Egészen az 1800-as évekre érdemes visszatekinteni a szabadidő és a fogyasztás vizsgálatában, az ipari forradalom kezdetére, mely a fogyasztási minták változását eredményezte. Az ipari forradalom drasztikus változást hozott a gazdasági életben, az agrárgazdaságból az iparosodott gazdaságba való átmenet megváltoztatta a munka és a szabadidő viszonyát. Erre az időszakra tehető a gyárak szaporodásával a termelékenység és az árutermelés növekedése, mely az átlagbér növekedését eredményezte. A reálbérek változását mutatja, hogy az iparosodott társadalmakban (Németországban, Franciaországban) 1870-1900 között a reálbérek 33%-kal nőttek, Egyesült Királyság még kivételt képezett, ahol még drasztikusabb volt 1850 és 1875 között +33%-kal, 1875-1900 között pedig további +45%-kal emelkedtek. A reálbérek növekedése mellett a szükségletek költségei csökkentek és a teljes jövedelem százalékában kifejezve az élelmiszerárak is jóval kisebb kiadást jelentettek a háztartásoknak, ezzel megteremtve a diszkrecionális jövedelem megjelenését. A következő ábra (4.9. ábra) jól szemlélteti, hogy a reálbérek növekedése mellett a munkaidő is jelentős változáson esett keresztül ebben az időszakban. Az látható, hogy a korai iparosodott társadalmakban 1870-ben, a munkavállalók átlagosan évente több mint 3000 órát dolgoztak, ami évi 50 héten keresztül heti 60-70 óra kimerítő munkának felelt meg. Ez drámaian csökkent az elmúlt 150 évben, nagyjából a felére visszaesett. Németországban például az éves munkaidő közel 60%-kal csökkent – az 1870-es 3284 óráról 2017-re 1354 órára –, az Egyesült Királyságban pedig mintegy 40%-kal lett rövidebb éves szinten a munkaidő. A munkaidőben bekövetkezett forradalom előtt az emberek január és július között annyi órát dolgoztak, mint amennyit ma egy egész évben (Giattino et al. 2020). 1870 és1913 között viszonylag lassú csökkenés volt tapasztalható; majd 1913-tól 1938-ig terjedő időszakban a munkaórák visszaesése meredekebbé vált az I. világháború, a nagy gazdasági világválság és a II. világháborút megelőző erőteljes társadalmi-politikai, technológiai és gazdasági változások közepette; majd a II. világháború alatt és közvetlenül a II. világháború után a munkaórák csökkenése sok országban folytatódott, bár lassabb ütemben és jelentős különbséggel az egyes országok között (Giattino et al. 2020). Az éves munkaidő fent leírt visszaesése a napi munkaórák, valamint a heti munkanapok és az éves munkahetek számának csökkenéséből adódik.