A felsőoktatás főleg a XXI. században nemcsak a jobb munkaerőpiaci esélyek megalapozásának helyszíne, illetve a társadalmi megbecsüléshez vezető út egyik fokmérője, hanem többek között már az önmegvalósítás és a kapcsolati rendszer kiépítésének is keretet biztosító intézményi rendszer. Emellett a felsőoktatás lehet a társadalmi hátrányok leküzdésének egyik legfontosabb egyéni, vagy éppen közösségi eszköze is. Ahogy ismeretes, a felsőoktatás szerepe az utóbbi évtizedekben gyökeresen megváltozott. Usher szerint – idézi Bernáth Krisztina (2016) – régebben a felsőoktatás célja egyértelmű (és kiszámítható) volt, hiszen a beiratkozókat egy szakma szakemberének oktatta ki, akik a diplomájuk megszerzése után az adott tudományos/kormányzati/szakmai intézménybe kamatoztathatták a megszerzett tudásukat. Természetesen különböző emberek más-más okokból választják az egyetemi tanulmányokat. Skatová és Ferguson (2014) vizsgálatukban arra vállalkoztak, hogy azonosítsák azokat az egyéni motivációs különbségeket, amelyek az egyetemi diploma megszerzésére inspirálják a jelentkezőket. Kutatásaikból arra következtettek, hogy az emberek négy okból döntenek az egyetemi tanulmányaik mellett: karrierrel kapcsolatos aggodalmaik miatt, az adott szakma iránti érdeklődés miatt, lehetőséget szeretnének szerezni, hogy segítsenek leendő munkáik által másokon, vagy éppen azért, mert egyszerűen csábítja őket a felsőoktatásba való bejutás lehetősége. Schwartz (2011) hangsúlyozza, hogy a jelentkezők egyetemmel kapcsolatos döntései tisztán „vásárlói” döntések, hiszen egyszerűen ők csak a továbbtanulással járó költségeket hasonlítják össze az egyetem (és a majdani megszerezhető diploma) által megjósolható előnyökkel, tehát minél több előnyt látnak az adott felsőoktatási intézmény és az általa kiadott diploma mögé, annál nagyobb költségeket képesek a tanulmányaikra – főleg az alacsonyabb társadalmi rétegek tagjaira – áldozni. A remélt előnyök között első helyen a leendő magas jövedelem szerepel, ezt követi az állandó munkaviszony reménye, illetve a mobilitás lehetősége, valamint az általuk elvárt életminőség biztosítása (Perna, 2005). Elmondható tehát, hogy a továbbtanulással kapcsolatos döntést sok tényező átgondolásával hozzák meg a jelentkezők (Schwartz, 2011). Mindezek mellett a döntést befolyásoló tényezőként jelenik meg a felsőoktatás eltömegesedésének egyénre gyakorolt hatása is. Polonyi (2010) szerint ennek a tendenciának oka a középosztály kiszélesedése, hiszen e réteg (gyermekei) számára a diploma nemcsak státuszszimbólum, hanem a társadalomban betöltött helyzetüknek is a letéteményese. A felsőoktatás eltömegesedésének folyamata azonban együtt jár a diplomák elértéktelenedése mellett az esetleges munkanélküliség veszélyének érzésével, illetve a munkabérek közötti feszültséggeneráló hatással is. Mindezen megállapítások arra engednek következtetni, hogy a továbbtanulási szándék gazdasági beruházásként való felfogása széles körben elfogadottá vált.