Kalabay László, Eőry Ajándék (szerk.)

Bevezetés a klinikumba

2. Leggyakoribb kórképek a praxisban – panaszok, anamnézis. Az egészség definíciója

dr. Vörös Krisztián

Az egészség a legtöbb ember számára egyensúlyt, harmóniát jelent önmagunkkal és környezetünkkel. Sokak számára az egészség egyszerűen a betegség hiánya. 1948-as megalakulásakor a World Health Organization (WHO) az egészséget a következőképpen definiálta: Az egészség a teljes testi, lelki és szociális jóllét állapota, és nem csupán a betegség vagy fogyatékosság hiánya. A WHO 1948-as egészség definíciója azonban számos kérdést vet fel: elérhető-e teljes, tökéletes jóllét?

A modern diagnosztikus tesztekkel szinte mindenkiben kimutatható valamilyen eltérés a normál tartománytól – ki egészséges fizikailag?
Aki fizikailag nem tökéletesen ép (pl. szemüveges), az nem egészséges?
Aki fogyatékossággal él, pl. vak vagy nagyot hall az már egészségtelen?
A teljes szociális jóllét milliók/milliárdok számára elérhetetlen – ők nem lehetnek egészségesek?
Ki egészséges mentálisan? Létezik-e teljesen stresszmentes élet? Hogyan mérhető a lelki egészség, hol húzható meg a határ?

Az Ottawai Kartában (WHO, 1986) az egészség kiterjedtebb definíciója szerepel: Az egészség fogalma annak mértéke, hogy az egyén vagy a csoport mennyire képes törekvéseinek azonosítására és realizálására, valamint szükségletei kielégítésére; másrészt pedig a környezet megváltoztatására, vagy az azzal való megbirkózásra. Az egészséget a mindennapi élet erőforrásának tekintjük, nem pedig céljának. Az egészség dimenziói:

Biológiai egészség: a szervezetünk megfelelő működése, melyet fizikai és környezeti tényezők határoznak meg (öröklődő betegségek, illetve megfelelő táplálkozás stb.)
Lelki egészség: személyes világnézetünk, magatartásbeli alapelveink, illetve a tudat nyugalmának és az önmagunkkal szembeni békének a jele
Mentális egészség: a tiszta és következetes gondolkodásra való képesség
Emocionális egészség: az érzések felismerésének, illetve azok megfelelő kifejezésének a képessége
Szociális egészség: másokkal való kapcsolatok kialakításának egészsége

Az egészséget meghatározó tényezők, egészségmegőrzés

A fejlett társadalmakban az emberek egészségét leginkább a társadalmi környezet (kultúra, oktatás, jövedelem, vallás, munkakörülmények, emberi kapcsolatok, életmód) határozza meg; öröklött tulajdonságaink és környezetünk (környezetszennyezés, lakó és munkakörnyezet, földrajzi elhelyezkedés) kisebb szerepet játszik. Az egészségügyi ellátás minősége csak szerény mértékben képes befolyásolni az emberek egészségét. A teljesítménycentrikus, materiális, hagyományos értékrendjét vesztő fogyasztói társadalmakban az egészség megőrzése egyre nehezebb feladat. E társadalmakban elsősorban nem a természeti katasztrófákat, a környezeti ártalmakat, a fertőző betegségeket kell elkerülni ahhoz, hogy egészségesek maradjunk. Az emberi magatartás következtében létrejövő egészségkárosodást kell csökkenteni, hiszen a vezető halálokok (szív és érrendszeri betegségek, daganatos betegségek, balesetek, alkohol okozta megbetegedések) hátterében az önpusztító életmód játszik jelentős szerepet. A betegségek megelőzése nemcsak egészségügyi feladat, az egyén és a társadalom részéről is aktív szerepvállalást igényel.

Miért fordulnak orvoshoz a betegek?

A betegek számos különböző indokkal fordulhatnak orvoshoz: akut, banális betegségek miatt, krónikus betegségek gondozása céljából, adminisztratív hatósági teendők miatt (pl. jogosítvány meghosszabbítás), szociális indokkal (pl. ápolási igazolást kell kiadnunk). Jellemzően azonban azért jönnek hozzánk a betegek, mert úgy érzik egészségük megingott, vagy veszélyben van.

A beteg problémáinak megismerése panaszainak meghallgatásával kezdődik, melyeket a családorvos megpróbál rendszerezni, értelmezni, a vizsgálati eredményekkel kiegészíteni. Az orvoshoz fordulás oka sokszor az akut, banális betegségek (pl. vírusos felső légúti hurut, gastroenteritis), melyek rövid és hosszú távon veszélytelenek ugyan és általában következmények nélkül gyógyulnak, ugyanakkor ellátási és gyógyítási feladatot jelentenek a háziorvos számára. Főleg a szezonálisan halmozódó, olykor semmitmondó tünetek között elveszhet a valóban ijesztő, súlyos betegséget jelző panasz. (Elnézhető torokfájós időszakban a nyelészavar; savtúltengés okozta nyelőcsőégés összekeverhető a szívinfarktussal.) Legtöbbször a betegeket nem foglalkoztatja, hogy akut vagy krónikus betegség, szomatikus vagy pszichés okok húzódnak meg a háttérben – egyszerűen megoldást várnak panaszaikra.

Panaszok, tünetek

Az Egyesült Államokban, ahol évente több százmillió orvos–beteg találkozás történik, az esetek több mint felében testi tünetek miatt fordulnak orvoshoz a betegek. Egy német tanulmányban a teljes lakosság körében a testi panaszok 80%-ban jelen voltak, 22%-ban súlyos formában.

Az átlagpopuláció leggyakoribb panaszai a különböző fájdalmak (derékfájdalom, ízületi és végtagfájdalmak, fejfájás). Gyakoriak az emésztőszervi panaszok is (puffadás, székrekedés, étel intolerancia, hasi diszkomfort-érzés, szájszárazság, émelygés). Differenciáldiagnosztikai nehézséget jelenthet a sokszor jelentkező szívdobogásérzet, mellkasi diszkomfort, fáradtság, fulladás is. A szexuális problémák közül leggyakoribb panaszok a szexuális érdeklődés elvesztése, illetve nőkben a menstruációhoz köthető panaszok és vérzési rendellenességek, férfiakban az erektilis és/vagy ejakulációs diszfunkció. Az urogenitális (húgy-ivarszervi) panaszok között gyakori a sűrű vizelés megjelenése.

Az orvoshoz forduló betegek körében is a fenti panaszok lesznek a leggyakoribbak, kissé módosult sorrendben. Rendelőben leggyakoribb a hát és derékfájás, hasi panaszok, a szédülés, a gyengeség/kimerültség, urogenitális problémák, bőrgyógyászati betegségek. Bár a szorongásos betegségek és a hangulatzavarok sokszor valamilyen testi tünettel jelentkeznek, a feszültség, rossz közérzet, nyomott hangulat, alvászavar így is gyakori. A rendelői panaszok sorrendjét befolyásolja, hogy az egyes tünetek mekkora szenvedést okoznak, illetve a betegek (orvosok) szégyenlőssége is. Az orvoshoz fordulás vezető panaszai a különböző (leggyakrabban vázizomrendszeri) fájdalom szindrómák, mert a szenvedést az emberek többsége rosszul tolerálja. A betegek a fájdalom szindrómákat és a szexuális zavarokat érzik legsúlyosabbnak.

Nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a betegek legalább egyharmada nem egy, hanem több panasszal fordul családorvosához. Sokan nem is a legfontosabbat sorolják előre, így az orvosnak aktívan keresni kell az okokat, amiért a páciens hozzá fordult. A páciensek sokszor csak akkor keresik fel családorvosukat, ha már a házi gyógymódok, vény nélkül is kapható gyógyszerek és az ismerősök tanácsai sem hoztak gyógyulást. Gyakran csak erősebb gyógyszerre vágynak, mint amit eddig használtak. Ilyenkor nagyon fontos alaposan kifaggatni a beteget pl. az otthon szedett fájdalomcsillapítókról, gyulladásgátlókról a polipragmázia (a szükségesnél szélesebb körű gyógyszerelés) elkerülése végett.

Figyelembe kell venni a panaszok előfordulási gyakoriságát és ezeknek a beteg által megélt súlyosságát is. A gyakori, de mérsékelt szenvedést okozó panaszokkal (fejfájás) nagy számuk miatt mindenképpen sokszor fogunk találkozni. A ritkább, de nagy szenvedést okozó panaszokkal a betegek előbb-utóbb orvoshoz fordulnak, így ezeket a panaszokat is viszonylag gyakran fogjuk látni.

Orvosi szempontból a legfontosabb dolog kizárni a tünetek, panaszok hátterében felmerülő esetleges súlyosabb betegségeket. Gyakran a betegek is ilyen okból fordulnak orvoshoz: félnek attól, hogy panaszaikat súlyos betegség okozza. Fontos a valós veszély elkülönítése a felesleges aggódástól. Sokan burkoltan, vagy kevésbé burkoltan a munka világától akarnak hosszabb-rövidebb távra elszakadni (táppénz, munkaképesség-csökkenés, leszázalékolás). Nehezíti a családorvos dolgát, hogy ugyanaz a panasz, jelentőségét tekintve, rendkívül széles skálán mozoghat: míg az egyik betegnél szimplán „túlaggódás” a másiknál akár közelgő öngyilkossági kísérletre is utalhat egy banális panasz („cry for help”). Megkönnyíti dolgunkat a beteg családjának minél pontosabb ismerete. A családban előforduló szomatikus és pszichés betegségek, a családtagok egymáshoz való viszonyának feltérképezése sokat segíthet a panaszok súlyosságának megítélésében, az eredet tisztázásában.

A nemek között is jelentős eltérés mutatkozik. A nők gyakrabban fordulnak orvoshoz, rosszabbul tűrik a pszichés terhelést és gyakoribbak a pszichoszomatikus tünetek vagy a szomatizáció (lelki szenvedés megjelenése testi tünetekben). A férfiak ritkábban kérnek orvosi segítséget, de betegség- és fájdalomtűrő képességük rosszabb, mint a nőké. Nehezebben gyógyulnak, gyakoribb náluk a klasszikus nemi szerepek tisztelete miatt a stressz elfojtása (félelem a „férfiatlan” viselkedéstől), a larvált depresszió.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 716 7

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

A szó igazi értelmében orvossá válni nem könnyű feladat. Évtizedek munkája kell hozzá. A hosszú oktatói tapasztalat alapján állítjuk: van néhány gondolatkör, momentum, amelyet a későbbi évek alatt nem hangsúlyoznak eléggé (pl. orvos-példakép, kudarckezelés, önálló döntéshozatal, financiális szempontok). A gyakorló orvos ezeket idővel többé-kevésbé mégis elsajátítja, a mások és gyakran saját kudarcain keresztül. Az új tárgy ehhez is segítséget kíván nyújtani.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kalabay-eory-bevezetes-a-klinikumba//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero