Az óvoda és az iskola együttműködése nagyban segíthetné a gyermekek iskolai beválásának sikerességét azáltal, ha az intézmények kölcsönös tisztelettel, egymás munkáját segítve vennének részt a folyamatban, már a kezdetektől. Mindezt tervszerű, folyamatos, kölcsönös hospitálással lehetne megvalósítani. Ehhez elengedhetetlen, hogy az intézmények, valamint az óvodapedagógusok és a tanítók egyenrangú félként tekintsenek egymásra, elismerve egymás munkáját és szerepét a gyermek fejlődésének támogatásában. A sikeres együttműködéshez elengedhetetlen a kölcsönös nyitottság, a hajlandóság arra, hogy a felek alaposan megismerjék egymás munkáját, kölcsönös bizalommal forduljanak egymáshoz, és próbáljanak közösen megoldást találni az átmenet nehézségeinek megoldására. Tanulmányozzák az intézmények működésének irányadó dokumentumait (ÓNOAP, NAT), és ezek alapján alakítsanak ki olyan nevelési terveket, amelyek egymásra épülnek, amelyekben az oktatás formái igazodnak a gyermekek fejlettségi szintjéhez. Próbálják meg összehangolni nevelési feladataikat is. Az óvodában berögzült szokás- és szabályrendszer megtartása, erősítése lenne megfelelő annak érdekében, hogy a gyermekek minél gyorsabban tudjanak alkalmazkodni az új környezethez. Később könnyebb lenne az új szokások, szabályok kialakítása is, a folyamatok változásával párhuzamosan (Hegyi, 2000).