Szerb (2025) nagyon pontosan fogalmazta meg: a digitalizáció felzárkózási lehetőség. A gazdaságpolitikai döntéshozók szempontjából mindez azt az örökzöld kérdést veti fel, hogy miként lehetne a szakpolitikák (többek között a tudomány- és technológiapolitika, vállalkozáspolitika, versenypolitika, adózás és szabályozási politika, oktatáspolitika, beruházás- és fejlesztéspolitika stb.) megújításával és elemeik optimális kombinációjával a gazdasági és társadalmi szereplők számára megkönnyíteni, hogy kihasználják az új korszak lehetőségeit és profitáljanak azokból?1

Szerb (2025) tanulmánya erre a kérdésre nem közvetlenül kíván választ adni: ő megalkotott egy, a technológiai startupokra alapozott növekedés hajtóerőit egyenként is számszerűsítő és ezek kölcsönhatását is figyelembe vevő kompozit indexet, amely muníciót ad az adatalapú gazdaságpolitikai döntéshozatalhoz. A digitális vállalkozói ökoszisztéma (DEE) index nemzetközileg összehasonlíthatóvá teszi a hazai eredményeket, megmutatja az erősségeket és a gyenge pontokat és figyelembe veszi, hogy ez utóbbiak szűk keresztmetszetet képezhetnek. A DEE-index tehát meghatározott gondolkodásmódot közvetít a gazdaságpolitikai döntéshozók felé azzal, hogy rávilágít, a gazdaságpolitikai beavatkozások nem lineáris módon fejtik ki hatásukat. Egy-egy ökoszisztéma-komponens erősítése (mint például a vállalkozók számára rendelkezésre álló kockázati tőke növelése) nem automatikusan és nem arányosan javítja az adott ökoszisztéma teljesítményét és minőségét (lásd erről még: Szerb és szerzőtársai, 2019). A beavatkozások hatása attól függ, hogy a rendszer egyéb, a gazdaságpolitikai beavatkozással megcélzott komponenssel összefüggő elemei milyen állapotban vannak, képes-e a rendszer egésze felszívni és hasznosítani a pluszerőforrásokat vagy szűk keresztmetszetek akadályozzák ebben.