1. Bevezetés

„Az embert a tiszta megismerésbe és kutatásba bevonni és ekként képezni kívánó intézmény elvi ellentmondásban áll az ipari társadalom szükségszerű igényeivel; nem képes teljesíteni, amit a társadalomnak el kell várnia tőle, mivel a társadalom gyakorlata – valamennyi premodern formájától eltérően – alapvetően nem a magukban a gyakorlati mesterségekben és művészetekben megszerzett és áthagyományozott belátásra és tapasztalatra támaszkodik, hanem a tudományra és a valóság tudomány által közvetített feltárására van ráutalva.”
Joachim Ritter
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A világmegismerés értelmezési fókuszait a tanuló társadalom eszméjében megtaláló kortárs elméletek és narratívák (Fukuyama, 2005; Stehr, 2007; Acemoghu, Robinson, 2013; Stiglitz, Gerenwald, 2016; Sen 2021) legvitatottabb tézise a paradigmákba rendezett, verifikált tudományos módszerekkel és a társadalmi közérzetekkel átszínezett, tapasztalati tényekkel értelmezhető valóság társadalomszervező mechanizmusainak intencionális kiaknázása (Harrari, 2017, Tillmann, 2018) vagy egyenesen a valóság emberi természeteket és társadalmi magatartásokat befolyásoló felépítése (Berger, Luckmann 1998, Laclau 2011; Safranski 2017).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az igazságkereső társadalomfilozófiai problematika Sen (2021) vetületén jól kivehető az a két hozzáférési pont, melynek egyike szerint (transzcendentális, kompetitív insitucionalizmus) a társadalmi rendért elsősorban a helyes viselkedést szabályozó erkölcsi és politikai imperatívuszok szerint szervezett intézményi valóság felelhet. A másik álláspont ezzel szemben a tényleges megvalósulásokat komparatív interpretációkkal ragadja meg, és arra keresi a választ, hogy az emberek miképpen tudják tényleges életüket élni a valóság megismerését támogató vagy korlátozó intézményi fázisokban úgy, hogy az igazságos rendet az érintett emberek értékeire és prioritásaira alapozzuk (Sen 2021).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A társadalmi rend szervezésének (folytonosságának, újraértelmezésének és megváltoztatásának) gyakorlatát évszázadok óta művelő teoretikus és praktikus pedagógia a világot olyan értelemproblémának tekinti (Hidas 2018), melyben a nevelés és az oktatás gondjaira bízza az értelemadás, az értelemrögzítés és az értelemelsajátítás módszeres áthagyományozását. A tanulmány arra tesz kísérletet, hogy a neveléstörténeti időben kiérlelt kompetitív institucionalista és az interpretatív komparatisztika fogalmi keretében mutasson rá a társadalmi és pedagógiai valóság gondolati szervezésének triangulációs vetületeire.
 
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave