Az etikus fogyasztás különböző kontextusokba helyezése még világosabbá teszi, hogy a „környezeti tényezők” és a „társadalmi berendezkedés” hogyan alakítják az etikus fogyasztási gyakorlatok (szerveződésének) feltételeit. Elsősorban azt hangsúlyozzák (de Pelsmacker et al. 2005), hogy az etikus fogyasztók fogyasztási döntéseik révén nyilvánítják ki azt, hogy olyan árukat vagy szolgáltatásokat vásároljanak vagy éppen tartózkodjanak azok megvásárlásától, amelyek megfelelnek vagy nem felelnek meg az adott társadalmi és/vagy környezeti normák etikai kritériumaiknak (Karimzahed–Boström, 2022). Összehasonlító tanulmányok (Boström et al. 2019) rámutatnak a történelmi és földrajzi tényezők fontosságára a különböző etikus fogyasztási minták kialakulásában a különböző társadalmakban. A kormányzati szereplők szociális és környezetbarát cselekvéseket célzó tevékenysége alapvetően meghatározza és alakítja az intézményi kontextust, ösztönözheti, integrálja (és nyilvánvalóan ellensúlyozhatja is) az etikus (politikai) fogyasztói magatartást. Ugyanakkor csak az adott ország jóléti rendszere, gazdasága és környezetvédelmi politikája nem ad kizárólagos magyarázatot. Jacobsen és Dulsrud (2007) azt mérte, hogy az etikus fogyasztás egy liberálisabb világgazdaságban hamarabb megjelenik, ahol az új fogyasztási formákat elsősorban nem-kormányzati szervezetek (vállaltok, nonprofit szervezetek, civil kezdeményezések stb.) támogatják, előmozdítják a szuverén fogyasztói elképzeléseket, és alternatív termékeket és vállalkozásokat kínálnak (Karimzadeh–Boström 2022). Függetlenül a fentiektől, abban megegyeznek a kutatók, hogy az etikus fogyasztást a piaci struktúrákat, törvényeket és rendeleteket, infrastruktúrát, valamint kultúrát és normákat alakító társadalmi-politikai rendszerekkel összefonódó jelenségnek kell tekinteni (Jacobsen–Dulsrud 2007). A gazdaság, a kormányzati struktúra és a mindennapi élet berendezkedése keretbe foglalja a fogyasztók etikai döntéseit és gyakorlatát (Karimzadeh–Boström 2022: 6). Az etikailag orientált fogyasztás gyakorlatba ültetése bizonyos strukturális és infrastrukturális lehetőségek meglétét igényli (Karimzadeh–Boström 2019).