Scitovsky (1990) meglátása szerint a státusz iránti vágy egy bizonyos társadalmi osztályban vagy egy szűkebb csoportban való elfogadást vagy elkülönülést céloz meg. A szakirodalomban e szándék kifejezésére mindinkább a státuszkereső magatartás kifejezést használják, ami Geiger-Oneto (2007) megfogalmazása alapján azon törekvésekre vonatkozik, amelyek azt célozzák, hogy az egyén egy társadalmi csoport tagjává váljon, vagy azon belül megkülönböztetett pozíciót érjen el. A csoporttaggá válással és a relatív pozíció erősítésével az egyén önbecsülése javulhat, és a pozitív önidentitás fenntarthatóvá válhat, vagy növekedhet.

Különböző okok miatt foglalkoztatja az embereket a státuszuk, pontosabban annak megtartása vagy erősítése. A státuszkereső magatartásnak két fő indítéka van, az egyik benső tényezőkkel hozható összefüggésbe, a másik pedig a státusz közvetítő szerepével. Az előbbi esetében az ösztönzi a státusz erősítését, hogy a magasabb státusz elérése pozitív érzéseket kelt az egyénben, így akár magabiztosabbá is teheti. Ez esetben az egyén számára az identitás, az énkép, valamint az önértékelés alakítása a releváns; vagyis egyfajta végcélt jelent a kedvezőbb relatív pozíció realizálása (Heffetz–Frank, 2008). Az egyén azonban azért is törekedhet társadalmi státuszának javítására, hogy azt a későbbiekben számára előnyös eszközökre, tevékenységekre, kapcsolatokra tudja váltani; e szempontból a státusz tovagyűrűző hatása a fontos az egyén számára. Geiger-Oneto (2007) szerint a státuszkereső magatartás akár racionálisnak is tekinthető abból a szempontból, hogy az egyfajta allokációs eszköz a jövőbeni célok, előnyök eléréséhez. Például ahhoz, hogy társadalmilag befolyásosabbá váljon az egyén. A két eltérő motivációs komponens össze is kapcsolódhat egymással, amikor a relatív pozíció javítása nemcsak az egyén benső világa miatt, hanem további céljai megvalósításához is alapvető jelentőségű. Fontos még kiemelni, hogy a státuszkereső magatartás mozgatói az idő előrehaladtával sokrétűbbé váltak. E mögött nemcsak az húzódik meg, hogy a státusz értelmezése összetettebb lett, hanem az is, hogy a társas összehasonlítás is többdimenzióssá és intenzívebbé alakult.

A státuszkereső magatartást, és így a relatív fogyasztás erősítésére tett törekvéseket is számos érzelem hatja át. Ezek közül a szakirodalom az irigységet említi fő mozgatónak (Solnick–Hemenway, 1998). Az irigységnek két fajtája különböztethető meg, a jóindulatú és a rosszindulatú, és ezek empirikusan igazolt módon minőségileg is eltérőek. Rosszindulatú irigység esetén az egyén más teljesítményét nem találja megérdemeltnek, és irányában hátrányos magatartás tanúsításában motivált. Jóindulatú irigység megnyilvánulásakor az egyén elimeri mások elért eredményeit, és az önfejlesztésben motivált (Van de Ven – Zeelenberg – Pieters, 2009; 2011). Crusius–Lange (2014) rámutat arra, hogy rosszindulatú irigység érvényesülésekor az irigyelt személy vagy az irigylés tárgya kerül fókuszba, jóindulatú irigység során viszont azokra a tényezőkre összpontosít az egyén, amelyek elősegíthetik önfejlesztését. Az irigység megjelenéséből is tükröződik, hogy ez egy olyan érzelem, amely az egymástól függő preferenciákhoz kötődik; így mindkét formájának szerepe van a státuszkereső magatartás, valamint a relatív fogyasztás során.

A státuszkereső magatartás megnyilvánulását a fentieken túl még több egyéni jellemző is befolyásolja. Becker–Murphy–Werning (2005) az egyén státuszhoz kötődő érintettségét emeli ki. Amikor az egyén számára fontos a státusz, akkor hajlamos sok időt, energiát és pénzt áldozni a magasabb státusz elérése érdekében. Hangsúlyozzák továbbá, hogy ha a státusz javítása az egyéni cselekvések kontrollján teljesen kívül esne, akkor nem lenne ilyen általános a státuszra való törekvés. Geiger-Oneto (2007) arra mutat rá, hogy a státuszbizonytalanság is megjelenhet, ami az egyén azon aggodalmának mértékére utal, hogy alsó osztálybelinek tűnik, vagy bizonytalanságot érez társadalmi helyzetét illetően. Nagyobb mértékű bizonytalanság esetén az egyén jobban törekszik státuszának erősítésére.

Nemcsak az egyén relatív pozíciója függ másoktól, de a státuszkereső magatartása és annak kimenetele, hatása is. Hopkins–Kornienko (2009) úgy véli, egy csoporton belül a nagyobb fokú egyenlőség fokozza a státuszjavításra irányuló törekvéseket. Minél hasonlóbb az egyének pozíciója, annál könnyebb kiemelkedni mások közül. Rauscher (1993) a státuszkereső magatartás dinamikáját tanulmányozva megállapítja, hogy a státuszkeresés externáliákat idéz elő, mivel egy személy társadalmi státuszának javulása legalább egy másik személy státuszát mérsékli. Akerlof (1997) pedig ezzel összefüggésben megemlíti, hogy a státuszkereső egyének nem teljes mértékben veszik figyelembe azt, pozicionálási törekvéseiknek milyen következményei vannak mások jólétére. A továbbiakban a fogyasztáson keresztül megvalósuló státuszkereső magatartás kerül tanulmányozásra.