Bartha Katalin Ágnes

Történeti játékstílus és gyakorlat

Prielle Kornélia pályafutásának színházművészeti és társadalmi dimenziói


Szociálisan érzékeny, adakozó színésznő

A hírnevesség reprezentációjára kiváló apropónak bizonyultak az egyes színházon kívüli események nagyközönséget megmozgató alkalmai is. Az ilyen alkalmak a közadakozásban élen járó színésznőt is megmutatták. Ha csak néhány ilyen akcióját emeljük ki, máris belátható ezeknek a gesztusoknak az életelvszerű vállalása. 1856. május 31-én Marosvásárhelyen az Apolló-teremben a Vörösmarty özvegye és árvái javára adott „felsegéllő” produkcióban szavalt;1 ugyanazon év novemberében az 1854-ben jeltelenül eltemetett Kántorné sírkőletételét szervezi meg szintén Marosvásárhelyen;2 számos szükségben levő vidéki színészen segített (például 1864 tavaszán Székesfehérváron Császár Miklós és felesége javára játszott Szerdahelyi Kálmánnal,3 máskor gyűjtést szervezett a Nemzeti Színház színészei körében „egy szegény érdemes színésznőnek két sor fogra”4); számtalan szavalati esten vett részt ingyen, különböző nőegyletek anyagi támogatására; 1869-es kolozsvári felléptének díját felerészben Déryné segítésére, felerészben Gyulai Ferenc kolozsvári színész sírjának elkészítésére ajánlotta fel.5 A szegedi árvíz után felújított színház avatóján 1879. november 29-én a színház tiszteletbeli tagjaként föllépti díj nélkül játszott.6 Az 1868-tól vezetett vidéki útjainak jegyzékén húsznál is több alkalommal jegyezte fel az előadások címe mellé, hogy jótékony célból játszott, illetve azt, hogy milyen alap, egylet, színész felsegítésére ajánlotta bevételét. Viszont pénzösszeget tételesen egyetlen alkalommal sem tüntetett fel.7

Történeti játékstílus és gyakorlat

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó – Erdélyi Múzeum-Egyesület

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 139 9

A kötet Prielle Kornélia (1826–1906) színésznő pályájához kapcsolva vizsgálja a korabeli változó színpadi játékmódot. A 19. századi játékmód megragadása céljából rendkívül jó terepnek mutatkozik Prielle életműve és színpadi játékának vizsgálata, hiszen hat és fél évtizeden keresztül, a negyvenes évektől a századelőig játszott a korszak magyar nyelvű hivatásos színjátszásának kiterjedt területet átfogó színpadjain.

Alapkérdése az, hogy mit jelent a játékstílus, illetőleg a játékmód és hogyan írhatók le annak változásai. Ehhez szorosan kapcsolódik annak vizsgálata, hogy hogyan láthatók, olvashatók és értelmezhetők a múlt színházi forrásai a színpadi játék viszonylatában. Hogyan írható felül, mozdítható ki a színésznő a magyar színháztörténeti diskurzusban jól kijelölt helyéről azáltal, hogy korabeli kontextusok szinkrón szemléletét érvényesíti, kiterjedt forrás-feltárást, forrás-analízist végez és a performance studies optikáját hasznosítja?

A könyv első fele életrajzi keretben vizsgálja a pálya jellegzetességeit olyan társadalmi kontextusokhoz kapcsolódva, amelyek a korabeli színházi játékmód megragadása szempontjából lényegesek. A második fele pedig a korabeli színpadi játékot helyezi központba, egyrészt a játékstílusokhoz kapcsolódó fogalomvilág és módszertan újragondolásával és kidolgozásával, másrészt konkrét alakítások nyomainak vizsgálatával. Sajátságosan kapcsolódik itt össze a biográfiai módszer, a színházi historiográfia és a performance studies optikája és kérdésfeltevése, amelyeknek metszéspontját a színpadi játékmód képezi, s egy látszólag ismert, valójában sok ismeretlen mozzanatot és színháztörténeti összefüggést feltáró életmű is kibontakozik.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartha-torteneti-jatekstilus-es-gyakorlat//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave