A műfajjelölő recepteken és könyvértékeléseken túl azonban mindkét tematikus weboldal magába épít más egyszerűbb műfajokat is: például az ismeretterjesztő cikk, a kulturális hírszöveg, a podcast vagy a hozzászólás műfaját. Ezek között vannak olyanok, amelyeket specifikusan a technológia fejlődése, az újmédia diszkurzív közege hívott életre. Ilyen a hozzászólás, amely a számítógép közvetítette diskurzusok tipikus írásbeli műfajaként változatos diskurzustípusokba ágyazódik be (pl. tematikus weboldalakba, a közösségi média felületeibe, fórumok társalgásaiba). De hasonlókképpen a technológiai fejlődés hívta életre a podcast műfaját is, amely a számítógép közvetítette diskurzusok igen specifikus audiális műfajaként leggyakrabban audiális streaming felületek diskurzustípusába ágyazódik be. A kutatás középpontjában álló online recept és online könyvértékelés műfaja azonban egyértelmű offline műfaji hagyományokkal, illetve előzményekkel rendelkezik – hasonlóan az ismeretterjesztő cikk vagy a kulturális hírszöveg műfajához, amelyek viszont a sajtó diskurzusaihoz kötődnek.

Az online recept és az online könyvértékelés abból a szempontból tehát hasonlít egymásra, hogy mindkét műfaj alakulástörténete az online megvalósulásokkal kontinuitást mutató offline előzményekkel jellemezhető. Ezentúl a receptekről és a könyvértékelésekről is elmondható, hogy az online példányokkal párhuzamosan a jelenben is léteznek offline műfaji megvalósulásaik. Azonban maguk a műfajmegnevezések is azt sugallják, hogy a recept és a könyvértékelés (legyen szó azoknak akár az online, akár az offline változatáról) eltérő specifikussági szinten működő diszkurzív sémák, illetve különböző kategorizációs eljárások mentén megragadható diszkurzív kategóriák. Vagyis olyan összetett, rendezett kognitív struktúrák (sémák), amelyek a generikusság/specifikusság eltérő szintjén biztosítanak orientáló mintát a megnyilatkozások egészleges létrehozásához, illetve diszkurzív elváráskeretet azok egészleges befogadásához (vö. van Dijk–Kintsch 1983; Langacker 2008: 447–485; Steen 2011: 28–31; Pléh 2014: 301–305; Csépe–Ragó 2022). Ezzel párhuzamosan a recept és a könyvértékelés – mivel a diszkurzív sémák egyúttal prototípuselvű diszkurzív kategóriákként is funkcionálnak (lásd 1.2.1. fejezet) – értelemszerűen diszkurzív kategóriaként sem azonos specifikussági szinten működnek. Ám ezen felül a recept és a könyvértékelés ráadásul olyan diszkurzív kategóriák, amelyek szerveződésének hátterében különböző kategorizációs eljárások érvényesülnek.

A recept diszkurzív műfaji kategóriájának a megkülönböztetése, illetve működése egy olyan használatalapú, prototípuselvű kategorizációs eljárást érvényesít, amely a generikusabb, illetve a specifikusabb kategóriákat hierarchikusan szerveződő rendszerben képzeli el, a megismerés szempontjából központi jelentőséget tulajdonítva a hierarchia középtáján elhelyezkedő, ún. alapszintű kategóriának (lásd Taylor 1995; Langacker 2008; Tolcsvai Nagy 2017a). A recept műfaji kategóriája alapszintű kategória, amelyhez képest fölérendelt, generikusabb diszkurzív kategóriaként az instruálás, míg specifikusabb kategóriaként az ételrecept és az orvosi recept határozható meg.

A recept mint diszkurzív séma és kategória műfaji megvalósulásait az fogja össze, hogy a diszkurzív műfaji események megnyilatkozójának az a lényegi, tipikus kommunikációs célja (vö. Bahtyin 1988), hogy a befogadó a saját, jellegadóan nem nyelvi természetű cselekedeteit a nyelvileg hozzáférhetővé tett módon alakítsa, és ennek eredményeként létrehozzon valamit, ami saját magának és másoknak is a hasznára válik.1 A recept műfajának alakulástörténete során az ételrecept és az orvosi recept specifikusabb műfajai nem különültek el egymástól élesen (lásd Kuna 2015, 2019), napjainkra azonban a recept műfajmegnevezés lényegében az ételreceptek specifikus típusára vonatkoztatva használatos. Ez utóbbi megállapítást erősíti az is, hogy ha receptes weboldalakat vagy receptes magazinokat, esetlegesen könyveket emlegetünk, akkor a nyelvhasználók elméjében minden valószínűség szerint nem orvosi receptek valamiféle gyűjteménye aktiválódik, hanem ételrecepteknek a különböző médiumú gyűjteményei (vö. Ballagó 2019b).

Továbbá a recept műfajmegnevezésnek az ételrecept specifikusabb kategóriájára való tipikus vonatkozását támasztják alá annak kísérletes vizsgálatnak az eredményei is, amelyet a részleteiben a 9. fejezetben mutatok be. Ugyanis a kísérlethez kapcsolódó kérdőív keretei között – amely egyebek mellett az adatközlők makroszociális hátterét, illetve a receptes és a könyvértékelő weboldalakról való előzetes tapasztalatait mérte fel – arra is megkértem a vizsgálatban részt vevő személyeket, hogy nevezzenek meg általuk ismert és/vagy használt receptes weboldalakat. Erre a kérdésre válaszolva pedig egyrészt minden adatközlő gond nélkül megnevezett minimum egy receptes weboldalt, másrészt pedig valamennyi megnevezett weboldal ételrecepteket tartalmazott (lásd Függelék II.).2

A recept diszkurzív sémájával, illetve alapszintű műfaji kategóriájával kapcsolatosan ugyanakkor azt is lényeges kiemelni, hogy a recept megnevezés révén metonimikusan aktiválódó diszkurzív séma tipikusan nem a recepthez fűződő témákat játékba hozó diszkurzív események kapcsán is funkcionálhat. Időnként ugyanis hallhatunk vagy olvashatunk, sőt bizonyos esetekben akár alkothatunk is olyan megnyilatkozásokat – az újmédia diszkurzív színterén ez különösen jellemző lehet –, hogy „a boldog élet receptje”, „a jó házasság receptje” vagy akár „a tökéletes beach body receptje”. Ez pedig arra mutat rá, hogy az alapszintű kategóriaként működő diszkurzív séma kifejezetten kreatív módon, újszerűen is alkalmazásba vehető akár a megnyilatkozói, akár a befogadói oldalról.

A könyvértékelés műfaja ehhez képest máshogy jellemezhető a diszkurzív kategorizáció szempontjából: ez a megnevezés ugyanis egy specifikusabb diszkurzív sémát, illetve kategóriát jelöl, mint a recept, hiszen ennek nincsenek olyan további specifikusabb típusai, mint a receptnek az ételrecept, az orvosi recept és az egyéb, nem tipikus receptek. Ez azt jelenti, hogy a könyvértékelés – a recepttel ellentétben – nem alapszintű kategória, hanem az értékelés generikusabb diszkurzív kategóriájának az egyik típusa. Az értékelésről sem mondható el azonban, hogy a recepthez hasonlóan működő alapszintű műfaji kategória lenne (már csak azért sem, mert ennél generikusabb kategória viszont nem határozható meg). Ezért az értékelés és a könyvértékelés mint diszkurzív kategóriák elkülönítése esetében úgy tűnik, inkább az az ugyancsak használatalapú, prototípuselvű kategorizációs eljárás működik, amely viszont nem hierarchikusan szerveződő kategóriákkal dolgozik, hanem generikusabb halmazokkal és azok specifikusabb részhalmazaival operál (lásd Bybee 2010, vö. továbbá Goldberg 1995; Barsalou 2008).

Az értékelés generikus diszkurzív sémájának a megvalósulásait az fogja össze diszkurzív kategóriává, hogy a nagy változatosságot mutató műfaji események megnyilatkozójának az a lényegi kommunikációs célja, hogy a saját szubjektív tudati kiindulópontjából működtetett értékelő attitűdjét kifejezze, hozzáférhetővé tegye az értékelés igen változatos tárgyával kapcsolatban (vö. Thompson–Hunston 2000; Martin–White 2005; Alba-Juez–Thompson 2014; Bednarek 2014). Ugyanakkor az értékelés diszkurzív sémájának jóval generikusabb jellegét mutatja, hogy az értékelés címke egyaránt használatos – lényegében metonimikusan – egy-egy megnyilatkozás egészére vonatkoztatva (pl. könyvértékelés, témavezetői értékelés, termékértékelés); annak valamely mezoszintű (tehát az egyetlen elemi jelenetet ábrázoló mondatnál akár nagyobb, a teljes megnyilatkozásnál azonban kisebb) szerkezeti egységére jellemző kommunikatív stratégia, illetve diszkurzív funkció megnevezéseként [pl. a könyv- és filmismertetőkben vagy -ajánlókban is rendre található „értékelés” szerkezeti egység (vö. Gea-Valor 2005; Bednarek 2014; Carretero-Taboada 2014)]. De az értékelés akár mikroszintű konstruálási jelenségként is értelmezhető, ha azokra az esetekre gondolunk, amikor egy adott mikrokonstrukció valamely polarizált (azaz pozitív vagy negatív) értékelő attitűd kifejezésre juttatását valósítja meg (pl. Fantasztikus könyv egy fantasztikus nőről.) (Vö. Martin–White 2005; Bednarek 2009). A képet pedig tovább árnyalja, hogy mezo-, illetve mikroszintű jelenségként értve az értékelés megvalósulhat expliciten és implicitebben is, az utóbbi lehetőségbe beleértve például az értékelés indoklását is (vö. Bednarek 2009).

Mindez azt jelenti, hogy az értékelés mint diszkurzív séma és kategória másképpen működik, mint a recept: az értékelés – az instruáláshoz hasonlóan – nem műfaji séma, hiszen ahogy fentebb is láthattuk, esetében nem határozható meg egy-egy specifikusabb, tipikusan együttjáró kommunikációs cél, diszkurzív szituáció és téma, így ezen a generikussági szinten még nem biztosít orientációs mintát és diszkurzív elváráskeretet a konkrét műfaji események konstruálásához. Az értékelés diszkurzív sémájának és kategóriájának a receptnél jóval generikusabb jellegét mutatja az is, hogy az értékelés címkeszerű megnevezés esetén szükséges ennek a megnevezésnek a további specifikálása az értékelés témája/tárgya mentén (pl. könyvértékelés, filmértékelés, sorozatértékelés, pályázati értékelés) annak az adekvát diszkurzív műfaji sémának az aktiválása érdekében, amely valóban lehetővé teszi a konkrét műfaji megvalósulások létrehozását (vagy befogadását). Példának okáért gondoljunk arra, hogy az Írj egy értékelést! felszólítás dekontextualizáltan kevéssé értelmezhető és teljesíthető, szükséges specifikálni, hogy miről szóljon az értékelés, pontosabban milyen típusú értékelésről van szó. Másképpen fogalmazva ez azt jelenti, hogy az értékelés címkeszerű kategóriamegnevezés önmagában túl generikus, nem képes aktiválni egy olyan specifikusabb műfaji sémát, amely orientációs mintát nyújtana konkrét diskurzusok létrehozásához. Ezzel ellentétben az Írj egy receptet! felszólítás teljesen dekontextualizáltan is működőképes, azaz képes aktiválni egy tipikusan együttjáró kommunikációs célt, helyzetet és témát, illetve ezek tipikus együttjárása mentén kijelölni azt a diszkurzív műfaji sémát, amely orientációs mintát biztosít a megnyilatkozások konstruálásához (vö. 9. fejezet) – ugyanúgy, ahogy egyébként az Írj egy könyvértékelést! felszólítás is adekvátan értelmezhető és teljesíthető kontextus nélkül is.

Fontos ugyanakkor azt is leszögezni, hogy a könyvértékelés viszont igen specifikus műfaj, ez sem alapszintű diszkurzív kategória. Erre mutat rá egyrészt az, hogy ennek már nem különíthetők el specifikusabb altípusai. Másrészt pedig nem valószínű, hogy a könyvértékelés diszkurzív sémájának az elsajátítása alapvető lenne a műfaji-tudáselsajátítás során, ahogy az sem biztos, hogy az értékelés generikus kategóriáján belül ez lenne a leggyakrabban használatos műfaji kategória, vagy a legkönnyebb előhívás erre volna jellemző. Az utóbbi három kijelentés meggyőző alátámasztásához azonban további kutatásokra lenne szükség.

Összességében tehát megállapítható, hogy az instruálás – recept – ételrecept, valamint az értékelés – könyvértékelés diszkurzív sémái és kategóriái másképpen szerveződnek és működnek. A monográfia II. részében bemutatott empirikus vizsgálatok során azt a kiinduló, központi hipotézist fogalmaztam meg, hogy a két különböző kategorizációs eljárás mentén szerveződő diszkurzív kategória, illetve különbözőképpen működő diszkurzív séma, az (étel)recept és a könyvértékelés műfaja esetében más típusú jellemzők bizonyulnak lényeginek a műfajiság diszkurzív funkcionálásában. Nem csupán a diszkurzív sémák szerveződésének és a diszkurzív kategorizációs eljárásoknak a különbözősége miatt, hanem a különböző jellegű ismereteket strukturáló diszkurzív sémákkal összefüggést mutató megértési módok és kognitív struktúrák különbözősége miatt is. Ez utóbbiakat a lenti alfejezetek részletezik.

A két eltérő megalapozottságú diszkurzív séma összevetése pedig annak a kérdésnek a megválaszolását szolgálja, hogy az online receptek és az online könyvértékelések diszkurzív sémájának a lényegi jellemzői, műfajjelölő konstruálási eljárásai mennyiben különböznek egymástól, és így mennyiben igényel más módszertant ezeknek az empirikus megragadása (vö. Pléh 2014: 304–312; Pléh 2022). Azzal kapcsolatban ugyanis fenntartások fogalmazhatók meg, hogy létezne egyetlen, valamennyi létező műfaj leírására ugyanolyan mértékben alkalmas elméleti szempontrendszer, illetve ennek megfelelően univerzálisan működtethető empirikus módszertan, amely valamennyi diszkurzív séma lényegi jellemzőit egyformán jól meg tudná ragadni (vö. Kocsány 1989; Simon 2017).