A MAXQDA szoftver igen változatos formátumokban rögzített, illetve tárolt adatok elemzésére alkalmas, így a kutatói korpusz tárolásának a formátumát az anyag, valamint a kutatási kérdések jellegéhez igazítva választottam meg. A vizsgálati mintát tartalmazó weblapokat 2021 január–februárjában pdf-formátumban archiváltam a Safari internetes böngészőprogramból exportált fájlként. Ez azért bizonyult ideális választásnak, mert így a weblapokat az interneten elérhető eredeti megjelenítésüket megőrizve tudtam elemezni, azaz a beépülő megnyilatkozások és paratextusok az eredeti vizuális megjelenítésükben, eredeti pozíciójukban, az eredeti modalitásukat megőrizve váltak elemezhetővé. A szoftver elemzési felületét az 3. kép szemlélteti: ezen a képernyőfotón a jobb oldalt található, legnagyobb terület maga az elemzés felülete, itt látható az aktuálisan elemzett weblap (jelen esetben a moly.hu kezdőlapja). A képernyő bal oldalán elhelyezkedő felső ablakban a korpusz összetétele látható, innen érhetőek el a projekt részét képező dokumentumok, vagyis a konkrét pdf-formátumban archivált weblapok. Végül a képernyő bal alsó ablakában az általam kialakított elemzési szempontrendszer egy része látható, azaz a létrehozott és kiosztott elemző címkéknek és szempontoknak, az úgynevezett kódoknak a rendszere.

Ezzel a szemlélettel összhangban a kutatási folyamat kezdetén csupán a paratextusok előzetes fogalomértelmezésére támaszkodtam, olyan változatos modalitású diskurzusrészeknek tekintve a paratextusokat, amelyek a beépülő megnyilatkozásokat vizuálisan is keretbe foglalják, de legszorosabban véve nem szerves részei ezeknek a jellemzően terjedelmesebb megnyilatkozásoknak, például recepteknek, könyvértékeléseknek, cikkeknek stb. Erre az előzetes munkadefinícióra annak érdekében volt szükség, hogy egyáltalán meg tudjam állapítani, hogy a konkrét weblapok mely diskurzusrészeinek a funkcionálását szeretném jobban megérteni és leírni a kutatás során. A paratextusok funkcionálásának különböző jellemzőit, illetve aspektusait a kvalitatív korpuszvizsgálatban különböző kódok jelölik, így az elemzési módszer kialakítása ennek a kódrendszernek a kidolgozását, illetve tesztelését jelentette. Ezt követően magának a vizsgálatnak az elvégzése ennek a kódolási szisztémának a következetes alkalmazását jelentette a teljes vizsgálati anyagon. A kódolási rendszer kialakítása az alábbiak szerint valósult meg.

Amikor egy adott paratextus vagy annak egy része valamilyen kódot kapott az elemzés során, akkor tulajdonképpen egy értelmező címkével láttam el a konkrét nyelvi adatot (például: a weboldalon belülre mutató hiperlink; weboldalon kívülre mutató hiperlink; a felhasználó megjelenítése; kép) – mégpedig egy olyan címkével, amely a mintában előforduló más paratextusokhoz is hozzárendelhető. Amikor a kvalitatív korpuszelemzés módszertanát kialakítottam, elsőként egy próbadokumentumban ilyen jellegű kódokat alakítottam ki. Figyelembe vettem ugyanakkor azt is, hogy egy-egy paratextus adott esetben többféle információval is felcímkézhető, azaz többféle kódot is kaphat, így egy kód elegendő, ha csupán egyféle információt rögzít a paratextusról (például egy paratextus, amely az weboldalon belülre mutató hiperlinkként funkcionál, valamilyen személyjelölő forma segítségével egyúttal megvalósíthatja a felhasználó megjelenítését is, azaz mindkét kód kiosztható ugyanannak a paratextusnak). Ugyanakkor a fenti példák is rámutatnak, hogy ezek a kódok igen változatos nézőpontokból értelmezhetik a paratextusokat, így tehát a módszertan kialakításának a második lépéseként arra volt szükség, hogy az elemzés különféle kódcsoportjait megállapítsam, azaz megnevezzem azokat a különböző nézőpontokat, ahonnan az egyes kódok – egy magasabb absztrakciós szinten – értelmezik a paratextusokat (az előző példát folytatva ilyen kódcsoport a hálózat élei; a diskurzusrésztvevők megjelenítése; vagy a modalitással és multimodalitással összefüggő kódok). Ezek a kódcsoportok tehát voltaképpen a paratextusok értelmezésének az eggyel magasabb absztrakciós szinten álló szempontjait jelentik. Az eddig összefoglaltak jelentették a módszer kialakításának az első szintjét, amikor a próbakódolás elvégzése, valamint a kódolási szempontrendszerből kialakított gondolattérkép segítségével a MAXQDA-ban véglegesítettem a kódrendszert, és ennek mentén elvégeztem a teljes nyelvi anyag kódolását. Az elemzésnek ezen az első szintjén alkalmazott kódrendszert a 2. táblázat foglalja össze.

Ezt követően hozzákezdtem az adatok összesítéséhez, illetve szisztematikus kiértékeléséhez, amely eredményeként arra jutottam, hogy a paratextusok a fenti kódok tipikus együttállásai alapján, az általuk betöltött generikus funkciók mentén három átfogó, nyitott, prototípuselvű kategóriába rendeződnek, amelyek közül az egyik további két típusra bontható. A monográfia 5. fejezete, amelyben a kutatási eredmények részletező bemutatása valósul meg, a paratextusok ezen generikus funkcióinak a mentén szerveződik. Mivel azonban a paratextusoknak ez a három általános típusa nem írható le pusztán a kódolás első fordulójában kiosztott kódok három csoportra bontásával, hanem éppen a kiosztott kódok tipikus mintázataival, illetve együtt-előfordulásaival jellemezhetők, így az elemzésnek ebben a szakaszában szükségét láttam egy újabb, absztraktabb kategóriákkal dolgozó kódrendszer kialakításának. Ezen az első kódolási rétegre épülő második kódolási szinten voltaképpen az történt, hogy valamennyi paratextust elláttam legalább egy újabb kóddal, azaz minden egyes paratextust besoroltam legalább egy átfogó típusba a három közül. Ezeknek a kódoknak a kiosztását valamennyi paratextus esetében az előző kódolási szinten többszörösen felcímkézett paratextusok kódjainak az együttes értelmezése alapján tettem meg. A 3. táblázat a kódolás második szintjén kiosztott kódokat összegzi, a kódok részletesebb jellemzését azonban jelen fejezetben nem adom meg, ugyanis a könyv I. részének következő részeiben ezt kimerítően megteszem.