Még mielőtt vállalt témámra, a tájleírás és a tájkertészet (s érintőlegesen a tájfestészet) 18. századi kérdéskörére rátérnék, álljon itt a fentiekre emlékeztetőül két példa hozzánk időben közelebbről. A kortárs kaliforniai képzőművész, Mark Tansey két festményét idézném abból a sorozatból, amit Marc Redfield nemrégiben, a yale-i elméleti iskoláról írt monográfiájának utolsó fejezetében „elméletfestményeknek” nevezett.2

A nyers és a keretezett (The Raw and the Framed) című, 1995-ös kép a keretezés problémáját érinti. A bal oldalon bányászokat látunk a föld gyomrában, amint fém- vagy ásványtartalmú kőzeteket termelnek ki. A kőzettömbök futószalagra kerülnek, mely gyártósor is egyben, hiszen mire az egyes munkadarabok a kép jobb oldalára érnek, kimunkált festményekként teljes pompájukban díszlenek már, aranyozott kerettel ellátva, készen arra, hogy kifüggesszék őket egy múzeumban, amivé közben a bánya is átalakult. Készen állnak egyúttal arra is, hogy beható vizsgálat alá vettessenek olyan szakértő tudósok által, amilyen a kép jobb szélén látható Claude Lévi-Strauss, akinek A nyers és a főtt (Le cru et le cruit) című, 1964-ben megjelent könyve adta az ihletést a festmény címéhez és témájához. A „nyers” és a „főtt” fogalmainak kölcsönviszonyát fejtegető néprajzi munka szerzőjét sajátos pozícióba helyezi a festményen ábrázolt jelenet. Az elkészült művet tanulmányozó etnológus egy olyan keretezési folyamat, vagy még inkább, egy olyan ipari előállítási vagy gyártási mechanizmus eredményét vizsgálja, amelyre nincs rálátása. A festmény ennyiben egy észrevétlen vagy tudattalan formáló vagy körvonalazó tevékenységet jelenít meg. Azt ábrázolja, hogyan alakítódik át a tér hellyé egy adott területnek mint vizuális tárgynak a lehatárolásával. A táj: hellyé, egyszersmind látvánnyá tett tér, site as sight. „Egy működő vidék sosem táj igazán. A tájnak már a puszta gondolata is elkülönülést és megfigyelést implikál”,3 fogalmaz Raymond Williams. A táj megformázása, elhatárolása egyszersmind a táj keretezett látványként való megképzését, a tudományos vagy esztétikai vizsgálat számára való technikai rendelkezésre állítását is jelenti. Nem egyszerűen egy speciális munkaműveletet vagy művészi gyakorlatot láthatunk Tansey képén, hanem általában az ars vagy tekhné alapgesztusát, mely egyaránt szorosan kapcsolódik a technikához és az esztétizáláshoz. Efféle ipari termékként utal a tájra Martin Heidegger is a technikaesszének azon a pontján, ahol a Rajnára telepített vízerőmű és az energiaszektor leírásáról hirtelen a modern turizmusra vált, Hölderlin versét, A Rajnát említve annak ellenpontjaként, holott a tájleíró költemény valójában erőmű módjára maga is állományosítja és az üdülőipar számára rendelkezésre állítja a folyamot azzal, hogy esztétizálva, költői keretbe foglalva akarva-akaratlanul is eladható látványt farag belőle.4

A másik kép, amire utalni szeretnék, A Grand Canyon építése (Constructing the Grand Canyon) címmel 1990-ben készült, és az emblematikus színteret (Redfield kifejezésével: „az amerikai természeti fenséges hivatalos lelőhelyét [official locus]”5) olyan építkezési helyszínként mutatja ‒ textualizált és diszkurzív környezetben ‒, ahol a tüzetes vizsgálódó különféle teoretikusokat (javarészt „posztstrukturalista” gondolkodókat) ismerhet fel, Raffaello Athéni iskolájára emlékeztető elrendezésben. A középpontban ‒ Platón és Arisztotelész helyén ‒ de Mant és Derridát látjuk, a közelükben kap helyet Hartman és Bloom, s bár Hillis Miller valamilyen oknál fogva lemarad, a bal szélen feltűnik viszont Foucault merengő alakja. A Grand Canyon nemzeti érzülettől is áthatott lenyűgöző látványának reprezentációs és diszkurzív megkonstruálása, ahogy Redfield elemzése bemutatja, már Thomas Moran A Colorado hasadéka (The Chasm of the Colorado) című 1873-as festményén is tetten érhető, mely a rákövetkező évben a Capitoliumba kerülve jelentős szerepet játszott abban, hogy a kanyont 1908-ban nemzeti emlékhellyé avatták.6 Nyomon követhető ez a folyamat azonban abban az esztétikai diskurzusban is, amely útleírásokba vegyített elmélkedések sorával ágyazott meg a tájak iránti modern rituális áhítatnak, amit úgy hívunk: természetjárás vagy turizmus.