A KMT-beruházások működése önmagában hatékony, de a létrejövő térstruktúrák nem rendelkeznek azokkal a kedvező térformáló hatásokkal, amelyekkel a sikeres hazai ipar igen (túlcsorduló hatások, klaszterképződés, tudásintenzív tevékenységek megjelenése). A teljes tényezőtermelékenység (TFP) felzárkózása, valamint a béta-konvergencia lelassult a pénzügyi válságot követően, amely részben a KMT gyenge túlcsorduló hatásainak köszönhető (Egri–Lengyel, 2023; Lengyel–Szakálné Kanó–Vida, 2023; Szakálné Kanó és szerzőtársai, 2025). További kvantitatív bizonyítékok utalnak rá, hogy a KMT regionális fejlesztési hatásai rövid távúak és térben koncentráltak, míg a hosszú távú gazdasági kilátások szorosabban kapcsolódnak az endogén társadalmi-gazdasági tényezőkhöz (Gál–Singh, 2024). Ez természetesen nem a külföldi beruházók hibája, de akadályozza a regionális feljebb lépés folyamatait, és hozzájárul a közepes jövedelmi csapda kialakulásához (Myant, 2018). A közép-európai térségek globális értékláncokban elfoglalt alávetett pozíciója konzerválja a fejlődési egyenlőtlenségeket; az integrált periférián a termelés bővülése és növekvő komplexitása dacára fennmarad a tartós lemaradás, miközben felerősödnek a delokalizációs kockázatok (Pavlínek, 2017, 2022). A hatékonysági rés továbbá a túlélő hazai szereplőket sújtó termék- és munkaerőpiaci kiszorító hatásokhoz vezethet; akadályozhatja azok fejlődését a magas KMT-aránnyal rendelkező ipari térségekben, és limitálhatja az endogén fejlődési lehetőségeket (Lux–Páger–Kovács, 2020). Magyarországon és Csehországban is tapasztalható a hazai értékhányad csökkenése és az importhányad emelkedése az autóipari értékláncokban (Gáspár és szerzőtársai, 2023), miközben Magyarországon a hazai beszállítókat érintő túlcsorduló hatások is korlátozottak maradtak (Szalavetz, 2022). Lengyelországban az alacsonyabb KMT-arány, az erősebb hazai tulajdon és erőteljesebb KKV-szektor korlátozott, de kedvező ellenpéldákat is szolgáltat: erős hazai beszállítók és néhány vezércég felemelkedésére is találunk példákat (Domański és szerzőtársai, 2016; Micek és szerzőtársai, 2021). Ezen előnyök egy része azonban Lengyelország sajátos földrajzi előnyeiből (a nagyobb országméretből következő földrajzi komplexitás, erősebb belső piac, kiterjedtebb nagyvároshálózat) fakad.

A KMT-vezérelt fejlődés által formált regionális növekedés tradeoff-hatásai a területi hálózatok gyengeségében és a feldolgozóipar aránylag alacsony lokális beágyazottságában is tetten érhetők. A globális termelési hálózatokba (GPN) integrált KMT-projektek hatékonyan használják fel a helyi erőforrásokat, de hálózataik erősen hierarchikusak, s így felerősítik a centrum–periféria-viszonyokat, egyenlőtlen fejlődést indukálnak. Még a sikeresen integrálódott feldolgozóipari térségekben is markánsak maradnak a KMT-alapú struktúrák és a helyi iparági hagyományok illeszkedési problémái. Az egymáshoz közeli, illetve eltérő tudáskészletekre alapozó, de összekapcsolható iparágak szinergikus hatásai helyett nem kapcsolt változatosság alakul ki, ahol a KMT gyengén ágyazódik be a térségi gazdaságba, kedvező túlcsorduló hatásai pedig korlátozottak maradnak (Pavlínek–Žižalová, 2014; Elekes–Lengyel, 2020; Pavlínek, 2022). Ott, ahol a KMT-alapú ipar beszállítói maguk is gyengén kapcsolódó külföldi vállalatok, az alapprobléma megtöbbszöröződik. A hazai beszállítók általában alacsonyabb, Tier 2 és Tier 3 pozíciókat foglalnak el a beszállítói hálózatokban – mint Natsuda és szerzőtársai (2022) jelzik, az itt aránylag erős hagyományokkal rendelkező Csehországban is csekély a Tier 1 szintre eljutott beszállítók száma. A horizontális kapcsolódások száma alacsonyabb, a függő kapcsolódásoké magasabb az alacsonyabb fejlettségű térségekben (Pavlínek, 2022). Közép-Európa régióiban így mindmáig nem alakult ki a megfelelő mértékű illeszkedés a hagyományos és új iparágak, illetve a külföldi és hazai vállalkozások között. Korlátozott körben pozitív ellenpéldákat is találunk a globális értékláncok javuló területi beágyazódására. Józsa (2019) és Fekete–Rechnitzer (2019) kutatásai alapján a multinacionális vállalatok, helyi kkv-k és a felsőoktatás közötti kollaboratív együttműködések képesek a KMT fokozatos beágyazására. Ez stabil (lokális) intézményi keretfeltételeket és folyamatos közpolitikai támogatást igényel, és úgy tűnik, elsősorban az eleve fejlettebb térségek fejlődési sajátossága.

Végül a KMT-vezérelt iparfejlődés a regionális feljebb lépés lehetőségeire is befolyással van. Az integrált periféria tereiben megfigyelhető a növekvő tényezőintenzitás, a terjedő folyamatinnováció, korlátozott mértékben pedig a funkcionális feljebb lépés is, ugyanakkor a szorosabban értelmezett K+F tevékenységek elterjedése jóval kevésbé (Pavlínek, 2022; Gáspár és szerzőtársai, 2023; Szalavetz, 2022; Gurály, 2024). Ott, ahol a tudásintenzív tevékenységek a beruházó országok magtérségeiben maradnak, korlátozott marad a magas tudásigényű munkahelyek megjelenése és azon regionális innovációs rendszerek kialakulása is, amelyek ezt elősegítenék. Erős tudáshálózatok és tudástőke nélkül azonban az integrált perifériák tanulási magatartása is csökevényes marad, amely visszafogja a vállalkozói kereső magatartást (Boschma, 2015) és az új lehetőségek kiaknázásának belső képességét (Dahl és szerzőtársai, 2010). A szakképzett munkaerőt, a potenciális K+F munkavállalókat, valamint az innovatív vállalkozásokat ez arra ösztönzi, hogy jobb kilátásokat kínáló térségekbe költözzenek, s így nem kerül sor a helyi tudástőke gyarapodására. A KMT-vezérelt növekedési modell sajátos paradoxona így pont az európai magtérségek versenyképességét megalapozó tudásalapú gazdaság gyengesége.

Összefoglalva tehát a KMT-vezérelt növekedési modell egy regionális fejlődési csapda kialakulását eredményezte, amelyben a korai előnyök egy része „visszájára fordul”, versenyhátránnyá válik. Az alacsony bérszint ösztönzi a szakképzett munkaerő elvándorlását (belső és EU-migráció), illetve a lokális tudásbázis meggyengülésével humántőke-veszteségekhez, a térségi növekedési bázisok sérüléséhez vezet. A modell gyenge tőkeakkumulációs képessége a történelmi tőkehiány újratermelődését eredményezi mind össztársadalmi szinten (pénz- és humán tőke), mind területi dimenzióban (területi tőke). Vagyis pontosan azok a növekedési tényezők maradnak gyengék vagy erodálódnak, amelyek esélyeket kínálnának a magas jövedelmű régiók közé történő felzárkózásra. Mint azt Szalavetz és Sass (2023) cikke mutatja a magyar autóipar példáján, az integrált periférián korábban jól bevált iparpolitikai megoldások sikerteleneknek és kontraproduktívaknak bizonyulnak a magasabb, félperifériás státusz felé történő elmozdulás során. Bár a KMT-vezérelt fejlődési pálya rendkívül stabilnak bizonyult Közép-Európa országaiban, növekvő (nem csak térbeli) ellentmondásai megkérdőjelezik tartós fenntarthatóságát és a benne rejlő felzárkózási potenciált. A szakirodalom bővülő bizonyítékai arra utalnak, hogy a KMT-függő térségek kifejezetten érzékenyek a külső sokkokra és a globális termelési modellek változásaira (Rodríguez-Pose, 2018; Martin és szerzőtársai, 2021; Capello–Delissanti, 2024). Az erős külső függőség és a belső gyengeségek kettőssége a nemzetgazdaságokat és az egyes ipari térségeket is kiszolgáltatja a külső sokkok fenyegetésének, amelyekben ezáltal dezindusztrializációs folyamatok, a termelési hálózatok szétesése és tudásvesztés következhetnek be. A schumpeteri „kreatív rombolás” helyett végbemenő „teremtés nélküli pusztulás” végeredményeként alacsonyabb egyensúlyi szint alakulhat ki, amely hosszú távú periferizálódást eredményez.