3. „Te itt?” (Arany János búcsúja)

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A Petőfire emlékező verses szövegkorpuszban különleges helyet foglal el Arany János Emlények (1851–1855) című versciklusa. Jól ismert, sokat idézett alkotás, témája miatt a különböző emlékünnepek kedvelt darabja volt. Behatóbban azonban eddig még alig vizsgálta a szakirodalom.1 A legtöbb esetben valamely kiragadott részletét elemezték. Többen – például Kosztolányi Dezső – egy-egy gazdag jelentésrétegű verselési és rímelési megoldását méltatták.2 Mások életrajzi vonatkozásban, Arany és Petőfi költői barátságának megrendítő életrajzi adalékaként utaltak a költeményre, különösen Arany elhunyt barátjával kapcsolatos álmaira, Petőfi őnála tett éjszakai látogatásaira.3 Izgalmas recepciótörténeti adat, hogy Radnóti Miklósnak 1940-ben Illyés Gyula és (az akkoriban nemrég elhunyt) József Attila ellentmondásos barátsága kapcsán jutott eszébe az Emlények utolsó strófájában olvasható íróasztali jelenet.4 S hogy a vers poétikai hatástörténetéről szóljunk, elég talán Petri György „Ki nékem álmaimban…” című, ars poétikus költeményére utalnunk.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kurrens szakirodalomban is inkább csak egy-egy összetett gondolatmenet (gyakran inkább tematikai-motivikus megközelítésű) argumentációjaként említődik a vers. Tarjányi Eszter a Bach-korszak spiritiszta szeánszainak lírai kornyomataként, Dávidházi Péter az Arany-életművön végighúzódó feltámadásmotívum és kiengesztelődés-poétika példájaként, Margócsy István a korai Petőfi-emlékezet túlzó nyelvhasználatának dokumentumaként, Milbacher Róbert és Németh Márta Arany János (bloomi) hatásiszonyának kifejeződéseként, míg Hász-Fehér Katalin a Kisebb költemények (1856) narratív kompozíciója szempontjából értelmezi az Emlényeket.5 Kivételnek tekinthető Halasi Zoltán költő teljességre törekvő, impresszionisztikus, alkalmi mikroelemzése, mely – követve Németh G. Béla egykori értékelését6 – sok kérdőjellel és iróniával, provokatív retorikai célzattal, de komoly és számításba veendő esztétikai fenntartásokat is megfogalmazott. Érvelése némely pontján „nem aktuális”, „biedermeieresen induló”, „vitrinbe való nipplíra”-ként értékelte a költeményt.7 Reményeink szerint egy olyan elemzés, mely a halál és a gyász kifejezhetőségének nyelvi-esztétikai lehetőségeit kutatja, talán a mű kételyeket ébresztő poétikai megoldásaira is magyarázatot kínálhat.
 
1 A fogadtatás különös epizódja, mikor 1880-ban, a vers kéziratának közlése után több politikai lap is közölte a verset, talán abban a hitben, hogy friss Arany-verset publikálnak. Lásd például: Rövid hírek, Fővárosi Lapok 1880. ápr. 1., 371.
2 Kosztolányi 1999. Hasonló típusú megközelítések még: Margócsy, Ferenczy 1969. Hernádi 1967. Soltész 1987, 40, 215. László 1972, 307. Horváth Iván 2004, 111–112.
5 Tarjányi 2002, 174–195. Dávidházi 2011, 718–719. Margócsy 2007b, 102. Milbacher 2009, 236–237. Németh 2016, 195–197. Hász-Fehér 2019b, 112–134.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave