A hiányzó tételek között elsőként kell említenünk, hogy különös módon épp a digitális vállalkozói ökoszisztémák alapvető összetevői, a digitális technológiák létrehozói (a digitális vállalkozások) nemigen vannak jelen. A digitális technológiai vállalkozás alindex jelenleg csupán e technológiák használatát, átvételét és diffúzióját számszerűsíti, az e technológiákat létrehozó és piacra vivő digitális vállalkozásokat nem. Pontosabban, a digitális többoldalú platformok alindex keretében külön figyelmet kapnak a digitális pénzügyi technológiai vállalkozások, a digitális pénzügyek pillért számszerűsítő komplex mutató egyik alkotóelemeként és ebben az alindexben szerepel még a „helyben fejlesztett mobilalkalmazások száma” mutató, amely közvetve szintén a helyi digitális vállalkozói sűrűségre utal.

E két utóbbi tétel nagyon fontos a digitális ökoszisztéma fejlettségének mérése szempontjából, de kevés. A fejlettséget a jelenleginél átfogóbb módon szemléltetné, ha a digitális technológiák létrehozóit külön alindexszel négy további mérőszámot integrálnánk a digitális technológiai vállalkozás alindexbe: (1) a digitális, vagy szélesebb értelemben, a technológiai vállalkozások számát, (2) sűrűségét (összes vállalkozáshoz viszonyított arányát), (3) technológiai változatosságát (hányféle technológiai iparágban vannak – egy adott küszöbértéket meghaladó számban – jelen az adott ország/régió technológiai startupjai) és ezek kiegészítéseként (4) a technológiai szektorban foglalkoztatottaknak az összes foglalkoztatotthoz viszonyított arányát. Így a kompozit index jobban tükrözné a digitális gazdaság fejlettségét és sokszínűségét,1 és ami még fontosabb: nagyobb hangsúlyt kapnának a digitális vállalkozói ökoszisztémák főszereplői.

Fontos, hogy ne csupán a tranzakciós platformoktól függő digitális vállalkozások kapjanak figyelmet, hanem a business-to-business (B2B) megoldásokat fejlesztő digitális vállalkozások is. Bár mind a világgazdaságban, mind a digitális vállalkozói ökoszisztémákon belül a leglátványosabb teljesítményt a platformok, különösen a platformalapú óriásvállalatok mutatják fel,2 és nem véletlen, hogy az „ökoszisztéma” mellett a világgazdaság digitális korszakra jellemző új szerveződési struktúráira utaló kifejezések közül a „platformgazdaság” tűnik a második leggyakrabban használt szakszónak (Kenney és Zysmann, 2016; Szanyi, 2023), de a digitális vállalkozói ökoszisztémákról beszélve, ha a célunk azok fejlettségének számszerűsítése, a kép teljessége érdekében fontos lenne akár külön változókkal is hangsúlyozni, hogy a platformokon3 kívül is van (digitális vállalkozói) élet.

Vegyük például a B2B digitális vállalkozásokat. Ezek a cégek olyan, korábban nem is létező iparágakban tevékenykednek, mint a humánerőforrás-menedzsment technológia, orvostechnológia, üzleti intelligencia technológia, digitális ikertechnológia, kiberbiztonsági technológia, járműtechnológia, energetikai technológia, hozzáférés-ellenőrzési technológia, chatbottechnológia, konverziós technológia (például írott szövegből videó), marketing- és fogyasztói élménytechnológia és még hosszan sorolhatnám. Egy részüket természetesen akár a platformgazdaság részének is tekinthetjük, hiszen piacra jutásuk platformok – innovációs platformok – segítségével történik. A járműtechnológiai és orvostechnológiai cégek például azt használják ki, hogy a hagyományos gazdaság részeként előállított végtermékek válnak platformmá:4 a hozzájuk kapcsolódó, az adott végtermék fő értékképző elemeivé, megkülönböztető jegyeivé váló digitális megoldások platformjaivá (Porter és Heppelmann, 2014, 2015). A hagyományos végtermékeiket termék–szolgáltatás platformmá átalakító cégek a nyitott innováció jegyében technológiai cégekkel működnek együtt, és termékeiket olyan standard felülettel (interfésszel) alakítják ki, hogy könnyen integrálhassák a technológiaszállítók megoldásait. A piacra lépésükhöz innovációs platformokat felhasználó digitális vállalkozások mellett ugyanakkor számolnunk kell azokkal a B2B-megoldásokat fejlesztő vállalkozásokkal is, amelyek platformok közvetítése nélkül versenyeznek a világpiacon – és a B2B digitális vállalkozások többsége ilyen. Ezek a cégek a megoldásaik közvetlen értékesítésével, a leggyakrabban az előfizetéses szoftverszolgáltatás (SaaS) üzleti modelljével igyekeznek maguknak vállalati ügyfeleket nyerni.

A második javasolt kiegészítő mutató, amely Szerb tanulmányának ökoszisztéma-szemléletébe jól illeszkedik, az ökoszisztéma vállalkozásait segítő, specializált szolgáltatók (humántőke- és munkaerőgazdálkodást segítő szolgáltatók, startupegyesületek, technológiatranszfer-szolgáltatók, pénzügyi szolgáltatók, inkubátorok, akcelerátorok, kockázatitőke-befektetők, tanácsadó cégek, ügyvédi irodák) sűrűségét mérné. Ezzel a mutatóval a kompozit indexen belül a „digitális technológiák diffúziója – ügynökök” elemet lehetne kiegészíteni. Gondoljunk bele, Li és szerzőtársai (2023) szerint ezeknek a vállalkozássegítő cégeknek a térbeli koncentrációja még maguknak a startupoknak a térbeli koncentrációját is meghaladja. Értelemszerűen ezek a vállalkozássegítő cégek a legfejlettebb digitális vállalkozói ökoszisztémákban koncentrálódnak.

Ennek megfelelően a digitális vállalkozásokat támogató szakosodott szolgáltatók fejlettségét számszerűsítő mutatókkal – intézményi és felhasználói oldalról egyaránt bemutatva – a digitális felhasználói polgárság alindexében jelenleg szereplő pilléreket lehetne kiegészíteni annak érdekében, hogy a DEE-index a jelenleginél pontosabban érzékeltethesse egy-egy digitális vállalkozói ökoszisztéma fejlettségét.

Végül a harmadik javasolt mutató, amely a vállalkozói ökoszisztémák minőségének országok szintjén történő pontosabb összehasonlítását segíti elő, a technológiai vállalkozások piacát számszerűsíti. A kérdésnek Arora és szerzőtársai (2001) klasszikus cikke óta óriási irodalma van, amelyből e helyütt csak azt emelném ki, hogy maga a fogalom (market for technology) rávilágít a keresleti oldal fontosságára, amit (a fontosságot) az innovációs és vállalkozói ökoszisztéma-elemzésekben gyakran hangsúlyoznak ugyan (Di Stefano és szerzőtársai, 2012), mégis túlnyomó részben a kínálati oldalt számszerűsítő indikátorokat használják (Havas, 2014). A DEE-indexben szerepel ugyan egy, a digitális technológiák diffúzióját számszerűsíteni kívánó alindex, de ez nem feleltethető meg a „market for technology” fogalomnak. Az itt szereplő „a technológiák adaptálási képessége” mutatószám, ahogy a neve is mutatja, készségeket, képességeket mér; a másik mutató: az adatközpontok és M2M-előfizetések száma pedig a technológiai piac nagyon kicsi szeletkéjét fogja át csupán5.

A technológiai piac számszerűsítése nem könnyű,6 és nem csupán amiatt, mert az egyes technológiák, megoldások piaci értékét nehéz meghatározni és ez az érték amúgy is erősen ingadozik, hanem mert napjainkban gyorsan bővül a technológiai piac tranzakciós mechanizmusainak a száma: gondoljunk a nyílt innováció jegyében megvalósított nagyvállalat–startup együttműködések új és új formáira (Weiblen és Chesbrough, 2015, Szalavetz és Sauvage, 2024).

A technológiai piac méretének országok szintjén történő számszerűsítése, pontosabban e mutató indexbe integrálásának hasznossága ellen természetesen érvelhetnénk azzal, hogy a digitális technológiák piaca globális: épp a digitális technológiai vállalkozásokra illik leginkább a „született globális” jelző (Bharadwaj és szerzőtársai, 2013; Coviello és szerzőtársai, 2017; Monaghan és szerzőtársai, 2020). Mi értelme van a helyi (az adott országra jellemző) technológiai piac méretével foglalkozni, ha a növekedésorientált, innovatív digitális startupok amúgy is a globális piacot célozzák meg a kínálatukkal? Ezt az érvet leginkább amiatt nem fogadhatjuk el, mert – ahogy ezt a hozzászólásom második részében részletezem – a kevésbé fejlett digitális vállalkozói ökoszisztémákból az innovatív technológiai startupok rendre elvándorolnak: áthelyezik székhelyüket valamelyik fejlett ország „startupkeltetőjébe”, startupcsomópontjába (Szalavetz és Skala, megjelenés alatt). Vállalati interjúink tanúsága szerint a székhely áthelyezésének egyik fontos indoka az volt, hogy az adott (B2B-megoldásokat fejlesztő) startupok közel legyenek a potenciális vevőkhöz, ami megkérdőjelezi a virtuális értékesítési csatornák univerzális érvényességét (Stallkamp és szerzőtársai, 2023). A helyi technológiai piac mérete tehát a digitális technológiai startupok számára is fontos lokációs tényezőnek bizonyult.

A javasolt kiegészítéseket az 6.1. ábra foglalja össze.