Kerpics Judit: Jósika Júlia irodalmi munkássága • A 19. századi emigrációs kulturális transzfer és a szociális normativitás összefüggéseiben
›
IV. Jósika Júlia fikciós prózai műveiről
›
IV.3. Az élet esélyei Egy igaz ember számára
›
IV.3.2. Gótikus nyitány

IV.3.2. Gótikus nyitány

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az alábbiakban a regényt egy, annak mozaikos jellege felől közelítő olvasatban kísérlem meg bemutatni. A szövevényes cselekmény négy szálának mindegyike implicit módon utal vissza Jósika Júlia és Jósika Miklós korábbi fikciós prózai műveinek darabjaira saját irodalmi regiszterének bevett eszközeit alkalmazva. A regényben felfedezhető számos hatás közül a legerősebb Jósika Miklós Egy igaz ember1 című novellája, ezért a két szöveg összehasonlító elemzése különös figyelmet kap a fejezetben.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az Első könyv – Rejtélyes események Jósika Júlia rövidprózájából már ismerős narratív módszerekkel rendezi be a fikciós teret: koncentrikus körökben kívülről befelé, madártávaltból közelítve; az eseményekhez távolról kapcsolódó szereplőktől a főszereplők felé haladva. (Hasonlóan indul a korábban tárgyalt Anna, A cigány leány és a Varga János is.) Az elbeszélő eleinte az utcán álló megfigyelő, aki éppen annyit tud az eseményekről, mint bármelyik járókelő. Az esti harangszótól indul a falusi hangulatú mezőváros lényegre törő ábrázolása: a városon belül a helyi bábaasszony elfüggönyözött házára, a ház előtt egy elfüggönyözött kocsira irányítja a tekintetet. Kihagyásos szerkezettel építi fel a titkot: a narrátor eleinte annyit közöl, amennyit a helyi kávésnéniktől meg lehet tudni; tudniillik a kisvárosban jól ismert Podrákné nevű bábaasszonyt állítólag éjjel egy ismeretlen hölgy meglátogatta. Egy halva született gyermek titkos elcserélését és a fiatal apa hallgatásának megvásárlását már nem a helyi pletykákon keresztül, hanem utcai megfigyelői nézőpontból beszéli el.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ezután időbeli és térbeli ugrás következik, és a kert, gazdasági épületek és kastélytermek felől megközelítve Káldor Amadé gróf és családja bemutatása következik: az özvegy gróf fia Edömér, lánya Margit, és a családhoz fogadott elárvult távoli rokon, Sándor. A fiatal Margit alakja sok szempontból hasonlóképpen van megrajzolva, mint az Anna címszereplője: rideg apja elnyomása alatt hervadozó, tiszta szívű teremtés, aki titkos szerelmi kapcsolatot rejteget Sándorral, melyet bátyja, Edömér is pártol, apja viszont egy grófnak szánja lánya kezét. A fényes házasság elől való menekülés és a tiltott szerelem tragédiák sorát indítja el, melyekről azonban a regény végéig csak apránként derül ki néhány foszlány. A feszültséget – az Annához hasonlóan – itt is gótikus irodalmi panelek fokozzák. Az élet esélyeiben a szerző a Margithoz kapcsolódó, jobbára sötét tónusú történetszálban konzisztensen használja a gótikus regények eszköztárát. Itt is szerepel éjszakai kép egy hideg kastélyparkról és az azt átszelő magányos alakról. Vészjósló csönd, ajtónyikorgás, léptek zaja, a kastély ablakaiban fények gyúlnak és alszanak ki, majd:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Egyszerre egyetlen, éles, iszonyu sikoltás hasitja át a mély csendet, melyre az ebek ugatni kezdenek, s pár lovász rohan ki az ólakból. De nem látnak semmit, nem hallanak többé semmit; talán álmodtak vagy fülcsalódás volt az egész. Félórával később ismét reszket a föld pár perczig s valami tompa zaj hallatszik távolról s mindig távolabbról, mig végre elenyészik a néma éjben.
* * *
Másnap a faluban nagy volt a fölindulás. Valami együgyü suhancz, ki éjfél után fél részegen tért haza a szomszéd helységből, lakodalomból, merőben azt állitotta, hogy utjában magával a sátánnal találkozott, még pedig más gonosz lélek kiséretében. Azt is beszélte a bámuló s reszkető falusiaknak, hogy ő fölsége roppant fekete lovon ült, mely tüzet hányt, s melynek horkolása a menydörgéshez hasonlitott. Nyerge előtt nagy fekete málha hevert, utána pedig jött a szolgasátán szinte fekete lovon, de párnazsák nélkül. Oly nyilsebességgel jött e két pokolbeli alak a suhancz felé – ezt mondá legalább – hogy ideje sem maradt félre lépni: a sátán legázolta szegényt, és midőn ujra fölkapaszkodott, sem hire, sem hamva nem volt a pokol királyának.2
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A sötétség által elfedett környezetben különös jelentősége van a félelmetes hanghatásoknak, amelyek a kívülről meg nem figyelhető, ily módon sokáig rejtve maradó tragikus eseményekre utalnak. A feszültséget az egyszerű ember sátán-fantáziája eltúlzottságával oldja fel: a rémeket látó félrészeg legény rettegése a túlvilági gonosztól éppen az e világi, emberi gonoszra mutat rá. Ahogyan a regény kezdőképében szereplő kisvárosi bábaasszony titokzatos háza sem bizonyult boszorkánykunyhónak, itt sem természetfölötti lény a történet szereplője – sokkal inkább az ember félelme a természetfölöttitől.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A narráció ezen a ponton megszakad, és nagy időbeli kihagyásokkal egy forrásként beemelt levelet prezentál az elbeszélő, melynek sem a címzettje, sem a feladója nem ismert, és nem is lényeges, hiszen csupán néhány társasági pletykát tartalmaz a Káldor családról. A levélből kiderül, hogy Margit súlyos betegsége miatt két éve nem jelent meg a világban, Edömér Amerikába vagy Párizsba költözött, miután az apjával jóvátehetetlenül összeveszett, Sándor pedig eltűnt. A narrátor az alábbi kommentárt fűzi a beemelt levélhez:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A levél többi tartalma nem érdekel minket, kiegészitésül pedig azt mondhatjuk olvasóinknak, hogy Mohácsi Sándor sorsa mai napig titok a nagy közönség előtt. Bár évek multak el azon nap óta mikor pesti szállásáról távozott, soha sem jött vissza; s a legtitkosb s legrészletesb kutatásoknak sem sikerült felfödözni hova lett – s mi történt vele.3
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kommentár egyben a narrátori hang metaleptikus öntükrözése is: az elbeszélő magát ábrázolja, ahogyan kéziratos fragmentumokból igyekszik rekonstruálni egy rejtett történetet, s ezzel azt a hatást kelti, hogy az elbeszélő maga sem tud többet az eseményekről, mint az olvasó. A narrátor külső megfigyelői pozíciójából adódóan a titkot csak a regény végén beemelt újabb kézirat fedheti majd fel. A levél vagy naplórészlet ilyen jellegű beillesztése a szövegbe az 1860-as években meglehetősen divatos megoldás: Wilkie Collins például egész regényeket épít fel kizárólag egymás mögé helyezett kéziratokból (pl. A fehérruhás nő, A holdkő, Armadale stb.), de Jósika Miklós is élt ezzel a fogással, például a később még sokszor idézett Egy igaz ember című nagyelbeszélésében.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jósika Júlia is több fikciós prózai művében alkalmazott hasonló megoldást, ezek közül a legérdekesebb talán az 1860-as Éva című regényének vissza-visszatérő extradiegetikus szintje. Az írói létre, annak nehézségeire, alulfizetettségére és az ebből fakadó létbizonytalanságra újra és újra reflektáló narrátor egy ízben egy szereplő válla fölött áthajolva olvas bele a levelébe, melybe korábban egy másik szereplő hiába próbált belepillantani: „Mivel az irónak egyik, meg nem vetendő előnye az, hogy e részben kimélytelenséget elkövetni szabad, álljunk háta mögé és olvassuk el, vele együtt, a következő sorokat: […]”.4

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ahogyan az Évában, úgy Az élet esélyeiben sem egy talált kézirat toposza adja a szerző szerkesztő-álcáját, hanem a narrátor – vagy ez esetben az odaértett szerző – a szöveg megalkotásának módjára reflektálva a szereplők közt láthatatlanul van jelen, de nem mindent tudó pozícióban. Az élet esélyei első könyvébe beemelt levélszöveg után az elbeszélő szikáran összefoglalja, mi lett később a Káldor család sorsa: Edömér pár éven belül meghalt Amerikában, Margit felgyógyult, de elzárkózva élt tovább az apja kastélyában, anélkül, hogy egymással érintkeztek volna. Az elbeszélő itt egy metadiegetikus megjegyzéssel félreteszi Margit történetét: „De vegyünk most bucsut e szerény, szenvedő lénytől; nem tudjuk, találkozunk-e vele még egyszer vagy nem. Történetünk fonala itt megszakad; évek mulva s egészen más körülmények közt, fogjuk ezt ismét fölvenni.”5
 
1 Jósika Miklós, Egy igaz ember, Jósika Miklós, Régiebb és ujabb novellák (Pest, Heckenast, 1859)
2 Jósika, Az élet esélyei… 33–34.
3 Jósika, Az élet esélyei… 37.
4 Jósika Júlia, Éva (Pest, Heckenast, 1860) 5.
5 Jósika, Az élet esélyei… 39.
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave