján juthatott arra a téves következtetésre, hogy novelláskötetet ad ki. A levélből kiderül, hogy az irodalmi piac pang:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

[…] mostanában a legokosabban teszi minden itteni kiadó, ha egyáltalán nem ad ki semmit, én mégis örömmel veszem át a kéziratot, mivel megtiszteltetésnek tartom, hogy a Jósika nevet kiadói katalógusomba fölvehetem […]. Jelenleg, mégpedig majdnem 2 éve már olyan üzleti pangás van itt, hogy a luxusirodalommal, kivált a szépirodalommal még a legkedveltebb szerzők esetében is alig képes az ember a költségeket behozni.9
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ha iménti feltevésem a novelláskötet körüli tévedésről helytálló, az is nyilvánvaló, hogy Lauffernek leginkább Jósikáék neve kellett, ami a kiadónak presztízsemelkedést jelenthetett. Szemet szúr a „luxusirodalom” kifejezés. A Hölgyfutárban Kákay Aranyos néven publikáló Kecskeméthy Aurél10 két évvel korábban egy Szegény luxus-irodalom címmel megjelent cikkben kiállításában is gazdag, tartalmára nézve is értékes könyvtárgyként határozza meg ezeket a műveket, példának egy 1861-es Heckenast-kiadványt, Rosty Pál amerikai útinaplóját hozza.11 Kecskeméthy fájlalja a magyar polgári középosztály közönyét az irodalmi „luxus” iránt, ezek a könyvek ugyanis már ekkor sem fogynak jól. Ez egybecseng Lauffer Vilmos nyilatkozatával, aki nem hízelgésből, mint inkább a szerény honorárium miatti mentegetőzésből sorolja a luxusirodalom kategóriába Jósika Júlia művét.
 
1 Dézsi, Báró Jósika… 364–366.
2 Hegedűs István megjegyzése a fordításhoz, Vasárnapi Ujság (1894) 18. sz.
3 Szilágyi Zita Mária, „Tanúversek az ősi fészekről. Jósika Júlia (Podmaniczky Júlia) ismeretlen versei 1865-ből”, Honismeret 46. 4. sz. (2018) 70–72.
4 Szinnyei, Magyar írók… V. 652.
5 Jósika Miklós, Franz Rákóczi II. (ford. Jósika Júlia) (Pest–Bécs–Lipcse, Hartleben, 1862)
6 Lauffer Vilmos Jósika Miklóshoz (172.) 1864. Jósika, „Idegen, de szabad…” 551–552.
7 Lauffer Jósika Miklóshoz… 551.
8 Uo. 552.
9 Uo. 552.
10 Szinnyei, Magyar írók… V. 808.
11 Kecskeméthy Aurél, „Szegény luxus-irodalom”, Hölgyfutár 13. 4. sz. (1862) 30–31.
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave