A fogyasztásellenes kutatás meglévő, mégis meglehetősen új jelenség. A nemfogyasztási és fogyasztásellenes trendek kihívások elé állítják a folyamatos fogyasztásra épülő hagyományos gazdasági modelleket. A nemfogyasztás paradigmaváltást jelent abban, ahogyan az egyének a piaci szereplőkkel kapcsolatba lépnek. A fenntarthatóbb és tudatosabb fogyasztói magatartás irányába történő elmozdulás szükségessé teheti az üzleti stratégiák és a gazdasági keretek kiigazítását. A gazdasági változások, a nemfogyasztás és a fogyasztásellenesség elfogadása egy szélesebb körű kulturális változást tükröz az értékalapú életmód irányába. Ez a mozgalom átformálhatja a társadalmi normákat és elvárásokat a sikerrel, boldogsággal és jóléttel kapcsolatban. Ahogy a fenntarthatóság, az etika és a minimalizmus iránti igény szélesebb fogyasztói kör számára válik fontosabbá, a gazdasági szereplőknek és vállalkozásoknak egyaránt igazodniuk és alkalmazkodniuk kell a fogyasztók változó és egyre tudatosabb igényeihez. A nemfogyasztás motivációinak, trendjeinek és következményeinek megértése ezért a jövőben kulcsfontosságú lesz a fenntarthatóbb és felelősségteljesebb jövő kialakításához. Bővül azoknak a kutatásoknak a száma, amelyek a fogyasztás és a jólét kapcsolatát és mélységét vizsgálják: egyik állaspont szerint az egyének akkor tudják csökkenteni a fogyasztási szintjüket, ha ez nem csökkenti a személyes jólétüket. Ilyen irány lehet annak vizsgálata, hogy a fogyasztásellenesség egyes altípusai (pl. önkéntes egyszerűség, együttműködő fogyasztás) hogyan kapcsolódnak a fogyasztók jóllétének különböző állapotaihoz (pl. pénzügyi, pszichoszociális és szubjektív jólét). Balderjahn és munkatársai (2020) kutatásai azt mutatják, hogy a fogyasztásról való önkéntes lemondás nem csökkenti a jólétet, és a fogyasztói felhatalmazás jelentős szerepet játszik a fogyasztói jólét fenntarthatóságának támogatásában. Iyer és Muncy (2016) kutatása azt mutatta, hogy a fogyasztásellenes attitűdök (a fogyasztáspárti attitűdökhöz képest) összességében erősebb hatást gyakoroltak a jóllétre, és az egyéni, mikroszinten jelentkező nemfogyasztás sokkal inkább hat pozitívan a szubjektív jólétre, mint a makroszinten jelentkező fogyasztásellenesség. Számos tanulmány a materializmusról, a fogyasztásellenességről azt mutatta, hogy a legtöbb esetben azok az emberek, akik szándékosan el tudják utasítani a túlzott materializmust, magas szintű szubjektív jólétben élnek (Zavestoski 2002; Balderjahn et al. 2020).