Owaimer Oliver: A költő születése • A Petőfi-emlékezet kialakulása
›
V. Az emlékezet társadalmiasulása (A kisajátítás módozatai és a személyes gyász)
›
2. „Szegény Sándor, szegény Sándor!” (Petőfi a költészetben)
›
B) Kinek a Petőfije? (A kisajátítás alakzatai)
›
b) Hang-, arc- és maszkadás (Prozopopeia)

b) Hang-, arc- és maszkadás (Prozopopeia)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A megszólítással gyakran szorosan összefügg a hangadás/beszédkölcsönzés trópusa, amely képes szóra bírni a világ (adott beszédhelyzetben) szólni képtelen dolgait.1 Eredeti értelmében azt a megszemélyesítő gesztust jelöli, amikor a beszélő úgy tesz, mintha beszédében valaki más szólalna meg. Lásd Tompa Mihály allegóriáját, melyben az anyamadár dalra buzdítja fiókáit: „Fiaim, csak énekeljetek!” De ezt láthatjuk Pájer Antal Petőfi és Csokonai túlvilági találkozását elbeszélő poémájában is:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Csokonai Mihályhoz Petőfi
Ezt a kérdést tette:
Hát te bátya!
éheztél csakugyan,
Mig más bitang eme nagy faluban
A kalácsot ette?2
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Paul de Man tágabban értelmezte az eredetileg ’arcadást’ jelentő (prosopon poiein) fogalmat. Szerinte a prozopopeia nemcsak hangot, hanem szájat, szemet, vagyis arcot/maszkot adományoz, s ennek nyomán az arcadás fogalma alá sorolt valamennyi alakzatképzési (figurációs) műveletet:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

[…] hozzáférhetővé tesz érzékeink (ez esetben a fül) számára egy hangot, amely hallótávon kívül van, mivel már nem él. Legátfogóbb és egyszersmind etimológiai jelentése szerint magának a figurációnak a folyamatát jelöli, melynek során arcot adunk valaminek, ami arc nélküli.3
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Fogarasi György rámutat, hogy az alakzat nem merül ki egyszerűen a nem-emberi (élettelen, vegetatív vagy animális) dolgok emberi tulajdonságokkal való fölruházásában, hanem „a holtaknak saját beszédünkön belüli beszéltetését, az eltávozottak hangjának színrevitelét vagy fenomenalizációját is” jelenti.4 Megjegyzendő, hogy noha több kritika érte Culler és Paul de Man elméleteit, amiért szerves összetartozást tételeztek adresszió és megszólítás, valamint megszólítás és arcadás között;5 az mégis könnyen belátható, hogy a Petőfiről szóló versekben – melyek előszeretettel fordulnak a távol lévő költőhöz – a megszólítás és a megszólított fenomenalizációja igen gyakran együtt járnak. Ahogy a korábban citált Szász Károly-idézet szólt:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ijesztő kisértet rémes éjszakában,
S mégis úgy tetszik, hogy mint élőt ismerem.
A véres homlokon, szétzilált fürtökben
A te visszajáró lelked áll előttem.6
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Csakhogy egyrészt komoly gondot jelent, hogy az arc- és hangadás egyben az arctalanság és hangtalanság kinyilvánítása, az arctalanítás és hangtalanítás gesztusa is. Hiszen csak annak adhatunk arcot és hangot, akinek nincsen. Ahogy csak azt lehet újra jelenvalóvá tenni, aki már nincs jelen. A másik probléma az arc- és hangadás szimmetrikus szerkezetében keresendő: amikor másnak arcot vagy hangot adunk, szükségképpen saját arcunkat és hangunkat formázzuk meg valaki más szerepében. Különösen lényeges jelenség ez egy elhunyt vagy eltűnt személy esetében. Paul de Man arra figyelmeztet, hogy a prozopopeia valóságos kísértetjárás, mely emlékeztet bennünket saját létünk szubsztancia nélküli (maszkszerű) természetére: így ahhoz, hogy a holtak hangjait közvetítsük, föl kell adni saját hangunkat, s „belépni a holtak dermedt világába”.7 Mintha a (tágabb értelemben vett) prozopopeia e kísérteties tapasztalatáról, azaz a lírai szubjektum önazonosságtudatának fölbomlásáról tudósítana Arany János (biografikusan-allegorikusan is értelmezhető) Letészem a lantot (1850) című költeménye is.8
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Most… árva énekem, mi vagy te?
Elhunyt daloknak lelke tán,
Mely temetőbül, mint kisértet,
Jár még föl a halál után…?9
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

S hogy e ponton újra visszacsatoljunk a sajtókontextushoz: a prozopopeia kísértetiessége kiterjeszthető a (sajtó)nyilvánosság Petőfit kényszeresen (meg)idéző gyakorlataira is, mely a versek befogadásának környezete egyben. Mint azt a költőhöz írott versek feddő szólamai, az egymás ellenében megalkotott Petőfi-képek és az éles (poétikai és életrajzi) viták jelzik számunkra, a diskurzus mintha egy objektív és oszthatatlan Petőfinek a rekonstruálásáról szólna: nem a „ki milyennek látta”, inkább a „ki látta legjobban” kérdésfölvetés jegyében. Emiatt a költő emlékezete körül ott kísért – akár a hazajáró szellemek – a valós és a látszat, a hiteles és a hiteltelen, az eredeti és a hamisítvány minősége közötti döntés lehetetlensége, mely széles teret nyit a kisajátítási kísérleteknek. Ki(é) az identikus Petőfi? Ki a költő igaz követője, és kik az utánzói? Ki Petőfi szavainak hiteles tolmácsolója, és kik a puszta szemfényvesztők, meghamisítók?

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Margócsy István klasszikus tanulmánya szerint „a XIX. század második felében Petőfi mint imágó, mint princípium, maga is kísértetté vált, megidézhetővé”.10 S e megfigyelés már a kiegyezés előtti időszakra is elmondható volt, sőt ekkor volt igazán. Petőfi paradox fenomenalitása, „élő halott”-szerű (nem élő és nem holt; nem itt és nem ott egzisztáló) társadalmi-diszkurzív jelenléte kifejezetten kísértetiesnek látszik, amennyiben elfogadjuk, hogy a kísértetiesség élménye (fenomenológiája) az érzékelés határtapasztalatain, a valós/látszat, lét/nemlét, élet/halál, jelen/múlt fogalompárok eldönthetetlenségének érzékelésén alapul. Mint Derrida fölhívja rá a figyelmet, a kísértetszerű hatása éppen abban áll, hogy „kijátssza az oppozíciót […] a tényleges jelenlét és annak mása között”.11

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ezt a benyomást egyszerre erősítette a költő sorsának bizonytalansága és (akár spiritiszta értelemben vett) megidézhetősége. Elég csak a sorsáról szóló ellentmondásos hírekre, az ál-Petőfik fölbukkanásaira és eltűnéseire, a kéziratokban terjedő, hamis Petőfi-versekre, a költészetének követőire és utánzóira, Jókai Mór Politikai divatok (1863) című regényének Kísértet című fejezetére vagy akár Szendrey Júlia második házasságára gondolni, mely ugyan csak az 1858-ban megjelent Petőfi Sándor ujabb költeményei című kötetben volt széles körben olvasható, a korabeli közvélemény szemében életrajzilag utólag mégis „beteljesítette” a Szeptember végén költői vízóját.12 Esetleg föleleveníteni azt a Bach-korszakban elterjedt spiritiszta divathullámot, amely Petőfi egykori barátai között is, különösen Egressy Gábor társaságában volt rendkívül népszerű. Tarjányi Eszter részletesen ismerteti, hogy az 1850-es években miként idézték meg asztaltáncoltatásokkal Petőfi szellemét, mely szeánszokat dokumentálják a különböző változatokban fennmaradt néhány soros „Petőfi-versek” is. A kortársak közül egyébként a legtöbben szkeptikusak maradtak a spiritiszta hullámmal szemben, mégis árulkodó, hogy megnyugtató magyarázat híján Arany Jánost és Jókai Mórt sem hagyták nyugodni a Bach-korszak kísértetei.13 Megragadó mentalitástörténeti dokumentum Arany Tompa Mihályhoz írott élménybeszámolója, melyben Petőfi megidézett szelleméről ír 1854 áprilisában:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mert a bűbájos asztal csakugyan megmondja, a mit ő tud, s E.[gressy] Gábor naponkint correspondeál rajta Petőfivel, kihez most kedden nekem is volt szerencsém, akkor nap Pesten lévén. Sándor igen jól emlékszik rólam, furcsa is volna, ha nem tenné azt. Tréfán kivűl, az egész olly bolond historia, mit könynyebb kinevetni, mint megfejteni, azért korunk tudósai az első utat választották. De, ha magad, rátéve kezedet az asztalra, csupán gondolnád a kérdést, s az irott felelet mégis ráillenék arra, akkor szintolly furcsán érzenél, mint hasonló esetben én érzettem.14
 
1 A prozopopeia (és kísértetiesség) mélyrehatóbb értelmezéséhez lásd: Fogarasi 2015, 21–73.
2 Pájer 1860.
3 Fogarasi 2015, 46–50. (30–32. lábjegyzet) Fogarasi György Paul de Man Esztétikai ideológia című könyvének egy részletét idézi saját fordításban. A szöveghely magyar nyelvű, teljes, de terminológiájában szabadabb fordítása: de Man 2000, 23.
4 Uo.
5 Culler bírálata: Uo. 209. de Man bírálata: Dávidházi 2009, 27. Érdekes, hogy Dávidházi Péter arra is emlékeztet, hogy Thienemann Tivadar jóval de Man előtt foglalkozott már a prozopopeia alakzatával, egészen hasonló megállapításokra jutva. Fogarasi György azonban az érdemi különbségekre is fölhívja a figyelmet, számos szakirodalmat ismertetve a sokféle értelemben használt fogalomról való „tájékozódáshoz, de az összezavarodáshoz is”. Fogarasi 2015, 46–50. (30–32. lábjegyzet)
6 Szász 1850, 307–309. AJÖM I. 93–98.
7 de Man 1997, 96.
8 Vö. Milbacher 2009, 236–237. Majd Milbacher nyomán: S. Varga 2020.
9 AJÖM I. 85.
10 Margócsy 2007b, 102.
11 Derrida 1995, 48–49.
12 Igen kérdéses, sőt kétséges, hogy vajon föltételezhető-e közvetlen hatástörténeti viszony A honvéd özvegye és a September végén között, mindenesetre érdemes számba venni Arany szintén „kísérteties” versének e lehetséges intertextusát: „Eldobtad a tiszteletes gyászt, / Korán vetéd el azt, korán”.
13 Bővebben lásd: Tarjányi 2002, 174–195.
14 Arany János Tompa Mihálynak, Nagykőrös, 1854. ápr. 22. = AJÖM XVI. 420. Kiemelés az eredetiben.
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave