Csakhogy – és ez a megszólítás gesztusában rejlő alapvető strukturális probléma – ez az Én–Te-modell szándékosan figyelmen kívül hagyja az önmaga nyelvi fölépítettségéből eredő adottságokat, a megszólításillúzió beszédhelyzetének szemantikáját. Magyarán azt, hogy a megszólítás egy költeményben, az irodalmi kommunikáció részeként hangzik el. Azt, hogy a megszólító és megszólított közötti kvázi-személyes szituációnak más – az olvasó – is részese. Jól látható ez Losonczy László említett költeményében, melyben a lírai én látszólag Petőfihez szól, ám ezalatt – feddő (vituperatív) tónusú felhangokkal – a közönség előtt tulajdonképpen az életében lebecsült költővel való közeli viszonyát hangsúlyozza:

Mindezzel önmagában, mint megannyi megszólítást használó költemény esetében, nem volna probléma. A gond voltaképpen kontextuális: adott egy magától értetődő mennyiségi hatás. Mint látható volt a versek kezdeti és pár évvel későbbi fogadtatásának vizsgálatakor, a Petőfi-dömping alatt értéküket vesztették a költőt megszólító versek. Ennek oka, hogy a költeményekben ugyanazon formulák köszönnek vissza, melyek az ismétlődés által közhelyekké üresednek, s kikezdik a versbeszédek hitelességét. Ha mindenki Petőfihez beszél, nehéz kiszűrni a „zajból” az egyéni hangokat. Önmagában nem volna szemet szúró (sőt természetesnek volna tekinthető) a megszólítás és a mögötte húzódó tárgyiasító (ha úgy tetszik: önarcképformáló) hatás. A megszólítások folytonos ismétlődése és nagy mennyisége viszont a mögöttes hatásmechanizmusokra irányítja a figyelmet. S e ponton válik relevánssá a korábbi médiatörténeti áttekintés, hiszen a költőtől búcsúzó, reá emlékező költemények mediális (és gyakran fiktív) tere a nyilvánosság. A sajtó széles olvasóközönsége az, aki figyelemmel követi a verseket s azok fiktív eseményét, ahogy a hívek megszólítják és „jelenvalóvá” teszik az elhunytat. Ugyanígy a versek megjelenési helye, azaz a nyilvánosság szférája az, ahol egymás viszonylatában láthatóvá válhatnak a versek közhelyszerű fordulatai is. Ez a megfigyelés a továbbiakban vizsgálandó, másik két fontos kulcsfogalomra: a prozopopeiára és a mitomotorikára is érvényes.