5. Összegzés

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Írásomban az újraiparosodás térbeli összefüggéseinek alaposabb vizsgálata mellett érveltem. Tettem ezt elsősorban abból a megfontolásból, hogy – a vitairat szerzőjével egyetértésben – érzékeltessem: az ipari terek nemcsak produktumai az eddigi újraiparosodási folyamatoknak, de egyúttal megalapozói is a jövőbeni kifutási lehetőségeknek. A globális termelési hálózatokba történő sikeres integrálódás – hosszabb távon is gyümölcsöző stratégiai összekapcsolódások kialakítása – egyre nehezebben képzelhető el gyártó funkción túlmutató érdemi funkcionális feljebb lépés nélkül. Ez elsősorban helyi környezetben gyökerező minőségi tényezők meglétét feltételezi, melyek megteremtése vagy erősítése a feljebb lépési törekvések sikerének kulcsa.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

E potenciális minőségi tényezők beazonosítása finomabb területi bontású, ugyanakkor különböző léptékekre kiterjedő vizsgálatokat igényel. A termelési hálózatok komplexitását megragadni képes, szerkezeti szempontokat is érvényesítő, a szűkebben értelmezett ipari szereplőkön túlmutató elemzések szükségesek. Fontos a hosszabb időtávra kitekintő, evolúciós szempontokat is integráló megközelítés, hiszen a lokális környezet nehezebben reprodukálható minőségi elemei csak hosszabb idő alatt változtathatók. A vitairatban felvázolt, külföldi működőtőkére alapozott gazdasági modernizációs modell korrekcióját célzó törekvések a hazai középvállalati szektor és a hozzá kapcsolódó terek fokozottabb kutatását helyezik előtérbe. Ez csak részben jelent elrugaszkodást az újraiparosodás „megszokott” tereitől, de mindenképpen felértékeli azoknak a kis- és középvárosi központoknak a vizsgálatát, amelyek periférikus vagy köztes pozíciót foglalnak el Magyarország rendszerváltás utáni duális ipari térszerkezetében.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Egyes közös jellemzők (pl. humánerőforrás-korlátok által mozgatott, vállalati és állami érdekek egybeesése mentén megvalósuló területi expanzió, függő jelleg) alapján indokoltnak tűnhet a párhuzamkeresés az 1960-as és 1970-es évek vidéki térségeket érintő dekoncentrált iparosítása, valamint az ipari termelési hálózatok jelenlegi területi expanziója között. Előbbit elsősorban azért kritizálták, mert a többnyire budapesti irányítású, technológiai elmaradásokat is mutató részlegipar nem az érintett térségek felzárkózását, hanem sokkal inkább a centrum-periféria viszonyok újratermelését segítette (Barta, 2002). Most mintha ez a folyamat ismétlődne meg nemzetközi léptékben: ha van is a korábbi pozíciókhoz képest (relatív) feljebb lépés a külföldről irányított ipari hálózatokban működő hazai cégek és térségek esetében, ez nem feltétlenül jelent érdemi közeledést (abszolút feljebb lépést) a többnyire külföldi magrégiókban található vállalati központokhoz és térségeikhez (Molnár, 2022). A párhuzamok alapján talán joggal vetődhet fel gondolatként, hogy a korábbi dekoncentrált iparosítás tapasztalataiból is érdemes lenne meríteni a jelen újraiparosodási folyamatainak sikeresebbé tétele érdekében.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave