Owaimer Oliver: A költő születése • A Petőfi-emlékezet kialakulása
›
III. Egy életrajz formálódása (A korai Petőfi-legendáktól az első teljes biográfiáig)
›
3. Petőfi a postán (A zseni alakja a teljes életrajzban)
›
C) Az angol minta (A zseni familiarizációja)
›
b) „Két külön embert találunk” (Külső és belső, közeli és távoli perspektíva)

b) „Két külön embert találunk” (Külső és belső, közeli és távoli perspektíva)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Lényeges kérdés, hogy a tárgyilagosság benyomását keltő életrajzok a zseni életének és személyiségének mely oldalát mutatják be, s hogy milyen narratív szerkezetbe rendezik a látszólag evidensen föltáruló biografikus tényeket. A Zilahy-mű sarkalatos pontjain (például a bevezetőben és a zárlatban) ugyan megjelennek a dicsőítő ékesszólás formulái: „a muzsák leeresztett fáklyával állnak emléke mellett s a hír gloriát vont homlokára!” (159.) A két életrajz azonban a nagyszerű tettek laudatív elbeszélése helyett gyakorta inkább a költők anyagi körülményeire fókuszál meglepő aprólékossággal, melyekből a zseni archetípusának eltérő konfigurációi rajzolódnak ki. Kissé szárazon és tömören fogalmazva: a két biográfiában egészen hasonló fabulával (befejezetlen tanulmányok, vándorlás és útkeresés, hírnév, hősi halál) találkozhatunk, a szüzsé tekintetében azonban lényeges eltérésekre figyelhetünk föl. Míg Byron esetében egy zárkózott arisztokrata meg-nem-értettségének és atipikus társadalmi viselkedésének narratívája, addig Petőfinél egy talpraesett legény szegénységből való fölemelkedésének története formálódik meg.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Petrichevich életrajza szerint Byron gyermekkorát a 13. századig visszavezethető, ősi nemesi családi származása és az ötéves korában nagybátyjától háramlott öröksége határozta meg, melynek a roppant jólét mellett hátulütői is voltak a neveltetése tekintetében: a társak közé való nehéz beilleszkedés, az elkényeztetettség és a hóbortos ősök pazarlásra és különcködésre csábító negatív mintái.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

a költő e’ szókkal fejézte [!] volna ki magát: „Hat éves koromban már elvesztém atyámat. Anyám, midőn megmérgelődött (okot pedig eleget szolgáltaték) azt szokta mondani: »Hej te kutya fajzat! valóságos Byron vagy, ’s épen olly semmirekellő, mint apád!« ’S tovább így szól: »Atyám három vagyont pazarolt el, és három asszonynyal kelt össze, vagy szökött el’ (…)« (11)
 
Igaz ugyan, hogy gyermek korában olly kevéssé valának eltitkolva rang és születés iránti magas képzetei, hogy, ős angol baronátusi származásának gyakori dicsekedésiért, tanuló társai által „ócska angol bárónak” csúfoltatott; sőt egyszer, midőn lordi czímje rászálla, ’s tanítójától felszólítatván „Dominus de Byron” nevezettel tisztelteték, az egész oskola hangos kaczajra törvén, a’ kis lord keserű könyűkre fakadt. (8)
 
Azon csudás történetek, miket atyjáról a’ környékben rebesgettek, élénk figyelemre feszíték gyermeki tüzes képzelődését,’s őseinek különczségei nagy mértékben folyának be izlésére ’s képzőtehetsége’ kifejtésére. Illy korán beszivott, s egész életén át megtartott követnivágyból eredt szokásai közűl vala p. o. az is: hogy szüntelen volt vele, vagy mellette fegyvernek mi neme, még gyermekkori szokása lévén kicsiny töltött pisztolyokat mellénye’ zsebében hordozni. (12)
 
Illy kora rangrajutás, még kedvezőbb körülmények között is, hihetőkép veszélyes befolyásu lesz vala a’ gyermek’ lelkülétére, a’ fiatal lordot új helyzetére átvezető kéz pedig, mások közűl legkevésbbé ollyan, melly őt annak veszélyei és kisértetei közt baj nélkűl épen átvezetni tudta volna. Anyja itélőtehetség’ és magánuralkodás’ hijával majd ronta engedékenységével, majd pedig ingerlé, vagy a’ mi még roszabb, mulattatá mérgessége által. (22)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ezzel szemben a Petrovics család ugyan egy ideig kifejezetten jómódban élt, a (bizonytalan születéshelyű) költő sorsára és személyiségére mégis az 1838-as csőddel járó családi tönkrejutás és deklasszálódás szégyenérzéssel járó tapasztalata volt elemi hatással: „Különben maga Petőfi nem beszélt szivesen szülőinek viszontagságai felől; a fennebbi [a család elszegényedéséről szóló] részleteket is nagyobbára rokonai elbeszélése után tudjuk.” (8)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Beszédesek e tekintetben a Byron és Petőfi utazási lehetőségeiről szóló anekdotikus leírások. A Byron-életrajz esetében egy szeszélyes arisztokrata nem mindennapi úti szükségleteit ismerheti meg a kíváncsi olvasó:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Uti kisérete, különössége miatt, érdemli az említést. Tette azt hét szolga, őt szekér, kilencz ló, egy majom, egy szelindek, egy lánczos kuvasz, pár macska, két kakas páva,' s néhány tyuk. Ezen kivűl meg sok kényelmi bútor,’ s egy a legújabb’ s válogatottabb munkákból öszveállitott könyvtár. (110)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Petőfi vándorlásai – melyek ismertetésében Zilahy könyve bővelkedik – szintén végletesek, ám egészen eltérő körülmények között történtek. A költő számára olykor egy-egy úti vállalkozáshoz a minimális feltételek sem voltak adottak, így azok megtételéhez nem mindennapi leleményességre, talpraesettségre vagy az ínséges úti viszonyok kitartó elviselésére volt szükség.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

– Hát pénzt hol veszesz az utra [Pestre]? kérdé Szeberényi. – Elmegyek a plebánushoz, ugymond, s utiköltséget kérek tőle, azt mondván, hogy Vácra szándékozom s a püspöknél át akarok térni a catholicus vallásra. (15)
 
Igy ért Pestre, egy krajcár pénz és egy csepp kilátás nélkül. (18)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A korabeli olvasó számára talán még különösebbek lehettek a költők lakhatási lehetőségeibe, pénzügyi viszonyaiba betekintést engedő részletek. Hiszen Byron életrajzát olvasva egy dőzsölő angol főúr fényűző, pazarló, végletesen költekező életvitelébe láthatott be az olvasó.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Egybekelésük után Byronék fényes házat tartának, az pedig Londonban mennyibe kerül, mindnyájan tudjuk. Pompás ebédeket adtak, külön szekeret tartának, szóval, az ugynevezett „fashionable” világnak minden kicsapongásiban részesűlni vágytak. Ez soká nem tarthatott. Azon tizezer font st. mellyet felesége után kapott, csakhamar leolvadt annyira, hogy végre lakának bútorai is törvényes kielégités alá estek. (96)
 
Mint sok gazdag ember, ugy Byron lord is néha több mint nagy lelkű, néha pedig csaknem fakarig fösvény volt. Ezer fontot ajándékozott egy Yachtért (csólnok’ neme),' s vonakodott kiadni másfelől a’ hajóslegények’ vászon mellényeit. Ötszáz fontot ajándékozott egy néhai ösmerős’ özvegyének, ’s czudarkodott egyszer ebéde' áráért, magát megcsalatva lenni állitván. (128)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A Byron-életrajz könyvformátumú kiadásában már nem olvasható, de Petrichevich a Rajzolatok a társas élet és divatvilágból című folyóirat 1836-os számában ismertetett egy jellegzetes leírást Byron mindennapjairól Thomas Moore munkája alapján, mely utalt többek között arra a magyar nyelven is nevezetessé vált történetre, mely szerint a polgárpukkasztó poéta legkedveltebb „társalkodója” egy medve volt:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Atyai ősjószágán lakott, melly egykor monostor volt ’s rajta ebbéli szerkezetének sok maradványit szemlélteté. Itt lakott Byron szilaj pajtásival szerzetes csuklyába öltözötten. Ha az épület udvarába lépett az ember, szükség volt óvakodni nehogy igen jobbra térjen [forduljon], különben egy kunyhójában szabadon heverő medvének körme közé jutott. Balra sem volt tanácsos félre hajlani, mert ott egy dühös farkas volt lelánczolva. De ha a’ medvét ’s farkast kikerülte is az ember, élete nem volt azért még veszedelmen kivül. Szükség volt a’ lépcsőkhöz jutván elővigyázólag jöveteléről hangos kiabálással jelt adni, különben agyon lőhették volna, mert az előcsarnokon Byron ’s pajtásai gyakorlásul pisztolyt lődöztek egy régi fal fölé. A’ reggeli, délutáni két óráig tartott. Ki tizenegy órakor kelt-föl semmit sem kaphatott, mert a cselédek még mind ágyban voltak. Az ebéd éjféli két órakor végződött. Hol végáldomásul ezüstbe foglalt halálkoponyából burgundit ittak. Mire az ittas czimborák csuklyába öltözve egyenkint czellájukba mentek...1
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Zilahy Petőfijének ezzel szemben számos élethelyzetben a valóságos nyomor jutott osztályrészül, mely ellen sokszor csak a művészet fölszabadító ereje, némi leleményesség és költői tehetsége nyújtott pillanatnyi oltalmat. A nincstelenséggel küzdő zseni jellembeli formátuma – melyet mutat az adósságok lelkiismeretes törlesztése is – épp e kihívások során mérettetett meg igazán:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

[Petőfi] mesélte barátainak, mint kellett csikorgó hidegben, csattogó téli idöben lapátolnia a havat a kaszárnya udvaráról; […] menni strázsára éjszaka, egyvégtében két óra hosszat. Ilyenkor lépéseit számitgatta vagy Horatiusból szavalt […] (23)
 
[Pesten] Nappal az ügyvédnek sok dolga volt, ezt Petőfi jól látta s azt mondta, hogy neki nincs semmi dolga. De éjszaka Várady, ha fölébredt, látta hogy vendége fönnül és dolgozik. Nem háborgatta, ugy tett, mintha aludnék. Ebédre is elhitta volna, de Petőfi azt mondta : köszöni, már máshova igérkezett. Nemvolt igaz; az első napok nagyobb része ebéd nélkül mult el tőle. Csak nagy unszolással tudott vele Várady pár forintot elfogadtatni kölcsön. Másnap azt is visszafizette Petöfi : éjszaka két költeményt irt s valamelyik lapnak eladta annyiért, a mi épen elég volt adóssága lefizetésére. (52)
 
A jó Petőfi akkor Kecskeméten ismét oly szorult körülmények között volt, hogy kosztját – szállását már régóta nem tudta fizetni, hitelét pedig igen sajátságos és nem kis mértékben elmés uton tartotta fenn. Egy paraszt családnál lakván tudniillik, a háziaknak néha nagy rejtélyesen egy vaskos öreg könyvet mutogatott oly megjegyzéssel, hogy ő ezt a világ minden kincseért sem adná. Mikor aztán Vahot Imre meghivása következtében induló szándékát kijelentette, hiába fogadkozott gazdasszonya előtt, hogy tartozását legelső alkalommal becsületesen megadja: az erre semmit sem hajtott, hanem a nagy könyvet zálogképen letartóztatta s rendkivül örvendett, milyen becses szerzeményhez jutott ezáltal. (55)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ebben a kontextusban válik értelmezhetővé a nehéz sorsú, szilaj magyar költő atipikus viselkedése: az életrajzban egy zabolátlan természetű zseni elevenedik meg, akinek faragatlansága a nőkkel és gyermekekkel való vad bánásmódjában is megnyilvánul.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Gondviselőnk – egy kiszolgált tiszttartó – hallván, hogy Petőfi esténkint a Bikába jár billiárdozni, egyszer elment, hogy találkozik vele. A mint hazajött, már nővéremmel együtt futottunk elébe : mit csinál Petőfi ? mit beszélt - kivel van? A vén tiszttartó csak hümmögött: – Ejha ! Csúf ember az, a féreg egye meg! Ott billiárdoz, aztán ha veszt, káromkodik, mint a veszekedett mennykő!... (139)
 
Na hogy különös modora is volt, tagadhatatlan. Azt mondja Vahot: kis gyermekeinek, kik oly örömest barátkoztak volna vele, soha egy jó szót sem adott, sőt gyakran mindenféle grimace-okkal, vadállati fogvicsorgatással és szemhunyoritással ijesztgette őket. (67)
 
A nők irányában nem tudott szeretetreméltó lenni ; ha jól találta magát, mindjárt lelkemnek – galambomnak cimezte s minden elöljáró beszéd nélkül össze-vissza ölelgette őket. (68)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

E ponton érdemes szemügyre venni a két zseni testi adottságairól, külső megjelenéséről szóló, „közeli” leírásokat és történeteket. Petőfi kinézete, mint számos anekdota beszámol róla, egyáltalán nem árulkodik zsenialitásáról. Az idézett tanúk általában a költő szokatlanul szegényes, hanyag, illetetlen, sőt botrányos viseletéről számolnak be, mely nemcsak a vándoréveket, hanem a befutott költő pesti írói működését, de – gondoljunk a nyakravaló-ügyre – a szabadságharc alatti napokat is jellemezte:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az ifju papoknak eleinte nehezen fért a fejökbe, hogy ez a mód nélkül ütött-kopott vézna ember legyen Petőfi Sándor. (50)
 
Egy estve, amint ment haza Pákh, a kapu előtt egy sáros, fáradt embert látott ülni, kopott szakadozott gubában, átázott kalappal, – kezében egy nagy vándorbottal. Alig ismert reá. Petőfi volt. (45)
 
Vahot a „Budapesti Viszhang” 1856-ki folyamában leirja, hogy állitott be hozzá. Mindenekelőtt borzoshajjal – hajának minden szála mindétig az eget fenyegette; – aztán világos szinü, kopott kabát-és nadrágban, fehér magas tetejü kalappal. (56)
 
Ebben a nemzeti ruhában is csaknem egy esztendeig járt-kelt a pesti utcákon; egyik bolondnak, a másik ripőknek nevezte; sokan Peleskei Notáriusnak csufolták: ő mindezzel mit se gondolt, hanem magyar ruhájában egyremásra irta a legszebb magyar verseket – csak ugy ontotta őket. (69)
 
Mintha most is előttem állana a kis fürge ember, tömött gesztenyeszin kecskeszakálával; hónya alatt kurta nádpálca (tőrrel) ; nyakkendő nélkül, szélesen kihajtott inggallérral, mely meztelen barna nyakát egészen szabadon hagyta – brrr ! ezen legjobban csudálkoztam, a szél mennykő mód’ hüvösön fütyörékelt be a Hortobágyról, – mi fülig huzott köpenyegünkben is fáztunk […] (138)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A Byron megjelenéséről szóló leírások szintén a tökéletlen anyag és a zseniális szellem ellentétének toposzaira épültek: a porhüvellyel való küzdelem mindenekelőtt a költő sántaságában mutatkozott meg. „–Ah kedves barátom – mondá Byron busan – ha ez (kezét homlokára tévén) engem emberek fölébe helyhez is, amaz (lábára mutatva) nagyon, nagyon alájok vet.” (24.) Byron önmagával küzdő, arisztokratikusan hűvös, beteges alakja – magyar utódjával ellentétben – összeségében mégis igen megnyerő benyomást tett Petrichevich biográfiájában: a borzongatóan s ellenállhatatlanul érzéki, diabolikus géniusz sötéten erotikus archetípusára erősített rá.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

[…] ő a’ születés, meg rangnak öröklött jogaival is birt, azonban az érdem, mit megjelenése – ’s társalkodásához a’ zseni aggatott, sokkal magasb nemű volt, mind leendhetett az, mit csupán ama’ (magán állva haszontalan) kiváltságok adhatának. […] [’S] akár nemes külsőjének tekintetét, akár pedig társalkodási szokásainak simaságát tekintsük, a’ művelt ember mindenhol, és mindig kitűnik belőle […] (70)
 
A’ fiatal emberek komolyan vették bűvös mondásait, a’ nők készek valának magokat iszonyodva is elcsábíttatni engedni ama’ szörnyeteg által, ama’ magános, ama’ boldogtalan sátánt vigasztalandók […] (106)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Petrichevich életrajzában tehát nem a Petőfi-féle naiv emberideált leképező „természet vadvirága”-féle képzetek érvényesültek, hanem az ezzel ellentétes, túlfinomodott, beteges (sőt perverz) zsenitípus alakja jelent meg. Ám az életrajzok nem elégedtek meg az excentrikus zsenik külső megfestésével, be kívántak látni a kéjvágyó arisztokrata és az ágrólszakadt vadember zsáneralakja mögé is. Ezért a zseniket olyan perspektívából mutatták meg, amely rávilágított a hétköznapi, esendő és emberi oldalukra is.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Nem véletlen, hogy Petrichevich biográfiájának negyedik fejezetében közölt naplórészletei és más szerzői kommentárjai az elegáns angol lord (arisztokratikus életmódjával összefüggő) testsúlyával kapcsolatos küzdelmeiről, hízékony hajlamairól árulkodó sportolói és étkezési rutinjáról is tudósítottak. (E toposzra akár a népszerű Napóleon-ábrázolásokban is ráismerhetünk.)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

[…] négy napja, hogy szobámból ki nem mozdultam; hanem viaskodtam mozgás helyett Jacksonnal (nyitott ablakoknál) naponkint egy órát, a’ bennem létező aetheri rész’ vékonyitása- és fenntartására. […] [H]at kétszersültet megettem’ s négy palaczk sodavizet üritettem. (89–90)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A zárkózott arisztokrata belső természetének legmélyebb (érzelmi és mentális) rétegeibe is betekintést nyerhetett a korabeli olvasó: a Byron-portré központi eleme ugyanis az az észrevétel volt, hogy a különc költőt a vonzó külső mögött fekete epe, vagyis melankólia gyötörte.2
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

[...] kiknek alkalmuk vala húzamosb ideig tanulgatni vonásait, különféle körülmények’ s mind nyugodt, mind pedig felindult állapotukban: azok mondom, jól tudák, hogy melancholia volt arcz vonásinak sajátságos kifejezése. (71)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ezzel szemben Zilahy Petőfijének egyszerű alakjában egy egészséges, gyermeki és naiv személyiség rejlett.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Villogó szemei első tekintetre haragos kifejezést kölcsönöztek sápadt arcának, de a mit a keskeny ajkai körül játszó kedélyes, sőt gyermekies vonás első szóra mérsékelt. (69)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Sokatmondó, hogy Zilahy a költő sötét tónusú költeményeit (is) épp az angol előd hatásának tulajdonította. (82.) A válságkorszak (melyet az életrajz Csapó Etelka halálával magyaráz) azonban csak átmeneti volt a költő életében, hiszen a gyász, a harag, a bánat idegenek voltak az alkatától.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

[Petőfi szavai Jókaihoz:] Lásd, milyen silány az ember! Etelke sirjától jöttem; sirtam, mint az őrült. De visszatértemben egy leány jött velem szembe; szép volt s a mint el haladt mellettem, utánanéztem! Pedig akkor jöttem a temetőből. (83)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

E közeli és távoli, külső és belső perspektívával való játékot – Petőfi és Byron esetében egyaránt – az a megfigyelés alapozta meg, mely a költők nyilvánosság előtti viselkedésében egyfajta szerepjátszást érzékel. Petrichevich kifejezetten demitizálta a Byronnal kapcsolatos pletykákat, a romantikus zseni egészen hétköznapi és esendő arcát rajzolva meg. Az életrajz „közeli” perspektívájából például a szerepet játszó költő mizantrópiája és egyéb különcségei voltaképpen eredendő jóságát és érzékenységét igazolták:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A’ költő [Byron] észrevévén a’ szerepet, mit vele a közönség játszattata, elfogadta azt, ’s átkozni kezdé a’ világot, mi ellen előbb csak szeszélykedett. (125)
 
Embergyülölségét vetik némellyek szemére. Byron lord csak ugy gyülölte az embereket, mint a nőnemet: t. i. szájával. […] Ollyanoknak, kik igazán rosszak, ’s amúgy könnyü szerrel, bizony eszök’ ágába sem jut, hogy azzal kérkedjenek! (154)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Petrichevich hosszan értekezett a költő vallásos lelkületéről és családcentrikus oldaláról is. Erős hangsúlyt kapott az édesanyjával való terhelt viszony, mely a költő ellentmondásos személyiségét a gyermekkori élmények tükrében engedte értelmezni:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Gyermekségének azon nehány történeteiből, mik memorandáiban elbeszélvék (noha anyja’ neve soh’sem említtetik tisztelet nélkűl) könnyen láthatni, mikép a’ maga után hagyta viszemlékek […] fájdalmas természetüek valának. Nevezetesek, ’s tán említésre is méltók fenebb érintett naplójának azon sorai, hol nyomorék lábáról ’s miatta érzékenységéről szólva, az iszony és megaláztatás’ érzését irja le, mit tapasztalt, midőn anyja, mérgének egyik kitörése’ alkalmával, őt sánta kölöknek nevezé […] (23)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Meglepő érvelésen alapultak a költő szexuális kicsapongásait magyarázó, apologetikus szövegrészek. Petrichevich úgy látta, a külvilág szemszögéből bujaságnak, kéjvágyásnak, perverziónak tűnő vonások is valójában Byron (zsenialitását adó) szenzitív alkatának bizonyítékai. Eszerint tehát az esetlegesen helytelennek ítélhető tettek is – ha közelről vizsgáljuk őket – azt mutatják, hogy a nagy angol költő valójában az olvasóhoz hasonló, esendő ember volt. Csakhogy ezek a sajátságok az idő és térbeli távolság által mitikus jegyekké stilizálódtak a közbeszédben: az életrajzíró feladata ebből következően egy olyan (ember)közeli perspektíva megteremtése, melyben újra olyannak látszódhat a költő, amilyen valójában, a mindennapi életben volt.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Illy véralkat, illy érzések, ’s illy lángésszel ollyan visszás körülmények’ öszhatásának kitéve, valóban rendkivűl dicséretes dolog lesz vala, ha Byron lord mindig bölcs, okos, nyugodt, hibátlan, erényes, és feddhetlen lehetett volna; ha hatalmas költői energiáinak teljes erejét, ’s fényét kifejthette volna minden szelid, és nemesb szenvedély iránt, ’s azután még is nyugodt, ’s minden kárhozatos szenvedély’ megtámodásától mentt maradhatott volna; – azaz: igen-igen bámulandó lesz vala, ha hogy Byron lord angyal, ’s nem ember lett légyen. (105)
 
Senki, a’ kinek élni kell, át nem száll jövő ivadékra ugy, mint millyen ő a’ valóságban volt; bizonyos távban tőle Epopeája kezdődik. Az emberek ideálizálják, átalakitják őt, ’s tulajdonosává teszik hatalom- hibák- és erényeknek, mikkel soha sem birt vala; azt, mi életében csapa véletlené, elrendezgetik, megfertőztetik, rendszerré idomítják. Életirók ismétlik e’ hazugságokat, a’ festők vászonra teszik át, ’s az utókor elfogadja az agyrémet. (107)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Itt említendő Byron utolsó óráinak jelenete is, melyből kiderül, hogy a gótikus (vámpír)regényeket ihlető lord tulajdonképpen halála perceiben is közeli hozzátartozóira és szeretteire gondolt:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

[…] többszer is erőködék szólni, de két három szót mondhatott csak egymás végtében, mint p. o. Hitvesem! gyermekem! testvérem! – te mindent tudsz mindent – meg kell mondanod – ösmered kivánságim’– többi teljes érthetlen volt. (160)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Petőfi esetében még erőteljesebben érvényesültek a költő családcentrikus vonásait kiemelő gesztusok, noha a gyermek- és ifjúkori események tárgyalásában – akárcsak angol elődjénél – szintén jelentős hangsúlyt kaptak a szabályszegések, iskolai és családi (főleg az édesapával való) konfliktusok.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Karonfogva haladtak végig több utcán, mig végre elérték a kijelölt házat. A fiu kinyitotta a kaput s atyját előrebocsátá. A mint azonban ez belépett, ő a kaput becsapta, illaberek, nádak-erek, odábbállt és csak hónapok mulva találkozott ismét atyjával.
Már hogy ne erősödött volna meg ilyenek után az öreg mészáros abbeli szomoru meggyőződésében, hogy az ő fia a legjavithatlanabb, legelvetemedettebb gyermek az egész világon?! (19–20)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A „felnőtt” Petőfi portréjában azonban már a szülők iránti odaadás és elfogult szeretet jegyei domináltak: az a „változatlan melegségű gyermeki indulat”, „melylyel Petőfi öreg szüleihez viseltetett s melyhez neje is egész gyöngédséggel csatlakozott”. (141)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A házasodás előtti szerelemkeresés időszakára vonatkozó szövegrészekben szintén a költő édesanyjához való hűsége került szóba, emellett az ismerkedés terén mutatott esetlensége könnyed és komikus árnyalatokban ábrázolódott:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mások később szivét állandóbban is lebilincselték. Egy reggel vidámarccal köszöntött be Vahothoz, lelkesedve beszélt bizonyos szép hölgyről, ki egy azelőtt-esti házimulatságban kiváló bájai-, s főleg elragadó mazurtáncával egészen lebilincselte. A hamis Terpsychore annyira megzavarta fejét, hogy noha azelőtt soha sem táncolt, egész poetai ügyetlenséggel ugrálni kezdett s Vahot Imrét – ki hires táncos volt (a csárdásnak mestere) – némi szégyenkedő aggodalommal arra szólitotta föl: tanitsa meg őt táncolni. De szerkesztő barátja a szép mesterségek ezen fajára semmi hivatást nem látott benne. (83–84)
 
A költőt e vesztett szerelmi hadjárat máskép is nagyon elkeseritette. Jókainak – tőle tudom – egyszer azt mondta: ezen túl még csak egy kötet szerelmes-verset fog irni és az „anyjához” lesz intézve. Ez szülői iránti forró szeretetének is jellemző vonása. (84–85) [Kiemelés az eredetiben.]
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Zilahy meleg, élénk, vérbő színekkel festette a költőt apai szerepében is. Példaképpen említhetők a biográfus személyes emlékei, melyek Petőfi 1849-es debreceni mindennapjainak egészen intim részleteiről – még az újszülött Petőfi Zoltán táplálásának nehézségeiről is – beszámoltak.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ezután még elbeszélte: milyen semmirekellő haszontalan fattyu az az ő fia, bőg örökké és harap – az anyját össze-vissza harapta; hogy pogány, de a napokban meg fogják keresztelni, Zoltánnak, csak a mamája legyen jobban; anyám, mint tapasztalt asszony erre nézve nehány jótanácsot adott neki, ő avval sebesen elment; mert mindig ugy járt, mintha valakit űzne. (139)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Összefoglalva elmondható, hogy a két zseni karaktere bizonyos szempontból szimmetrikus pályát jár be a két életrajzban, s a bennük megjelenített (eltérő) anyagi és egzisztenciális szélsőségek – a vándorlegény és az arisztokrata életmód – egyaránt egzotikusak lehettek egy korabeli olvasói perspektívából. A biográfiák egyszerre mutatták távoli idegenként és közeli ismerősként a zseni alakját: egyszer a géniusz egzisztenciális, életvitelbéli, szellemi és erkölcsi kívülállását, máskor egy közönséges ember átlagos mindennapjait. Hangsúlyozandó, hogy a két biográfia közötti formai és tartalmi hasonlóságok mindenekelőtt az anekdotikus zseniéletrajzok architextuális sajátosságaiból vezethetők le, és aligha van okunk jelentősebb hatástörténeti viszonyt feltételezni Petrichevich és Zilahy munkái között.
 
1 Petrichevich 1836.
2 A melankólia és a romantikus zseni viszonyáról: Földényi 2003, 197–234.
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave