A potenciálisan perszonális konstruálást kezdeményező, a diskurzus résztvevőit a referenciális jelenetben objektiváló első és második személyű személyjelölések között a moly.hu laikus olvasók által írt könyvértékeléseiben egyértelmű volt az E/1. személyű személyjelölések dominanciája. A mintában szereplő 25 amatőr könyvértékelés közül ugyanis 22-ben az összes előforduló első vagy második személyű személyjelölés legalább 50%-a E/1. személyű volt, ezen belül 9 értékelés pedig kizárólag E/1. személyjelölést tartalmazott. A 22. táblázat ezeket a gyakorisági adatokat részletezi a második leggyakoribb, a professzionális kritikák perszonálisabb részeiben pedig túlsúlyban lévő T/1. személyjelölés gyakorisági adataival összevetve.

A 22. táblázat mutatja, hogy a moly.hu értékeléseiben volt példa a T/1. személyjelölésre is. Ezek egy részének a funkciója összhangban áll azzal a fenti magyarázattal, amely szerint az amatőr értékelések az értékelt könyv befogadását személyes narratíva keretei között jelenítették meg. Ezek ugyanis a T/1. személyjelölésnek azt az exkluzív olvasatát kínálták fel, amely szerint a megnyilatkozó és a történetben egyébiránt harmadik személyként is objektivált szereplő „mi”-ként konstruálódott a narratíva adott pontjain:

Más esetekben azonban az amatőr könyvértékelések T/1. konstrukcióival az értékelő az inkluzív olvasatot kezdeményezte:

A kvalitatív elemzés további eredményeire áttérve az is megállapítható, hogy míg a receptek személyjelöléseit formai szempontból nagyrészt igei személyragok valósították meg (lásd 12.3.1. fejezet), addig az amatőr könyvértékelésekben jóval gyakrabban találtam példát arra, hogy ugyanazon igei konstrukción belül a megnyilatkozó két morfológiai megoldással is objektiválta saját magát: az E/1. igei személyragok mellett személyes névmással, illetve annak paradigmatikus alakjai segítségével is. A (136) példában az én is tovább tudjak lépni konstrukció azt a több laikus értékelésben is felbukkanó grammatikai megoldást szemlélteti, amikor az igei folyamat elsődleges figurájaként a megnyilatkozó nem csupán az igei személyraggal, hanem személyes névmással is objektiválta önmagát. Ezzel az egyedítő művelettel (az igei folyamat trajektorának kettős nyelvi kidolgozásával) a megnyilatkozó igen erőteljesen arra irányította a figyelmet, hogy az értékelt könyv befogadásához kapcsolódó mentális folyamatoknak ő, illetve az ő múltbeli énje a végrehajtója. A (136) példa mantráztam magamnak szerkezete pedig arra szolgál példaként, hogy az igével ábrázolt folyamatnak nem csupán a trajektoraként (lásd az E/1. igei személyragot), hanem a landmarkjaként (lásd magamnak) is a megnyilatkozó objektiválódott (vö. Tolcsvai Nagy 2022). A példa ami számomra meglepő volt tagmondata pedig azt az ugyancsak jellemző konstruálási megoldást szemlélteti, amikor egy olyan elemi jelenet figurájaként vált azonosíthatóvá a megnyilatkozó, amely esetében az implicit jelentésképzésben rejlő potenciált kihasználva a megnyilatkozónak nem feltétlenül lett volna szükséges a sikeres megértés érdekében objektiválnia is saját magát. Ezzel a megnyilatkozó ugyancsak a történetként megjelenített befogadói élmény egyediségére, illetve saját személyéhez kötődő voltára irányította a figyelmet. Nem kifejezetten magas gyakorisággal ugyan (összesen 10 alkalommal), de arra is volt példa, hogy az amatőr könyvértékelés első személyként objektivált megnyilatkozója topikként jelent meg az adott mondatban:

 

A fentebb leírtakkal összhangban áll az is, hogy a személyhez lehorgonyzott nominális szerkezeteknél jóval gyakoribb E/1. igei konstrukciók jellemzően múlt idejűek, illetve kijelentő módúak voltak. A grammatikai tulajdonságok mellett azonban vizsgálat tárgyát képezte az is, hogy az igék esetében voltak-e olyan fogalmi tartományok, amelyek kiemelkedően gyakran aktiválódnak, és ezáltal – a személy- és társas attitűdjelöléssel együtt járva – felvethető a műfajspecifikus jellegük. A 23. táblázat azokat az igei lemmákat és abszolút előfordulási adataikat mutatja be, amelyek az amatőr könyvértékelésekben a leggyakrabban voltak E/1. személyhez lehorgonyozva.

 

Végül az elemzés utolsó szempontja, az első vagy második személyt jelölő konstrukciók metapragmatikai tudatossága tekintetében a vizsgálat arra az eredményre jutott, hogy e szempontból nem volt különbség az amatőr kritikák és a professzionális könyvértékelések személyessége között. Vagyis nem volt különbség a két specifikusabb műfaji kategória között abban a tekintetben, hogy a szóban forgó személyjelöléseknek milyen hányada működött csupán implicit módon, a közös alaphoz való lehorgonyzás révén metapragmatikai jelzésként, vagy a diskurzus keretében megvalósuló jelentésképzésről reflexív konceptualizációt létrehozó explicit metapragmatikai jelzés részeként (vö. Verschueren 2000; Tátrai 2022).

Összességében az a megállapítás tehető a kutatói korpusz amatőr könyvértékeléseivel kapcsolatban, hogy ezek is perszonálisan voltak konstruálva, azonban a perszonalizációt kezdeményező diszkurzív mintázat egyértelműen különbözött a receptek személyességétől. A laikus olvasók amatőr értékeléseinek perszonális konstruálása jellemzően abból fakadt, hogy a megnyilatkozók az értékelést saját, E/1. személyű konstrukciókkal objektivált múltbeli énjük egyedi és egyszeri befogadói tapasztalataként tették hozzáférhetővé, mégpedig narratív diszkurzív keretek között. Mindez együttesen jellegadóan megkülönböztette az amatőr könyvértékeléseket a professzionális kritikáktól, vagyis elmondható, hogy a perszonalizációnak az itt bemutatott diszkurzív mintázata egyfelől műfajjelölő, másfelől pedig a műfajon belüli további differenciálódást kezdeményező, műfajspecifikáló szerepű is. Ez utóbbi megállapítás alapos alátámasztását is szolgálja a következő, professzionális értékelések személyességét bemutató rész.