A beteg együttműködését több tényező befolyásolja. Ezek között az életkor és a nem alapvetően meghatározó. Minél idősebb a beteg, annál könnyebb az együttműködést biztosítani, különösen akkor, ha egyedül él és egyébként is az egészségügy támogatására szorul. Általános tapasztalat, hogy a nők panaszaikkal hamarabb fordulnak orvoshoz, jobban elfogadják a gondozást, az ellenőrzést, inkább betartják az előírásokat és gyógyszerszedésük is pontosabb. Meghatározó a családorvossal tartott kapcsolat. Ha alapját régebbi betegség, probléma sikeres ellátása és megoldása jelenti, minden további kapcsolatteremtés, -építés hatékonyabban valósulhat meg. Az egészségi ismeret és az egészségügyi ellátással kapcsolatos igény általában párhuzamosan fut: ha megfelelő a páciens alapképzettsége, azzal az igénye is nő. Ha az orvos pótolja az ismeretek hiányát, az igény a saját vagy a család egészségének megóvására, vagy helyreállítására természetessé válik. Ezért is olyan fontos a betegedukáció. Ebben szerepet játszik a család, a közvetlen környezet, a szomszédok, a lakókörnyezet, a település mikroközössége, de a munkahely vagy a munkatársak befolyása, bizonyos esetekben a hit és a vallás is. Ezek lehetnek pozitívan motiválóak, amikor a saját vagy a környezet mércéje kötelezi az egyént egészségének karbantartására. A munkahely szerepe negatívan ható tényező is lehet, mert a gondozással együtt járó ellenőrzés, kontrollvizsgálat ütközhet a munkavégzéssel, és a munkahely elvesztésének veszélye lehetetlenné teheti a kívánatos vizsgálatok elvégzését. Mindig számba kell venni azt is, hogy a gondozás anyagi terhet is jelent, mert az életmódi, étrendi előírások költségesek és a gyógyszeres kezelés is jelentős többletterhet ró a családra.