A mentálhigiénés intézményesített képzés története több évtizedes múltra tekint vissza Magyarországon. Elsők között Tomcsányi Teodóra vezetésével indult el az intézményesített képzés 1987-ben, amelynek az átdolgozott programját 1996-ban – a szakterületen elsőként – az Országos Akkreditációs Bizottság is akkreditálta (web2). A Pannon Egyetem Modern Filológiai és Társadalomtudományi Karán a Mentálhigiénés közösség- és kapcsolatépítő MA szak 2019-ben indult el. A felvi.hu adatai szerint az elmúlt években az alábbiakban alakult a szakra jelentkezők száma:

 

 

A szak elsődleges célja olyan szakemberek képzése, akik tevékenységükkel hozzájárulnak az egyének és közösségek problémamegoldó folyamatainak elősegítése, a társadalmi problémák kezelése mellett a helyi közösségek összetartozásának, egymásra utaltságának erősítéséhez. Olyan gyakorlati tapasztalatok szintetizálása is prioritásként szerepel a képzésben, amellyel a hallgatók a majdani kliens élethelyzetét, személyiségét meg tudják ismerni. A tanulmányaik során olyan skilleket kell elsajátítaniuk a hallgatóknak, amelyekkel a közösségek, illetve a közösségi életben részt vevők bio-pszicho-szociális jóllétéhez hozzá tudnak járulni, valamint fontos feladatuk lesz a társadalom perifériájára szorult emberek integrálása is. A képzésen belül nagy hangsúlyt kap a hallgatók szakmai identitásuk kialakítása mellett a kellő szintű önismeret megszerzésének feltételeinek biztosítása, illetve olyan belső motivációs erőforrások megalapozása, amellyel a későbbiekben a segítő helyzeteket hatékonyan tudják – a kliens javát figyelembe véve – alakítani. Itt érdemes arra is kitérni, hogy a lelki egészség fejlesztése (akár a hallgatók számára a képzések keretein belül) csakis értékátadással – vagy legalább ezek megismertetésével – történhet meg. Egyrészt mert a lelki egészség önmagában is érték, másrészt pedig azért, mert ez egy értékrendszer kialakítására irányuló folyamat. Az értékátadásnak több lehetősége közül talán az egyik legfontosabb – az egyetemi keretek között is – az emocionalitáson alapuló modelltanulás. Erre olyan élethelyzetek tapasztalatainak tudatosítása az egyik legalkalmasabb módja, amelyben a hallgató közvetlenül (vagy éppen közvetve) érintett. Azonban meg kell állapítani, hogy ez a módszer sem nélkülözheti a gyakorlást, amely a kötelező szakmai gyakorlat stúdium keretein belül valósulhat meg. Továbbá a képzés fő céljai közé tartozik a leendő szakemberek primer prevenciós tevékenységekre, a közösség támogatására való felkészítése mellett a kompetenciahatárok tudatosítása egyaránt. Fontos célként jelenik meg annak a tudásnak az elsajátítása is, hogy mikor kell non-direktíven kommunikálni, mikor lehet esetleg tanácsadással segíteni, vagy mikor érdemes más szakemberhez irányítani a segítségkérőt. A képzés kiemelten foglalkozik azzal a nézettel, mely szerint a lelki egészséget befolyásoló tényezők személyre szólóan sajátíthatóak el, anélkül, hogy mereven meghatározná az egészséges életmód mindenkire érvényes keretrendszerét. Másrészt azt a felismerést is kívánja hangsúlyozni, hogy a segítő szakmákhoz szükséges kompetenciákat nem a határok rögzítésével, hanem azok felismerésével lehet elsajátítani. Azt is érdemes tudatosítani a szakkal kapcsolatosan, hogy e képzésre fordított energia – természetesen a megfelelő végzettség megszerzésén túl – esetlegesen évek után térül meg, és lehet, hogy nem is „látványos” sikereken keresztül, hanem egy kiegyensúlyozottabb, egészségesebb társadalom kialakításához való hozzájárulás által.