7. Az iskolaérettség fogalma, kritériumai

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A Pedagógiai lexikon szerint „az iskolai életre való felkészültség, iskolaérettség: testi, lelki (értelmi) és szociális területeken elért fejlettségi szintek, amelyek egyaránt fontosak a sikeres iskolai munkához” (Báthory & Falus, 1997b: 93). Az iskolaérettség ugyanakkor egy adott társadalmi kor elvárásait tükrözi a gyermek felé, nem a képességek megléte a hangsúlyos (Hajduska, 2008). Az iskolaérettség fogalma tovább bontható a tanulásra való készenlét és az iskolára való készenlét fogalmakra. A tanulásra való érettség azt jelenti, hogy az egyén elérte a fejlődésnek azt a szintjét, amikor képessé válik a tananyag elsajátítására. Az iskolára való érettség azt feltételezi, hogy az egyén rendelkezik azokkal a képességekkel, amelyek segítségével boldogulni fog egy tipikus iskolai közegben (Carlton & Winsler, 1999). A fontos készségek közé sorolandó a figyelem szabályozása, a stratégiahasználat, az alkalmazkodás és az önszabályozás képessége (Séra & Bernáth, 2004). Az iskolaérettség tekintetében hiányzik egy általánosan elfogadott definíció, többféleképpen próbálták meghatározni. Ezekben a megközelítésekben mindenesetre közös, hogy a tanulásra való képesség és az iskolai követelményekhez való alkalmazkodás képessége fontos kritériumai az iskolaérettségnek (Erdei, 2021; Grimmer, 2018; Stan, 2014). A gyermeknek azonban nem csak az iskolai követelményekhez kell igazodnia; ezenfelül át kell látnia egy számára teljesen új rendszert, amelyben meg kell találnia a helyét tanulóként, osztálytársként, tehát új szerepekben kell helyt állnia. Alkalmazkodnia kell mind az intézményben, mind az osztályban kialakult szokásokhoz, szabályokhoz, a diákok, tanítók, tanárok sokaságához, hiszen a folyosón, az ebédlőben, az udvaron nem csak a saját osztálytársaival, pedagógusaival találkozik. A tanítók által támasztott elvárások igénybe veszik a figyelmüket, koncentrációs képességüket, türelmüket. Bármennyire igyekeznek a tanítók játékossá tenni az órákat, bármennyi segítséget is nyújtanak kezdetben, mindez nagyon megterhelő a gyermekek számára.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

7.1. ábra. Az iskolai adaptációs folyamat dimenziói
Forrás: saját szerkesztés
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az alkalmazkodás folyamatát számos háttértényező befolyásolja. A gyermek iskolai alkalmassága mellett fontos, hogy az iskola is megteremtse a feltételeket a különféle készségekkel, személyiséggel, családi háttérrel bíró gyermekek számára. Mindemellett a családnak is iskolaalkalmassá kell válnia, hogy hatékony támogatást tudjon nyújtani. A három dimenzió (7.1. ábra), azaz a gyermek, az iskola és a család kölcsönhatásban vannak egymással, ezért amikor a gyermek iskolaalkalmasságáról beszélünk, nem hagyhatók el az iskola és a család alkalmasságának tényezői sem. A három dimenzió mindegyike további két aldimenzióra bontható: a személyiség és a felkészültség aldimenzióira.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az egyén személyisége nagyban befolyásolja, milyen mértékben tud alkalmazkodni az új környezethez: a gyermek az iskolai élethez, a pedagógus az osztályába kerülő gyermekek sokszínűségéhez. A szülők nyitottsága, hajlandósága az együttműködésre szintén személyiségük függvénye is, amelynek részei korábbi iskolai tapasztalataik, berögződéseik, nézeteik. A gyermek iskolai beválására jelentős hatást gyakorol a szülők elvárásrendszere, értékrendje. A folyamatban lévő stakeholderek felkészültsége lehetőséget ad a pozitív iskolakezdésre, a harmonikus környezet megteremtésére. Kritikus fontosságú, hogy a család maga felkészült-e arra, hogy a gyermek beilleszkedését, iskolai alkalmazkodását, tanulmányi eredményességét támogassa. A szülők felkészültségének vannak pszichológiai, pedagógiai, szociális, jogi és anyagi kritériumai is (Borbélyová, 2016). Az iskolakezdés egy krízishelyzet, amely kihat a családra, és az, ahogyan a család maga kezeli ezt a krízist, visszahat a gyermekre (Hajduska, 2008).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A gyermek iskolaérettsége döntően befolyásolja a későbbi iskolai sikereket. Behatárolhatók az érettség testi és pszichológiai feltételei, valamint az iskolakezdéshez szükséges kognitív feltételek (Mérei & V. Binét, 2017; Hajduska, 2008; Horváth, 2004; V. Binét, 1997). Fontos szempont, hogy az iskola milyen mértékben tud alkalmazkodni a gyermekhez, biztosítani tudja-e a fejlődéshez szükséges személyi és tárgyi feltételeket. Amennyiben a pedagógus kellően felkészült, megfelelő módszertani kultúrával rendelkezik a gyermek fejlődésének támogatásához, azzal jelentősen hozzájárul az esetleges nehézségek áthidalásához, a képességek optimális szintjének eléréséhez. Természetesen az sem elhanyagolható, milyen attitűddel vesz részt a folyamatban. „Az általános iskola első osztályában az alkalmazkodási folyamat akkor tekinthető sikeresnek, ha a tanuló eléri a lelki egyensúlyt, kiegyensúlyozott, képességeihez mérten megfelelő teljesítményt nyújt, stratégiáit sikeresen tudja alkalmazni az új tanulási környezetben.” (Borbélyová, 2016: 210)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A nemzetközi szakirodalomban öt nagyobb, egymással összefüggő területet különböztetnek meg az iskolaérettség tekintetében: motoros fejlődés és fizikai jóllét, szociális és érzelmi fejlettség, tanuláshoz való viszony, nyelvi fejlettség, általános tudás és kognitív képességek (Erdei, 2021; Janus et al., 2006; Maxwell & Clifford, 2004; NEGP, 1997). A hazai szakirodalom szomatikus, értelmi, érzelmi és szociális képességhalmazokat különít el, amelyek megfeleltethetők a felsorolt képességeknek (Strédl, 2014; Petrács, 2004). Az ÓNOAP (2012) meghatározza az iskolába lépés előtti fejlettség attribútumait, részletezi az óvodáskor végére elérni kívánt testi, lelki és szociális fejlettség jellemzőit.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Amikor a pedagógus megpróbálja felmérni, hogy egy gyermek iskolaérett-e, valójában előre kell látnia, hogy képes lesz-e az iskolakezdéssel járó akadályok leküzdésére, képes lesz-e alkalmazkodni az új szabályokhoz, helyzetekhez, a pedagógusokhoz, a társaihoz – a kulcsszó ismét az alkalmazkodás képessége –, amihez belső fegyelemre van szükség. Ezért is használja Mérei és Binét az „iskolaalkalmasság” fogalmát (Mérei & V. Binét, 2017). Erre a következtetésre jutott Strédl Terézia is, aki több együttes tényező hatását emeli ki az iskolaérettség tekintetében; fontos, hogy ezek harmonikusan fejlődjenek, ezért ő is az iskolaalkalmasság fogalmát preferálja (Strédl, 2014).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Érdekes Tamsin Grimmer iskolakezdési lottó hasonlata: „Ha elég szerencsés vagy, hogy egy bizonyos országban születtél, lány vagy, és olyan szüleid vannak, akik támogatják az oktatásodat, akkor sikeresen fogsz átmenni az iskolába.” (Grimmer, 2018: 31) Grimmer utal arra is, hogy az egyes országok a különféle törvényekkel, jogszabályokkal befolyásolják az oktatási intézmények működését, például meghatározzák az iskolakezdés időpontját, feltételeit. Ez a felülről lefelé irányuló nyomás a szülők részéről is tapasztalható, ugyanis ők is befolyással bírnak az intézmények működésére. A nemek közötti fejlődési ütemben való különbség szintén nem elhanyagolható, és a családi háttér jelentősége is bizonyított a gyermek fejlődésében (Grimmer, 2018). Az óvodáknak ezeken felül meg kell felelniük az iskola felülről lefelé irányuló elvárásainak is (Pálfi, 2004).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az iskolakészültség tekintetében fontos szerep jut a közösségeknek, amelyekkel a gyermek kapcsolatba kerül. Magas színvonalú egészségügyi ellátást, oktatást támogató szolgáltatásokat kell nyújtaniuk a kisgyermekes családok számára, arra kell törekedniük, hogy ezekhez a lehetőségekhez mindenki hozzáférjen (Maxwell & Clifford, 2004). A társadalom készenléte, a család, amelyben a gyermek él, közvetett hatást gyakorol az egyén fejlődésére. Az adott ország oktatási programjai, oktatáspolitikája, családpolitikája és az ezekhez rendelt források is fontosak. Fontos, hogy mekkora jelentőséget tulajdonítanak a korai évek támogatásának. A prevenciót és az iskolaérettséget támogató programok költségesek, de az iskolaéretlenség költségei sokkal megterhelőbbek a társadalom számára (Erdei, 2021). A kora gyermekkori nevelésbe fektetett erőforrások megtérülési rátája a legmagasabb, különösen a hátrányos helyzetű gyermekek esetében (Lannert, 2014; Heckman et al., 2006).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Bronfenbrenner ökológiai rendszerek modellje jól összegzi az egyén szocializációjára gyakorolt külső társas, társadalmi hatásokat, amelyeknek különböző szintjei vannak: mikro-, mezo-, exo- és makrorendszer (Bronfenbrenner, 1994). Egy óvodás gyermek is ugyanúgy kialakult kapcsolatrendszerrel rendelkezik mind a négy szinten, a családján keresztül kapcsolódva. Az említett hatások mind besorolhatók egy-egy rendszerbe a családi környezet befolyásától egészen a társadalmi hatásokig. Az iskolára való készenlét folyamatát tehát számos tényező befolyásolja. A gyermek veleszületett sajátosságain túl erősen hat a gyermeket körülvevő környezet, a család, az intézményes nevelés, azok a közösségek, amelyeknek részese. Az iskolaérettség négy fő komponense ennek értelmében leírható akár egy egyenlettel is. A gyerek iskolára való készenléte = családok készenléte + kora gyermekkori szolgáltatások készenléte + közösségek készenléte + iskolák készenléte (Danis & Szilvási, 2011), amely egyenlet – a fenti ábrával összevetve – részletesebben tagolja a gyermek társas környezetének elemeit.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave