Az intertemporális döntések kapcsán az egyének gyakran olyan helyzetekkel szembesülnek, amikor a költségek előbb, a hozamok pedig később jelentkeznek. Ez jellemző például az értékpapírokba történő befektetések esetében. Más típusú intertemporális döntéseknél viszont a hozam keletkezik előbb, a költségek pedig később; például amikor valaki hitelre vásárol egy autót. Az intertemporális döntések során tehát a költségek és a hozamok gyakran időben elkülönülnek egymástól. Következésképpen az egyéneknek a rövid távú és a hosszú távú előnyök és költségek közti átváltás figyelembevételével kell mérlegelniük, választaniuk. Így az intertemporális döntéseket alapvetően meghatározza, hogy az egyén miként észleli és értékeli önmaga számára a jelenlegi és a jövőbeni periódusok közti viszonyt, mi jellemzi az időorientációját, milyen jelentőséget tulajdonít „hideg és forró fejjel” a jelenben és a jövőben felmerülő hasznoknak és költségeknek, valamint milyen a szubjektív észlelése az időtartamokat, az időpontokat és az idő múlását tekintve.

Az intertemporális döntések a viselkedési közgazdaságtan egyik releváns vizsgálati területét képezik. Ezen döntések befolyásoló tényezőinek azonosításához, megnyilvánulásainak valósághű leírásához és következményeinek feltárásához azonban szükséges a neoklasszikus közgazdaságtan feltételezéseitől való elszakadás. A viselkedési közgazdaságtan az intertemporális döntésekről való reális képek alkotásához feloldotta azt a tradicionális közgazdasági feltevést, hogy az egyének preferenciái időben stabilak. A preferenciák az idő előrehaladtával változnak, akár rövid távon is; ez bekövetkezhet benső tényezők, vagyis a személyiségjegyek és a lelkiállapot változásából eredően, valamint a külső környezeti tényezők módosulásának betudhatóan is – továbbá a kettő akár össze is kapcsolódhat. A tradicionális közgazdasági felfogás szerint az egyének időben konzisztens preferenciákkal rendelkeznek. Ennek alapján ha az egyénnek két alternatíva közül kell választani, akkor bármely időpontban ugyanazt az alternatívát preferálja. Ha ma a narancsot támogatja az almával szemben, akkor holnap, a jövő héten és két év múlva is a narancsot választja, nem pedig az almát; az idő múlása tehát nem befolyásolja a preferenciarendezést. A valóságban azonban, amint azt DellaVigna (2009) is kiemeli, az embereket többnyire időben inkonzisztens preferenciák jellemzik, vagyis preferenciarendezéseik időben nem stabilak, más sorrendben preferálják a számukra elérhető alternatívákat a különböző időpontokban. Az időbeni konzisztencia megsértésének egyik kiváltói az önkontrollproblémák. Továbbá az emberek döntései dinamikusan inkonzisztensek is lehetnek; például tervet készítenek egy jövőbeni időpontra, majd pedig a tervüket annak ellenére módosítják a jövőbeni időpont elérkezésekor, hogy nem kerültek új információ birtokába (Krügel–Uhl, 2023). A neoklasszikus közgazdaságtan emberképe érzelemmentes, és nem foglalkozik a döntéshozatal pszichológiai hátterével. Az intertemporális döntések azonban összefügghetnek többek közt a kísértéssel, a türelmetlenséggel, a halogatással, valamint az anticipált érzésekkel is (Casari–Dragone, 2011). Az időtényező e döntések során meghatározó, valamint kapcsolódik a bizonytalansághoz és a kockázathoz. Ezen összefonódás a döntések szempontjából azért releváns, mert amíg a jelen ismert és bizonyos, addig a jövő bizonytalan vagy kockázatos; ez pedig például a jelen felé torzított magatartást idézhet elő (Andreoni–Sprenger, 2012). Mindez arra utal, hogy az intertemporális döntéseket nem lehet egy egyszerű pszichológiai mechanizmus alapján leírni, magyarázni (Zauberman–Urminsky, 2016). Mindebből következően az intertemporális döntések rendkívül összetettek a befolyásoló tényezőikből, a megvalósulásukból, valamint a kimenetelükből és következményeikből eredően.

Az intertemporális döntések viselkedési közgazdaságtani perspektívájú vizsgálata számos eredményt hozott, amelyek segítenek megérteni az egyének valós környezetben megvalósuló, több időperiódust érintő választásait, és ezáltal hasznosak lehetnek a velük kapcsolatban álló többi gazdasági aktor számára is. E fejezet az intertemporális döntések komplexitását és meghatározó tényezőit mutatja be. Minthogy az idődiszkontálás és az időpreferencia a leginkább releváns tényezői az intertemporális döntéseknek, áttekintésre kerülnek a tradicionális közgazdasági feltevéseken alapuló diszkontált hasznossági modell viselkedési közgazdaságtan által azonosított anomáliái. Továbbá tanulmányozzuk a jelen felé torzított preferenciák megnyilvánulásait, valamint következményeit. Az intertemporális döntések megértéséhez és elemzéséhez elengedhetetlen a viselkedési vonások érintése, így ezen ismereteket egy külön alfejezet foglalja össze. Végül az intertemporális döntések alternatív formái kerülnek röviden áttekintésre.