Kovács Kármen

Viselkedési közgazdaságtan

1.5. A viselkedési közgazdaságtan interdiszciplinaritása

A viselkedési közgazdaságtan a tradicionális közgazdaságtanból fejlődött ki egy újszerű perspektíva alkalmazásával, és más tudományterületek ismereteinek és eredményeinek az egyéni döntés és viselkedés tanulmányozásában való felhasználásával. Ez utóbbi okán a viselkedési közgazdaságtant interdiszciplinaritás jellemzi. Elsősorban a pszichológiából merít, de a szociálpszichológiához, a szociológiához, az idegtudományhoz, a matematikához és a mesterséges intelligenciához is kapcsolódik. A viselkedési közgazdaságtanhoz legközelebb álló tudományterület a kísérleti közgazdaságtan, amelytől egyúttal fontos is megkülönböztetni.

Rabin (1998) hívta fel a figyelmet nagy hatást kiváltó cikkében arra, hogy a pszichológia mint az egyének lelki állapotát és folyamatait, gondolkodását, döntéseit és viselkedését vizsgáló tudomány ismeretei és kutatási eredményei hasznosak lehetnek a tradicionális közgazdaságtan egyénekre vonatkozó feltételezései valóságtól való eltérésének feltárásához, annak érdekében, hogy a gazdasági döntések és viselkedés kifinomultabb és reálisabb leírása legyen megvalósítható. A viselkedési közgazdaságtan többféleképpen használja fel a pszichológiát, és erre a szakirodalomban sokféle utalás is található; alkalmazásra kerülnek pszichológiai feltételezések, felismerések, eredmények, bizonyítékok, kutatások és irodalmi források (Lisciandra, 2018).

Earl (2005) kiemeli, hogy a pszichológia mint tudomány nem rendelkezik egy nagy, egységes elmélettel. Még a kisebb szakterületein (pl. személyiségpszichológia) belül is számos különböző megközelítés létezik. Így döntési helyzetenként változó, hogy a pszichológia mely területét, eredményeit célszerű felhasználni. Előnyös lehet az evolúciós pszichológia megfelelő adaptációval való alkalmazása – figyelembe véve, hogy modelljeiben a viselkedés ösztönös –, mivel annak módszerei segíthetnek a viselkedési anomáliák eredetét leíró elméletek kidolgozásában, valamint azok tesztelésében (Cohen–Dickens, 2002).

Amellett, hogy a pszichológiai ismeretek és kutatási eredmények felhasználása hozzájárul a viselkedési közgazdaságtan fejlődéséhez, fontos tudatában lenni a két tudományterület képviselőinek perspektívája közti különbségnek. Levine (2012) rámutat arra, hogy a pszichológusok figyelmének fókuszát az egyéni lelki állapot, döntés és viselkedés képezi, a közgazdászokét viszont az egyének közötti interakciók eredményei, a különböző csoportok viselkedése és annak magyarázata. Továbbá a pszichológusok az egyének lelki problémáinak megértésére és azok feloldására, kezelésére törekszenek. Ezzel szemben a közgazdászok figyelmen kívül hagyják a mentális zavarokat; alkalmazzák viszont a normál vagy racionális döntési, illetve viselkedési helyzettől eltérő körülményekre (pl. stressz, időnyomás) vonatkozó pszichológiai ismereteket és kutatási eredményeket. Nagyon fontos továbbá, hogy a közgazdaságtanban a döntések és a viselkedési formák kimeneteleihez, következményeihez kapcsolódóan van relevanciája az egyén lelkiállapotának; jellemzően ezt fejezi ki a hasznosság, amely az egyén által megélt örömöt, élvezetet, elégedettséget, valamint jóllétet tükrözi. A viselkedési közgazdaságtan által alkalmazott szemléletmóddal az egyének pszichés tényezői – mint a döntéshozatalt befolyásoló faktorok – is bekerültek egyes témák tanulmányozásába.

Rabin (2002) a 2000-es évek elején még úgy vélte, hogy a pszichológia felhasználása olyan fontos pozitív hozzájárulást jelenthet a közgazdaságtan számára, hogy az hosszú távon is hatást fog gyakorolni a viselkedési közgazdaságtan fejlődésére. Braesemann (2019) azonban két lényeges dologra mutat rá bibliometriai vizsgálata alapján. Az egyik, hogy valójában néhány jelentős – multidiszciplináris háttérrel rendelkező elismert kutató által publikált – cikk alapján valósult meg a pszichológiai ismeretek viselkedési közgazdaságtanban való áramlása. A másik pedig, hogy a pszichológia viselkedési közgazdaságtanra gyakorolt hatása összességében véve jelentősen csökkent az egymáshoz közeledésük kezdeti fázisa óta. Truc (2022) hasonlóképpen bibliometriai elemzése alapján arra a következtetésre jut, hogy a 2000-es években a pszichológia és Kahneman–Tversky (1979) eredményeinek relatív jelentősége mérséklődött a korábbi időszakhoz képest.

Az egyén döntésének és viselkedésének számos esetben társas, illetve társadalmi vonatkozásai is vannak. Így a viselkedési közgazdaságtan által vizsgált problémakörök egy része – mint például az egymástól függő preferenciák, az utánzó magatartás, a társadalmi normák vagy az altruizmus – a szociálpszichológiával és a szociológiával is összefüggenek. A viselkedési közgazdaságtani kutatásokban ennek ellenére a szociológiai szemléletmód és hatás lényegesen kisebb mértékben van jelen, mint a pszichológiai. Ezt Heap (2013) meglátása is erősíti, ami szerint a viselkedési közgazdaságtan csak kis mértékben segíti a társadalmi jelenségek megértését. Berg (2014) álláspontja szociológusként az, hogy a szociológiai szemléletmód és ismeretek alkalmazása jelentősen elősegíthetné a viselkedési közgazdaságtan fejlődését. Ross (2023) hasonlóképpen vélekedik, hasznosnak tartaná a szociológiához való elméleti és módszertani közeledést.

Érdemes röviden áttekinteni a viselkedési közgazdaságtan és a kísérleti közgazdaságtan kapcsolatát is. Egyfelől, mivel gyakran előfordul, hogy még a szakemberek is összemossák a két gondolkodásmódot, mivel nincsenek teljesen tisztában a tartalmukkal és a köztük lévő különbséggel. Másfelől pedig, mert több olyan szakfolyóirat és konferencia létezik, amelyik e két közgazdasági irányzatot egyszerre öleli fel. A viselkedési és a kísérleti közgazdaságtannak több közös jellemzője van; mindkettő felhasználja a pszichológiát, és meghatározó szerepet ad az empirikus kutatásoknak, azok eredményei felhasználásának, valamint azon az állásponton van, hogy a neoklasszikus közgazdaságtan elméletének módosítására van szükség. Egyaránt a huszadik század utolsó negyedében erősödtek meg és nyertek elfogadást a főáramú közgazdaságtan által. Lényeges különbség azonban, hogy amíg a kísérleti közgazdaságtant az általa alkalmazott kutatási módszer, vagyis az experimentáció alapján határozzák meg, addig a viselkedési közgazdaságtant azzal, hogy pszichológiai ismereteket, felismeréseket és kutatási eredményeket épít be a közgazdasági modellekbe az egyének döntésének és viselkedésének valósághűbb leírása érdekében.

A kísérleti közgazdaságtan a Nobel-díjas Vernon Smith munkásságával indult. Smith (1959) felismerte, hogy a neoklasszikus közgazdaságtan túlságosan elméleti, és nem veszi figyelembe a valódi gazdaságban bekövetkező tényleges viselkedést. Smith (1974) rámutatott arra is, hogy a közgazdaságtan elméleti keretének jelentős átdolgozására és kiterjesztésére van szükség. A viselkedési közgazdaságtantól eltérően Smith experimentális vizsgálatai nem az egyénre mint döntéshozóra fókuszálnak, hanem a gazdasági egységek döntéshozatalát vizsgálják, vagyis a vállalatokét, a termelőkét és a fogyasztókét. Továbbá az érdekli, hogy a piaci környezet milyen változásokat idéz elő, vagyis miként befolyásolja az egységek viselkedését az idő előrehaladtával. Smith tehát nem úgy gondolkodott, hogy ha az egyén a normatív elmélettől eltérően dönt vagy viselkedik, akkor ő hibát vét (Heukelom, 2011).

Az 1980-as évek végén a kísérleti közgazdaságtan képviselői elkezdték explicit módon megkülönböztetni magukat a viselkedési közgazdaságtan kutatóitól, akik ugyanezt csak az 1990-es évek közepétől tették (Heukelom, 2011). A viselkedési közgazdaságtan egyik meghatározó tudósa, Loewenstein (1999) szerint eredendően nincs konfliktus a két irányzat között, sokkal inkább aszinergikus együttlétezésük az érvényes. Mégis több kritikát megfogalmazott a kísérleti közgazdaságtannal szemben. Az egyik például, hogy az experimentális vizsgálatok során nagy szerepet ad az aukcióknak, annak ellenére, hogy a való életben az emberek csak nagyon ritkán találják magukat aukciós helyzetben, így kétséges, hogy az ilyen vizsgálatok sokat mondanának a valódi gazdasági viselkedésről. Loewenstein (1999) kifogásolta továbbá, hogy a kísérleti közgazdaságtan jelentőséget tulajdonít az ismétlésnek, mert szerinte a valóságban az emberek nem hozzák ugyanazt a döntést többször egymás után.

A viselkedési közgazdaságtan nemcsak más társadalomtudományok elméleti és empirikus eredményeit, valamint szemléletmódját használja fel, hanem a természettudomány egyes területeihez is kapcsolódik.

Az idegtudomány dinamikus fejlődésével egyre több olyan experimentális vizsgálat valósul meg, amely arra fókuszál, hogy mi történik az agyban bizonyos döntési helyzetekben és viselkedés során. E kutatások eredményei segítik megérteni és megmagyarázni a döntési anomáliákat. Így a fejlett technológiát alkalmazó idegtudomány számottevően hozzájárul a viselkedési közgazdaságtan fejlődéséhez. Európában az egyik legnevesebb, a humán döntéshozatalt interdiszciplináris megközelítésben vizsgáló kutatóközpont a Maastrichti Egyetemen működő Neuroközgazdaságtani Centrum (Maastricht University Center of Neuroeconomics, MU-CEN).

A matematika azon tudományterületek közé tartozik, amelyekre a viselkedési közgazdaságtan nagyban támaszkodik. Felhasználása elsősorban a modellekben történő formalizálás során valósul meg. A viselkedési közgazdaságtan kutatói ugyanis, amint arra Tramontana (2018) is rámutat, valójában a tradicionális közgazdaságtan feltételezéseit kritizálják, nem pedig az elméleti módszertant, a formalizálást, vagy a matematika és a döntési hibák összeférhetetlenségét.

Végül a mesterséges intelligenciát mint társtudományt is fontos megemlíteni. Rasetti (2020) arra mutat rá, hogy a mesterséges intelligencia két szempontból is jelentős hatást gyakorolhat a viselkedési közgazdaságtanra. Egyrészről a mesterséges intelligencia segítheti a döntéshozatal és a viselkedés elemzését és előrejelzését a kutatók, szakemberek számára. Másrészről a mesterséges intelligencia hozzájárulhat a korlátozott racionalitás hatásának csökkenéséhez azáltal, hogy támogatásával mérséklődhet a piacon az információs aszimmetria, és javulhat a gazdasági aktorok döntéshozatala.

Fontos még megemlíteni, hogy a fenntarthatósággal kapcsolatos kutatások, amelyekre szintén jellemző az interdiszciplinaritás, mind gyakrabban felhasználják a viselkedési közgazdaságtan szemléletmódját és kutatási eredményeit. A viselkedési közgazdaságtan bevonása jelentősen gazdagíthatja a fenntarthatósági vizsgálatokat; azt azonban fontos figyelembe venni, hogy a viselkedési közgazdaságtan az egyén szintjén megvalósuló döntésekkel és viselkedéssel foglalkozik, a fenntarthatóság viszont társadalmi, gazdasági és bioszféra szintű intézkedéseket, vagyis kollektív cselekvést igényel (Boncinelli–Dallinger–Distefano, 2025). A viselkedési közgazdaságtan integrálása abból a szempontból is lényeges, hogy az egyének választásait és viselkedését valósághűen írja le, ami a tökéletes racionalitástól többnyire eltérő, ugyanakkor a fenntarthatóság érdekében tett törekvések, aktivitások racionalitáson alapulnak. Lényeges továbbá, hogy a határterületi kutatások fókuszába került az, hogy miként lehet a gazdasági aktorok döntéseit a fenntarthatóság irányába terelni; ezzel a kérdéskörrel foglalkozik például a Singh–Daga–Yadav (2024) által szerkesztett kötet.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 155 9

Gazdaság

A viselkedési közgazdaságtan napjaink egyik legdinamikusabban fejlődő közgazdasági szakterülete, amely elsősorban a gazdasági aktorok nem racionális döntéseit és viselkedését vizsgálja.

A viselkedési közgazdaságtani ismeretek, kutatási eredmények azonban nemcsak e terület kutatói számára lehetnek érdekesek és hasznosak: alkalmazásuk a vállalatok, a pénzintézetek és a gazdaságpolitikai döntéshozók számára is előnyös lehet.

Ez a könyv egyrészt a viselkedési közgazdaságtan szemléletmódját, kutatási fókuszait és irányait közvetíti, másrészt néhány specifikus, de releváns és aktuális tématerületen keresztül mutatja be az egyének döntési anomáliáit és viselkedésformáit, azok lehetséges okaival, formáival és hatásával együtt. Túl azon, hogy felvázolja a viselkedési közgazdaságtan fejlődéstörténetét és a neoklasszikus közgazdaságtanhoz való viszonyát, általános képet ad arról is, hogy miért térnek el az egyének a neoklasszikus közgazdaságtan által feltételezett racionális döntéshozataltól, és mi okból merülhetnek fel döntési anomáliák. Ezenkívül e kötet néhány specifikus tématerület is érint, például a relatív fogyasztást, az intertemporális döntések komplexitását, a személyes pénzügyek viselkedési közgazdaságtani aspektusait, valamint a diszkontált hasznossági modell anomáliáit és olyan viselkedési vonásokat, mint például a jelen felé torzítás.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kovacs-viselkedesi-kozgazdasagtan//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero