Óvó- és tanítóképző szakon oktatóként feladatom felhívni a hallgatók és a szakma figyelmét a gyermekek szövegértési és feldolgozási nehézségeinek megelőzésére, a gyenge részképességek „reedukációjára”. Tanulmányomban a diszlexiaprevenció és reedukáció témakörét fejtem ki részletesebben. Célom gyakorlatias áttekintést, segítséget nyújtani óvó- és tanítószakos hallgatóknak és már a pályán dolgozó kollégáknak. Az olvasás-szövegértési problémák megértésével nem elég az osztálytermi gyakorlat szintjén foglalkozni. A terület nem szűkíthető le az alsó tagozatra, hanem az óvodai foglalkozásokat is ide kell sorolni. (Steklács, 2009) Örvendetes dolog, hogy az óvó- és tanítóképzők is egyre fontosabbnak tartják az olvasás-pedagógia oktatását, felismerve a személyiségfejlődésben, tanulásban betöltött szerepét. (Steklács, 2009) A pedagógiai szakszolgálatoknál vizsgált gyerekek jelentős hányada bizonyul tanulási zavar veszélyeztetettnek, az iskolások között pedig sok a specifikus részképességzavarral: diszlexiával, diszgráfiával ritkábban diszkalkuliával küzdő tanuló. Csak komplex (általános és részképességekre is kiterjedő) vizsgálat alapján lehet pontos diagnózist megállapítani. Nagyon fontos még az olvasástanulást megelőző időszakban megtalálni a veszélyeztetett gyerekeket, és preventív gondozással megelőzni a várható nehézségeket. (Kuncz, 2007) A gyógypedagógus-pszichológus hangsúlyozza a korai időszakban észre nem vett diszlexiások vizsgálatakor a nyelvi fejlettség, készség feltérképezésének fontosságát.