3. A társadalmi rend szervezésének tudományos értelmezései

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Francis Fukuyama (2000) az erkölcs társadalmi genealógiáját vizsgálva egy egymást metsző értéktengelyen helyezte el azt az értékvilágot, amit a szerző az emberi normák univerzumaként nevezett meg. Az egyik tengely a spontán módon létrejött és a hierarchikusan létrehozott normák kontinuumát, míg a másik tengely a racionális választásból származtatható, illetve a társadalmilag megörökölt aracionális normát jeleníti meg. Az így kapott négyosztatú mátrixban helyezi el a formális jog, a szokásjog, a kinyilatkoztatott vallás, valamint a történelmi hagyomány fogalmakkal jelzett normatípusokat, melyek tudományos vizsgálata – szerző szerint – a politológiára, a közgazdaságtanra, a szociológiára és az antropológiára vár (Fukuyama, 2000: 210). A következőkben ez utóbbi kutatási irányok megközelítéseit mutatjuk be.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Samuel P. Huntington (2015) a politikatudomány szemszögéből közelítve vizsgálta meg az intézmények, a kultúrák értéktelítettségeit és azt a következtetést vonta le, hogy bár az erkölcsi alapelvek hangsúlyai a különböző kultúrákban eltérhetnek, ám az emberi természet egyetemességéből következően mégis lehetséges a civilizációk közös jellemzőire rátalálni. A szerző amellett érvel, hogy az erkölcsi szabályok többrétegűsége alatt „létezik egy ’egyrétegű’ erkölcsiség, amely a »többrétegű vagy maximalista erkölcsiség jegyeit« egyesíti magában” (Huntington 2015: 551). Ebből következően tehát „minden civilizációnak meg kell keresnie azokat az értékeket, intézményeket és gyakorlatokat, melyek vagy melyekhez hasonlók más civilizációkban is megtalálhatók” (Huntington 2015: 554).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Amartya Sen (2016) közgazdasági szemszögből különösen az egyetemes szabadság értékét hangsúlyozza, melynek instrumentumai között tartja nyilván a politikai szabadságot, a gazdasági prosperitást, a társadalmi lehetőségeket, a nyilvánosság garanciáit, valamint a védelmi biztonságot. A szerző „Fejlődés mint szabadság” című könyvében (2003) megerősíti, hogy a felelősség értékével is áthatott fejlődés olyan folyamat, mely az emberek ténylegesen megélt szabadságát is növeli. Az értékek és normák fontosságát1 kiemelve arra is emlékeztet, hogy a „közösségi értékelés nem helyettesíthető valamilyen agyafúrt előfeltételezéssel. Egyes előfeltételezések, amelyek látszólag szépen és simán működnek, csak azért működőképesek, mert míves homályba burkolják az értékek és súlyok választását” (Sen 2003: 177).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kultúránként2 és társadalmakként eltérő értékrendszerek mintázatának a rendszeres, nemzetközi kutatásokra alapozott mérései3 nem csupán arra mutatnak rá, hogy egyes országok hol helyezkednek el a világ értéktérképén, hanem arra is, hogy idővel még a statikusnak látszó értékek és beállítódások4 is mutathatnak eltolódásokat. Keller Tamás (2010) szociológiai vizsgálata az Inglehart (1997) által meghatározott tradicionális/racionális (a vizsgálatban: tradicionális-vallásos/világi-racionális értékek) valamint a túlélés/jólét (a vizsgálatban: zárt/nyitott gondolkodás) értéktengelyek mentén5 határozta meg Magyarország helyét a World Value Survey 5. hullámában is szereplő 44 ország között. A vizsgálat azt mutatta ki, hogy a magyar értékrend viszonylag szekularizált és meglehetősen zárt, mely utóbbi vonás inkább az ortodox kultúrájú, „keleties” gondolkodásmóddal rokonítható. Az ország (a vizsgálat további hullámaiban is megőrzött) pozícióját a szerző Magyarország történelmével és kulturális örökségével magyarázza.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az egyetemes (egyrétegű) etikai kódex létezésének teóriáját követve Oliver Scott Curry antropológus és kutatócsoportja6 (Curry et al., 2019) az evolúciós játékelmélet értelmezései keretében vizsgálták meg hatvan különböző közösség viselkedésformáit, melynek nyomán a következő hét alapértéket azonosították: családszeretet, a mikroközösség segítése, a segítség viszonzása, bátorság, jogkövető magatartás, igazságosság, valamint a magántulajdon tisztelete. A kutatók nem állították fontossági sorrendbe az együttműködést hangsúlyozó szabályokat, mivel a különböző kultúrákban és társadalmakban ezek fontossága különböző mintázatokat mutat.
 
1 Max Weber klasszikus elméletét követve az embert a célracionális cselekvései teszik hatékonnyá, ugyanakkor ebből a megközelítésből sem száműzhetjük a tradíciók aracionális elemét: „A kapitalizmus ’szellemének’ – mint ’etikai’ mezben fellépő, normákhoz kötött, meghatározott életstílusnak – elsősorban azzal a fajta érzésvilággal kellett megküzdenie, amelyet tradicionalizmusnak nevezhetnénk” (Weber 1982: 51).
2 A szakirodalom az individuális és kollektivista kultúrák közötti különbségekre is felhívja a figyelmet. Az individualista kultúrák (individualist cultures) „azok a kultúrák, melyekben az emberek nagy valószínűséggel úgy gondolnak magukra, mint akik más emberektől elkülönültek, és egyediségük alapján határozzák meg önmagukat” (Smith et al. 2017: 765). Ezzel szemben a kollektivista kultúrák (collectivist cultures) „azok a kultúrák, melyekben az emberek általában úgy gondolnak magukra, mint akik másokhoz kapcsolódnak, és a másokhoz fűződő kapcsolataik alapján definiálják magukat” (Smith et al. 2017: 766).
3 Pl. World Value Survey, European Social Survey.
4 Vajda Zsuzsanna értelmezésében a beállítódás: „Nem tudatos belső motiváltság, előre determinált viszony valamely ingerhez, élményhez. A würzburgi iskola gondolkodás-lélektani kísérleteiben merült fel először, hogy a gondolkodásban nem tudatos, az önmegfigyelés számára nem hozzáférhető belső hajtóerők is szerepet játszanak. A gondolkodásban, véleményalkotásban szerepet játszó érzelmi komponensek szerepének és a kognitív összetevőkkel való kapcsolatának vizsgálata, az attitűdök kutatása, az 50–60-as években a szociálpszichológia egyik virágzó területe lett.” (Forrás: http://www.kislexikon.hu/beallitodas1.html)
5 A változtatás oka az volt, hogy a kutató – Huntington civilizációs fogalmát alapul véve – a kultúrát az értékvilág, a normák, a vallási előírások és a hasonló világlátások összességeként határozta meg.
6 Oliver Scott Curry, Daniel Austin Mullins, and Harvey Whitehousels.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave