Kovács Kármen

Viselkedési közgazdaságtan

4.2. Az intertemporális döntések sokrétűsége és meghatározói

A gazdasági vonatkozású intertemporális döntések jelenlétét, érvényesülését és jelentőségét már viszonylag korán felismerték a közgazdaságtannal foglalkozó kutatók. Smith (1776/1986) értekezéseiben is megjelenik a szerepük, rámutatva arra, hogy nemcsak az egyén szintjén van relevanciája az intertemporális döntéseknek, hanem a nemzetek gazdasági jólétére is hatással van. Később Rae (1834/1964) skót közgazdász e döntések meghatározó pszichológiai és szociológia tényezőit vizsgálta. Ezt követően von Böhm-Bawerk (1889/1970) munkája jelentett fontos előrelépést az intertemporális döntések gazdasági szempontú tanulmányozása terén. Megállapította például, hogy az egyének szisztematikusan alábecsülik jövőbeni vágyaikat, továbbá modellezni kezdte az intertemporális választásokat – a gazdasági átváltások feltételeit szem előtt tartva – az erőforrások különböző időpontokra való allokálásával. Fisher (1930) nevéhez kötődik az intertemporális fogyasztói döntések diagrammatikus ábrázolása és elemzése, amely világossá tette, hogy a helyettesítés határrátája a csökkenő marginális hasznosság mellett függ az időpreferenciától is; következésképpen az időpreferencia pszichológiai aspektusaival is foglalkozott. Néhány évvel később publikálta Samuelson (1937) a diszkontált hasznossági modellt, amely széleskörűen elterjedt a szakirodalomban az intertemporális döntések tanulmányozásához. Azonban a viselkedési közgazdaságtan fejlődésével és az empirikus vizsgálati eredmények bővülésével a diszkontált hasznossági modell egyre több anomáliáját igazolták, továbbá jelentősen szélesedett azon ismeretek köre, amelyek hozzájárultak az intertemporális döntések valósághű leírásához, valamint az azok mögött meghúzódó okok, befolyásoló tényezők és összefüggések megértéséhez, továbbá (várható) következményeik anticipálásához.

Az idő több szempontból is befolyásolja az egyének intertemporális döntéseit. Ehhez kapcsolódóan az egyik legfontosabb, hogy miként észleli az egyén az idő múlását. Az idő észlelésének experimentális vizsgálatban való mérésével Chen–Zhao (2024) megállapítja, hogy az emberek az objektív időt általában hosszabbnak észlelik. Ez a relatíve hosszabb szubjektív idő azon belső igényből eredhet, hogy legyen elegendő rendelkezésre álló idő az idővel kapcsolatos szorongások elkerülése érdekében, vagyis ne merüljön fel nyugtalanság az idő múlása miatt. Továbbá a nagyobb kognitív terheltségű egyének esetén az észlelt idő rövidebb a kognitíven kevésbé terheltekéhez képest. Az intertemporális választások során az időpreferenciát megzavarhatja a torzított időészlelés is, amely az optimálistól elmaradó gazdasági döntésekhez vezethet, minthogy az egyén nem pontosan észleli az idő múlását.

Az intertemporális döntések esetében, azok jövőbeni kivetüléséből eredően többnyire szükség van arra, hogy az egyén elképzeljen vagy megbecsüljön valamely önmagával kapcsolatos jellemzőt, például vágyat, preferenciát, vagy a választás kimeneteléhez, illetve annak körülményeihez kötődő tényezőket. Ebből eredően az egyén anticipációjának, amelyet számottevően befolyásolnak a várakozásai, meghatározó szerepe van a több időpontot érintő választások során. Az anticipáció az egyén jellemzőitől, valamint a döntés komplexitásától és körülményeitől függően, hosszabb vagy rövidebb időt vehet igénybe.

Ezzel összefüggésben az intertemporális döntések szempontjából meghatározó, hogy az egyének mennyire fontolják meg választásaik jövőbeni lehetséges jóléti, pénzügyi, társadalmi, pszichológiai, egészségügyi és egyéb következményeit, azoknak milyen jelentőséget tulajdonítanak, és mindez milyen mértékben hat vissza ténylegesen a döntéshozatalukra. Ehhez kapcsolódó fogalom a „jövőbeni következmények megfontolása” (consideration of future consequences, CFC), ami azt fejezi ki, hogy az egyének mennyire gondolják át jelenlegi viselkedésük lehetséges jövőbeni kimeneteleit, és milyen mértékben befolyásolják őket ezek a lehetséges jövőbeni kimenetelek (Strathman és munkatársai, 1994; Joireman és munkatársai, 2008). Ez egy személyiségjegy, amely egyénenként eltérő, és az élet számos területét érintheti. Az alacsony CFC-vel rendelkező egyének nagy jelentőséget tulajdonítanak a viselkedés azonnali következményeinek, a magas CFC-vel jellemezhető egyének pedig sokkal inkább a viselkedés jövőbeni következményeinek (Joireman és munkatársai, 2008). Ez különösen releváns például akkor, ha az egyén hitelből történő finanszírozással vásárol nagy értékű jószágot, ingatlant; alacsony CFC esetén az egyén a javak megszerzésével közvetlenül elérhető birtoklásból, használatból származó előnyökre, hasznosságra fókuszál, a magas CFC-jű egyén viszont sokkal inkább a jövőbeni hiteltörlesztés teljesítésére összpontosít.

A választási alternatívák közti mérlegelés, valamint a döntések lehetséges jövőbeni kimeneteleinek átgondolása során meghatározó szerepe van a döntéshozó egyén időhöz való viszonyának. Frederick–Loewenstein–O’Donoghue (2002) megkülönbözteti egymástól az időpreferenciát és az idődiszkontálást. Az idődiszkontálás tágan értelmezve magában foglal minden olyan okot, amely miatt kevésbé törődik az egyén egy jövőbeni következménnyel, beleértve minden olyan tényezőt, amely csökkenti a jövőbeni következmény által generált várható hasznosságot, mint például a bizonytalanság vagy az ízlés változása. Az időpreferencia ezzel szemben specifikusabb, az azonnali hasznosság preferálását jelenti a késleltetett hasznossággal szemben. Az egyén időhöz való viszonyának empirikus vizsgálata kulcsfontosságú az intertemporális döntések jobb megértéséhez. Casari–Dragone (2011) azonban kiemeli, hogy az időpreferencia empirikus vizsgálata módszertanilag nehézkes az olyan érintett tényezők, mint a türelmetlenség, a kísértés, a kockázat, a bizonytalanság és az anticipált érzelmek, valamint azok egymáshoz kapcsolódása miatt.

A döntés és kimenetele közti időszak viszonylag kevés figyelmet kap a kutatók részéről, mivel a gazdasági modellek jellemzően nem kezelik a mentális folyamatokat és tényezőket, mint például a hasznosság benső forrásai (Berns–Laibson–Loewenstein, 2007). Azonban az intervallum alatt a preferenciaváltozás akár rövid időn belül is bekövetkezhet, pusztán az idő múlása miatt, valamint a zsigeri vagy a környezeti állapotokban bekövetkező módosulásokból eredően. Ugyanakkor az időhöz köthető és az állapotfüggő preferenciaváltozásokat nagyon nehéz empirikusan megkülönböztetni egymástól (Krügel–Uhl, 2023). A döntéstől a kimenetelig eltelt idő alatt a preferenciarendezés a fordítottjára is változhat; ez számos körülmény esetében előfordulhat (Berns–Laibson–Loewenstein, 2007).

Egy másik aspektusból nézve a preferenciarendezés ellentétesre változására az egyik legtöbbet említett példa kiindulópontja az a helyzet, amikor az egyén előtt két jövőbeni alternatíva áll: egy kisebb nyereséget adó, de hamarabb realizálható (smaller-sooner, SS), valamint egy nagyobb nyereséget adó, de később elérhető (larger-later, LL). Ehhez kapcsolódóan két jellemző döntési szcenárió lehetséges. Az egyik, amikor az egyén kezdetben, amikor még mindkettő potenciális jövőbeni nyereség viszonylag távolinak tűnik, a nagyobb, de később realizálható nyereséget preferálja, azonban amint múlik az idő, és egyre közelebb kerül a kisebb nyereség elérésének lehetősége, az egyén megváltoztatja preferenciarendezését, és inkább a kisebb nyereség megszerzését választja (4.1. ábra, a). Ez jellemzően azért fordul elő, mert az emberek kísértésbe esnek a nyereség realizálásának lehetőségétől, nem képesek ellenállást tanúsítani, mivel már nem érzik úgy, hogy megéri várni a később elérhető nagyobb kifizetésre (Wilkinson–Klaes, 2012). A másik, ritkábban előforduló szcenárió, amelyet Loewenstein (1987) ellentétes vagy fordított időbeni inkonzisztenciának nevez, amikor az egyén kezdetben a kisebb és közelebbi nyereséget preferálja, majd időben annak realizálásához közeledve mégsem választja azt, hanem a későbbi, nagyobb nyereséget (4.1. ábra, b). Ez egyfajta elhalasztása a lehetséges kisebb jutalomnak, a későbbi nagyobb érdekében. Amikor év közben az emberek úgy érzik, hogy jólesne nekik egy pihenőnap, akkor többnyire mégsem vesznek ki szabadságot, hanem sokkal inkább a nyár folyamán és karácsony körül mennek hosszabb szabadságra.

A szakirodalomban eddig viszonylag csekély figyelmet kapott az egyének elosztási preferenciája, amely személyenként, időszakonként és a körülményektől függően eltérő. Angner (2012) rámutat e tényező jelentőségére. Vannak olyan egyének, akik számára, valamint időszakok és körülmények, amikor a kívánatos javak bizonyos időbeni elosztása a preferált. Mások számára vagy más esetekben viszont a kívánatos javak tekintetében nem vágyott az időbeni elosztás. Ez azt jelenti például, hogy van, aki egy tábla csoki elfogyasztását egy hétre beosztja, más viszont az egészet egyszerre felfalja. Mindez azt tükrözi, hogy a hasznosságáram alakja is releváns az egyének számára, nem csak az egyes időpontokhoz tartozó hasznosságok szintje. Ehhez kapcsolódóan Angner (2012) a Fredrickson–Kahneman (1993) által leírt csúcs-vég szabály érvényesülésének jelentőségét emeli ki, ami szerint az egyének egy élményt vagy folyamatot – tudatosan vagy nem tudatosan – annak általuk érzett csúcspontja és a végén megélt érzéseik alapján ítélnek meg, nem pedig a teljes esemény vagy annak egyes pillanatai átlaga alapján valósul meg az értékelés. Ez tehát maga után vonja azt, hogy nem feltétlenül releváns minden egyes időponthoz tartozó hasznosság és egy teljes intervallumra vonatkozó hasznosságáram, hanem a folyamat során megvalósuló csúcsponthoz köthető legmagasabb hasznosság, valamint a folyamat végéhez közeli hasznosság kap kiemelt szerepet. A csúcs-vég szabály folyománya az időtartam figyelmen kívül hagyása is, ami arra utal, hogy a folyamat hossza viszonylag irreleváns az egyén számára.

Az intertemporális döntések jövőt érintő tényezőik okán összekapcsolódnak a bizonytalansággal. Gyakran nemcsak a jövőbeni nyereségek és költségek mértéke nem jelezhető előre teljes pontossággal, de a döntéshozó egyén preferenciáinak és ízlésének változása sem; ebből következően pedig a későbbi időpontokhoz tartozó hasznosságok megítélése nem feltétlenül egyértelmű (Wilkinson–Klaes, 2012). Somasundaram–Eli (2022) experimentálisan igazolja a kockázat és az időpreferencia közötti összefüggést: a nyereségek alacsony valószínűsége esetén az egyének érzéketlenek a késedelemre, a nyereség valószínűségének növekedésével viszont fokozatosan érzékenyebbé válnak.

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1318vk_702/#m1318vk_702 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1318vk_702/#m1318vk_702)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1318vk_702/#m1318vk_702)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

4.1. ábra. A preferenciarendezés ellentétesre változása

Saját szerkesztés Wilkinson–Klaes (2012) és Loewenstein (1987) által leírtak alapján.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 155 9

Gazdaság

A viselkedési közgazdaságtan napjaink egyik legdinamikusabban fejlődő közgazdasági szakterülete, amely elsősorban a gazdasági aktorok nem racionális döntéseit és viselkedését vizsgálja.

A viselkedési közgazdaságtani ismeretek, kutatási eredmények azonban nemcsak e terület kutatói számára lehetnek érdekesek és hasznosak: alkalmazásuk a vállalatok, a pénzintézetek és a gazdaságpolitikai döntéshozók számára is előnyös lehet.

Ez a könyv egyrészt a viselkedési közgazdaságtan szemléletmódját, kutatási fókuszait és irányait közvetíti, másrészt néhány specifikus, de releváns és aktuális tématerületen keresztül mutatja be az egyének döntési anomáliáit és viselkedésformáit, azok lehetséges okaival, formáival és hatásával együtt. Túl azon, hogy felvázolja a viselkedési közgazdaságtan fejlődéstörténetét és a neoklasszikus közgazdaságtanhoz való viszonyát, általános képet ad arról is, hogy miért térnek el az egyének a neoklasszikus közgazdaságtan által feltételezett racionális döntéshozataltól, és mi okból merülhetnek fel döntési anomáliák. Ezenkívül e kötet néhány specifikus tématerület is érint, például a relatív fogyasztást, az intertemporális döntések komplexitását, a személyes pénzügyek viselkedési közgazdaságtani aspektusait, valamint a diszkontált hasznossági modell anomáliáit és olyan viselkedési vonásokat, mint például a jelen felé torzítás.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kovacs-viselkedesi-kozgazdasagtan//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero