Kovács Kármen

Viselkedési közgazdaságtan

1.4. A neoklasszikus és a viselkedési közgazdaságtan kapcsolata

A viselkedési közgazdaságtan pszichológiai ismeretek és kutatási eredmények felhasználásával az egyének döntéseinek és viselkedésének valósághű leírására törekszik. A hagyományos közgazdasági gondolkodásmód szélesítésével, az empirikus vizsgálatok alapján feltárt információk, összefüggések elméletalkotásba való beépítésével, valamint az egyének választásának és viselkedésének reálisabb megragadásával az „új” viselkedési közgazdaságtan nem átvenni akarja a neoklasszikus közgazdaságtan helyét, és nem is utasítja el azt. Sokkal inkább egy olyan gondolkodási, elméleti és vizsgálódási keretet kíván kialakítani és alkalmazni, amellyel egy eredményesebb közgazdaságtan művelhető.

A neoklasszikus közgazdaságtan normatív jellegű, az egyének döntésének vonatkozásában arra fókuszál, hogyan kellene választani, viselkedni a hasznosságmaximalizálás eléréséhez. Emberképe, a homo oeconomicus tökéletesen racionális, érzelemmentes, önérdekkövető és tökéletesen informált egyén, aki kognitív korlátokkal és önkontrollproblémákkal nem rendelkezik, és így – még nagyon komplex helyzetekben is – képes optimalizációra. Preferenciái jól meghatározottak és konzisztensek, és azok a kimenetelekre vonatkoznak, nem pedig az alternatívákra. Azonban az empirikus vizsgálatok alapján ez az idealizált feltételrendszer távol áll az egyének valódi döntésétől és viselkedésétől.

A pozitivistának tekinthető viselkedési közgazdaságtan empirikus vizsgálatok alapján megállapítja, hogy az egyén nem tökéletesen racionálisan választ és viselkedik. Az egyén döntéshozatalát érzelmek, interperszonális és társadalmi hatások befolyásolják. Választására hatást gyakorol, hogy kognitív korlátokkal rendelkezik, ami akadályozza problémamegoldó képességét, és hogy jellemzően nem alkalmaz szofisztikált döntéshozatali módszereket, sokkal inkább heurisztikákat, egyszerű szabályokat vagy intuíciót, és akár lehorgonyzás is bekövetkezhet. Így az egyén valójában nem képes optimalizálni, és elmarad a hasznosságmaximalizálás. Lényeges továbbá, hogy döntése kontextusfüggő, és azt a keretezés és a referenciapontok is befolyásolhatják. Előfordul, hogy olyan döntést hoz, amely nem áll összhangban hosszú távú céljaival, érdekeivel; ezt jellemzően önkontrollproblémák idézik elő. A viselkedési közgazdaságtan megközelítése alapján tehát az említett faktorok hatásának következtében nem valósul meg racionális választás, és az attól való eltéréseket döntési hibának vagy torzításnak tekinti.

Racionalitás szempontjából a viselkedési közgazdaságtan képviselői eltérően vélekednek az optimalizációt meg nem valósító döntésekről. E tekintetben fontos megemlíteni két meghatározó nézetet. Ariely (2008) szerint minden olyan választás irracionálisnak tekinthető, amelyet az egyén nem a homo oeconomicus emberkép alapján tesz. Empirikus eredmények alapján rámutat arra a fontos tényre, hogy az irracionalitás előrejelezhető. Meglátása szerint ugyanis az egyén által vétett döntési hibák nem véletlenszerűek, hanem szisztematikusak. Így ha azok ismétlődnek, kiszámíthatóvá válik az egyén döntése és viselkedése. A viselkedési közgazdaságtan másik, újszerű perspektívája alapján az egyénre értelmes döntéshozatal (smart decision-making) jellemző, ami szerint adott körülmények között az egyén mindig a tőle telhető legjobb döntést hozza (Altman, 2017a). Altman (2017b) amellett érvel, hogy az egyén attól még nem tekinthető irracionálisnak, hogy a neoklasszikus választás feltételrendszerét nem teljesíti. Úgy látja, hogy az értelmes döntéshozatal racionális, de nem feltétlenül a neoklasszikus közgazdaságtan felfogása alapján. Továbbá ez a választás nem szükségszerűen vezet hatékony kimenetelhez.

A viselkedési közgazdaságtan a neoklasszikus közgazdaságtantól eltérően az egyének döntéshozatalának és viselkedésének valósághű leírására törekszik, alkalmazza a pszichológiát, és közvetlen módon felhasználja az empirikus kutatások eredményeit. Hasonlóképpen jelentős szerepet ad a formalizálásnak, így az egyének választásának és viselkedésének leírása és elemzése matematikai összefüggésrendszer és módszerek alapján valósul meg. Ennek tudható be Heap (2013) szerint, hogy a főáramú közgazdaságtan nyitottá vált a viselkedési közgazdaságtan eredményei iránt. Fontos észrevenni azonban azt is, hogy a neoklasszikus és a viselkedési közgazdaságtan kapcsolata aszimmetrikus; a viselkedési közgazdaságtan felhasználja a neoklasszikus közgazdaságtan elméleteit, módszereit, megállapításait, fordítva ez azonban nem valósul meg (Angner, 2019).

Tomer (2007) hat szempont alapján hasonlítja össze a viselkedési és a főáramú közgazdaságtant. Megállapítja, hogy a viselkedési közgazdaságtan

kevésbé szűk látókörű, mivel többféle módszert alkalmaz, és szélesebb az általa vizsgált kérdések köre;
kevésbé merev, mert rugalmasabban illeszti a vizsgálat típusát a kutatási módszerekhez;
alacsony intoleranciájú, vagyis más tudományterületek módszereivel kapcsolatban viszonylag elfogadó;
kevésbé mechanikus, mert művelői a gazdasági szereplők és a gazdaság viselkedését nem gépiesnek, hanem organikusnak és holisztikusnak látják;
kevésbé önálló, mert interdiszciplinaritás jellemzi – más tudományterületekhez, úgymint pszichológia vagy szociológia, is illeszkedik;
kevésbé individualista, mivel figyelembe veszi, hogy az egyén a társadalom része, és így preferenciáit, választását és viselkedését mások befolyásolhatják.

Több kutató szorgalmazza, így például Thaler (2016) és Angner (2019) is, hogy a viselkedési közgazdaságtant a továbbiakban már ne egy sajátos gondolkodásmódnak vagy különálló szakterületnek tekintsék. Sokkal inkább valósuljon meg a neoklasszikus és a viselkedési közgazdaságtan szintézise, amelyben a viselkedési szemlélet válik meghatározóvá a valósághű kép alkotásának érdekében. Mindezt erősíti, hogy Angner (2019 p.197) úgy látja, „ma már mindannyian viselkedési közgazdászok vagyunk”.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 155 9

Gazdaság

A viselkedési közgazdaságtan napjaink egyik legdinamikusabban fejlődő közgazdasági szakterülete, amely elsősorban a gazdasági aktorok nem racionális döntéseit és viselkedését vizsgálja.

A viselkedési közgazdaságtani ismeretek, kutatási eredmények azonban nemcsak e terület kutatói számára lehetnek érdekesek és hasznosak: alkalmazásuk a vállalatok, a pénzintézetek és a gazdaságpolitikai döntéshozók számára is előnyös lehet.

Ez a könyv egyrészt a viselkedési közgazdaságtan szemléletmódját, kutatási fókuszait és irányait közvetíti, másrészt néhány specifikus, de releváns és aktuális tématerületen keresztül mutatja be az egyének döntési anomáliáit és viselkedésformáit, azok lehetséges okaival, formáival és hatásával együtt. Túl azon, hogy felvázolja a viselkedési közgazdaságtan fejlődéstörténetét és a neoklasszikus közgazdaságtanhoz való viszonyát, általános képet ad arról is, hogy miért térnek el az egyének a neoklasszikus közgazdaságtan által feltételezett racionális döntéshozataltól, és mi okból merülhetnek fel döntési anomáliák. Ezenkívül e kötet néhány specifikus tématerület is érint, például a relatív fogyasztást, az intertemporális döntések komplexitását, a személyes pénzügyek viselkedési közgazdaságtani aspektusait, valamint a diszkontált hasznossági modell anomáliáit és olyan viselkedési vonásokat, mint például a jelen felé torzítás.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kovacs-viselkedesi-kozgazdasagtan//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero