A kérdőívben a válaszadók egyéni hozzászólásokkal is gazdagíthatták válaszaikat. Az egyéni válaszadás lehetőségével élve több problémát is felvetettek a pedagógusok, amelyek gátjai lehetnek a kapcsolattartás sikerességének. A többcélú intézményekben könnyebben megvalósítható a szorosabb együttműködés kialakítása, ahogy a kisebb településeken is – derült ki a válaszokból. Huszonhat óvodapedagógus arra is felhívta a figyelmet, hogy a fővárosi óvodák esetében az intézményvezető tart fenn kapcsolatot a környező iskolákkal, de az óvodapedagógusok már nem. Szintén a fővárosban dolgozó óvodapedagógusok (19 fő) számoltak be arról, hogy van kapcsolattartás a részükről, de csak egy iskolával. Többen jelezték, hogy a két intézménytípus az utóbbi években eltávolodott egymástól. Az okok feltárása fontos lenne a kérdést illetően. A válaszadók arról is beszámoltak, hogy érzékelhető a kapcsolódás hiánya a gyermekek iskolai alkalmazkodásának függvényében. Ahogy egy harmincnyolc év tapasztalattal bíró tanító fogalmazott: „Érezni lehet a különbséget első osztályban, kik azok a gyerekek, akiknek az óvodájában történik együttműködés. A gyerekek különböző óvodákból érkeznek hozzánk, első osztályba.”

A szabad válaszlehetőségnek köszönhetően azonban jól bevált gyakorlatokat is megosztottak a résztvevők. Egy-egy hozzászólás volt mindegyik ötlet, de úgy vélem, innovatívak és elgondolkodtatók. Az egyik fővárosi iskolában a tanító néni az óvodával közös rajzpályázatokat ír ki, amelyeken első osztályos és nagycsoportos gyermekek vehetnek részt, majd kiállítást is szerveznek az iskolában, amelyre meghívják az iskolába készülő óvodásokat. A program részeként az elsős gyermekek egy kis műsorral vagy mesedramatizálással készülnek. Egy másik kapcsolódásban a két csoport gyermekei leveleket, képeslapokat, rajzokat küldenek egymásnak, szintén tanítói kezdeményezésre. A jövőbeli elsős tanító heti rendszerességgel látogat el az óvodába, és ismerkedik leendő tanítványaival. Akadnak példák szakmai összefonódásokra is, például kerekasztal-beszélgetések megvalósításával. Az egyik iskolában az alsós munkaközösség tagjai közös szakmai megbeszéléseket tartanak az óvodapedagógusokkal. Másutt az óvodapedagógusok és a tanítók közös szakmai értekezleteket szerveznek – írja egy tanító.

„Sokat segítene, ha mi, tanítók is hospitálnánk az óvodában a leendő első osztályosoknál, valamint az óvó nénik is jönnének megnézni, hogy mi is történik az első osztályban” – vallja egy huszonnégy éve pályán lévő tanító. Kudarcokról is beszámoltak a kapcsolódás tekintetében. Egy fővárosi iskolában bemutatóórát szerveztek első osztályban óvodapedagógusok számára. Az azt követő megbeszélésen maguk az óvodapedagógusok kértek tájékoztatást arról, miben tudnák segíteni a tanítók munkáját, mit tartanak a legnagyobb nehézségnek, hiányosságnak. Kiemelték a finommotorikus készségek drasztikus elmaradását, ami jelentősen megnehezíti az írás elsajátítását. A választ kritikaként élték meg az óvodapedagógusok a saját munkájukra nézve, és elutasítóvá váltak. „Így elég nehéz megkönnyíteni ezt az átmenetet, ha a jelzésünkre (amit ráadásul ők kérdeztek) sértődöttség a válasz. Hozzáteszem, hogy nem egy óvodából érkeztek a kollégák (négy-ötből), mégis támadásnak élték meg a kérést, pedig legkevésbé sem ez volt a szándékunk” – mesélte a bemutató foglalkozást szervező tanító.