Kalabay László, Eőry Ajándék (szerk.)

Bevezetés a klinikumba

5. Betegutak, betegbeutalás, konzultáció, konzílium

dr. Szabó János

A beteg emberek egy jelentős része – teljesen érthetően – a lehető leggyorsabban és a lehető legmodernebb eszközökkel szeretné diagnosztizáltatni betegségét és a legújabb terápiás módszerek valamelyikével szeretne gyógyulni. Az egészségügyi ellátás azonban igen költségigényes terület, melynek erőforrásai behatároltak, így a beteg (egyén) igényével szemben megjelenik az a társadalmi igény, hogy a meglevő erőforrások figyelembevételével mindenki kaphasson megfelelő egészségügyi ellátást. Az egyén és a közösség igénye úgy elégíthető ki leginkább, ha szabályozzuk az egészségügyi ellátás rendszerét és meghatározzuk az egyes betegségek rendszeren belüli ellátásának helyét, illetve diagnosztikus és terápiás kritériumait. A magyar egészségügyi rendszer struktúrájának bázisát az alapellátás alkotja, melyet a 1997. évi CLIV. Törvény (Egészségügyi Törvény) a következőképp definiál:

88. §

(1) A beteg lakóhelyén, illetve annak közelében biztosítani kell, hogy választása alapján igénybe vehető, hosszú távú, személyes kapcsolaton alapuló, nemétől, korától és betegsége természetétől függetlenül folyamatos egészségügyi ellátásban részesüljön.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt alapellátás célja

a) az ellátott lakosságra vonatkozó, a 79. § szerinti megelőző tevékenység;

b) az egyén

- ba) egészségi állapotának figyelemmel kísérése, valamint egészségügyi felvilágosítása és nevelése,
- bb) külön jogszabályban meghatározott kompetencia keretében történő gyógykezelése, gondozása és rehabilitációja az adott diagnosztikus és terápiás háttér mellett,
- bc) szakorvoshoz történő irányítása a betegség megállapítása, kezelési terv készítése vagy terápiás ellátás céljából,
- bd) gyógykezelése, házi ápolása és rehabilitációja a kezelőorvos által javasolt terápiás terv alapján;

c) szükség esetén a bb) és a bd) alpontban foglaltaknak a beteg otthonában történő ellátása, illetőleg a beteg otthonában végzendő szakorvosi konzílium kérése.

Az egészségügyi alapellátás önkormányzati feladat, melyet a Törvény így szabályoz:

152. §

(1) A települési önkormányzat az egészségügyi alapellátás körében gondoskodik:

a) a háziorvosi, házi gyermekorvosi ellátásról,

b) a fogorvosi alapellátásról,

c) az alapellátáshoz kapcsolódó ügyeleti ellátásról,

d) a védőnői ellátásról,

e) az iskola-egészségügyi ellátásról.

(2) A települési önkormányzat képviselő-testülete megállapítja és kialakítja az egészségügyi alapellátások körzeteit, több településre is kiterjedő ellátás esetén a körzet székhelyét.

(3) A helyi önkormányzat biztosítja a tulajdonában vagy használatában levő járóbeteg-szakellátást, illetőleg fekvőbeteg-szakellátást nyújtó egészségügyi intézmények működését.

Az alapellátás bázisát képző háziorvosi, házi-gyermekorvosi, fogorvosi szolgálat tevékenységét pedig a többször módosított „4/2000. (II. 25.) EüM rendelet a háziorvosi, házi gyermekorvosi és fogorvosi tevékenységről” írja le:

3. §

(1) A háziorvos köteles ellátni az ellátási területén lakó, a külön jogszabályban foglaltak szerint hozzá bejelentkezett és az általa elfogadott biztosítottakat.

(2) A fogorvos köteles ellátni az ellátási területéhez tartozó körzetben lakó személyeket.

(3) A háziorvos és a fogorvos köteles ellátni továbbá a rendelési idejében hozzá forduló személyeket, ha heveny megbetegedésük vagy krónikus betegségük miatt ellátatlanságuk az egészséget károsító vagy a gyógyulást lassító állapotromláshoz vezethet.

4. §

(1) A gyógyító-megelőző alapellátás keretében a háziorvos feladatkörébe tartozik különösen az egészséges lakosság részére nyújtott tanácsadás és szűrés, a beteg vizsgálata, gyógykezelése, egészségi állapotának ellenőrzése, orvosi rehabilitációja, illetve szükség esetén szakorvosi vagy fekvőbeteg-gyógyintézeti vizsgálatra, gyógykezelésre való utalása.

(2) A háziorvos feladatkörébe tartozik továbbá:

a) a terhesgondozásban való közreműködés,

b) a közegészségügyi-járványügyi feladatok ellátása az 5. §-ban foglaltak szerint,

c) az egészségnevelésben és az egészségügyi felvilágosításban való részvétel,

d) az életkorhoz kötött szűrővizsgálatok elvégzése,

e) az önkormányzattal kötött szerződésben rögzítettek szerint az ügyeleti szolgálatban való részvétel,

f) külön engedély alapján a kézi gyógyszertár kezelése,

g) külön jogszabályban meghatározott orvosi, orvosszakértői feladatok,

h) külön jogszabályban foglaltak szerinti halottvizsgálat ellátása.

(3) A gyermekorvosi ellátás keretében a háziorvos által a (2) bekezdésben foglaltakon túl ellátandó feladatok:

a) a csecsemők és gyermekek gyógyító-megelőző alapellátása, beleértve a tanácsadást is,

b) az újszülöttek, a veszélyeztetett csecsemők és gyermekek szükség szerinti preventív látogatása,

c) a gyermekintézményekbe történő felvétel előtti orvosi vizsgálat,

d) gyermekápolás címén a jogosult keresőképtelen állományba vétele.

(4) A fogorvosi alapellátás keretében a fogorvos feladatai:

a) a fog- és szájbetegek alapellátás körébe tartozó vizsgálata, kezelése és gondozása,

b) a fogászati szűrővizsgálatok végzése,

c) a góckutatás,

d) a terhesek fogászati gondozása, és

e) a sürgősségi ellátás.

(5) A (4) bekezdésben foglaltakon túl a gyermek-, ifjúsági fogorvos, illetve az iskolai, ifjúsági fogorvos koordinálja és végzi a fogászati prevenciós munkát.

(6) A háziorvos a gyermek- és oktatási intézmények orvosi feladatait, a háziorvos és a fogorvos az ügyeletben, készenlétben való részvételt, illetve a keresőképesség elbírálásán, illetve a gyermekápolás címén a jogosult keresőképtelen állományba vételén túlmenő szakértői tevékenységét külön díjazás ellenében végzi.

(7) Feladatait a háziorvos és a fogorvos a rendelőjében, indokolt esetben a beteg otthonában látja el.

5. §

(1) A háziorvos szükség esetén minden olyan közegészségügyi-járványügyi intézkedést megtesz, amely a lakosság egészségének megóvása érdekében szükséges.

(2) A háziorvos külön jogszabályokban foglaltak szerint végez:

a) védőoltást és azzal kapcsolatos tennivalókat,

b) fertőző betegségekkel és fertőző betegségekre gyanús személyekkel kapcsolatos tevékenységet,

c) kórokozó-hordozókkal kapcsolatos tennivalókat,

d) ételmérgezések esetén szükséges teendőket.

(3) A háziorvos az észlelt közegészségügyi-járványügyi és egészségügyi hiányosságokról és az általa megtett intézkedésről értesíti az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (a továbbiakban: ÁNTSZ) városi (fővárosi kerületi) intézetét.

Az egészségügyi ellátás következő szintje a járóbeteg-szakellátás, melynek feladatait így határozza meg az Egészségügyi Törvény:

89. §

(1) Az általános járóbeteg-szakellátás a beteg folyamatos ellátását, gondozását végző orvos beutalása vagy a beteg jelentkezése alapján, szakorvos által végzett egyszeri, illetve alkalomszerű egészségügyi ellátás, továbbá fekvőbeteg-ellátást nem igénylő krónikus betegség esetén a folyamatos szakorvosi gondozás. Az általános járóbeteg-szakellátást a beteg egészségi állapotának veszélyeztetése nélkül, rendszeres tömegközlekedés igénybevételével megközelíthetően (a továbbiakban: lakóhelyének közelében) kell biztosítani.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt ellátás feladata

a) a megelőző tevékenység,

b) az egyes betegek gyógykezelése, szakorvosi gondozása, ideértve az otthoni szakápolás elrendelését és a rehabilitációt is,

c) szakorvosi konzíliumok elvégzése, szükség esetén a beteg otthonában is,

d) speciális szakmai, diagnosztikus, illetve terápiás háttér szükségessége esetén a beteg – vizsgálatát követő – más járóbeteg-szakrendelésre vagy szakambulanciára történő beutalása,

e) a járóbeteg-szakellátás kompetenciakörébe tartozó olyan egyszeri vagy kúraszerű beavatkozások végzése, amelyeket követően meghatározott idejű megfigyelés szükséges,

f) intézeti hátteret igénylő ellátás szükségessége esetén a beteg fekvőbeteg-gyógyintézetbe történő beutalása.

90. §

(1) A 89. § szerinti általános járóbeteg-szakellátás mellett a betegségek gyakorisága alapján meghatározott lakosságszámra – a külön jogszabályban foglaltak szerint – biztosítani kell speciális diagnosztikai és terápiás háttérrel működő járóbeteg-szakellátást (a továbbiakban: speciális járóbeteg-szakellátás).

(2) A speciális járóbeteg-szakellátás olyan betegségek ellátására szervezett egészségügyi ellátás, amely különleges szaktudást, illetve speciális anyagi, tárgyi és szakmai felkészültséget igényel.

Az ellátórendszer „legmagasabb” szintje a fekvőbeteg-szakellátás (kórház, klinika), melynek feladatai a Törvény szerint a következők:

91. §

(1) Az általános fekvőbeteg-szakellátás a betegnek a lakóhelye közelében, fekvőbeteg-gyógyintézeti keretek között végzett egészségügyi ellátása. Ennek igénybevétele a külön jogszabályba foglaltak szerint a beteg folyamatos ellátását végző orvos, a kezelőorvos vagy az arra feljogosított más személy beutalása, valamint a beteg jelentkezése alapján történik.

(2) Az (1) bekezdés szerinti ellátás lehet

a) folyamatos benntartózkodás mellett végzett diagnosztikai, gyógykezelési, re-habilitációs vagy ápolási célú fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátás, ideértve a hosszú ápolási idejű ellátásokat is,

b) az a) pontban foglalt céllal, meghatározott napszakokban történő ellátás,

c) olyan egyszeri vagy kúraszerű beavatkozás, amelyet követően meghatározott idejű megfigyelés szükséges, illetve a megfigyelési idő alatt – szükség esetén – a további azonnali egészségügyi ellátás biztosított.

92. §

(1) A 91. § szerinti ellátás mellett az egyes speciális diagnosztikai és terápiás hátteret, illetve szakmailag összetett feladatok megoldását igénylő betegségek gyakorisága alapján meghatározott lakosságszámra – a külön jogszabályban foglaltak szerint – speciális fekvőbeteg-szakellátást kell működtetni.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott speciális fekvőbeteg-szakellátás

a) a járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-gyógyintézeti keretek között nyújtott szakellátást végző orvos,

b) sürgős szükség fennállása esetén, illetőleg a területi ellátási kötelezettséggel összefüggésben a beteg ellátását végző orvos, illetve mentőorvos vagy mentőtiszt,

c) a speciális ellátásra indokul szolgáló szakmai feltételek esetén a háziorvos beutalása alapján vehető igénybe.

Tudom, hogy az idézett jogszabályrészletek gyakran nehezen érthetők és nem könnyítik meg az egészségügyi ellátórendszer felépítésének megértését, de ezek szó szerinti idézésével már most jelzem, hogy orvosi munkánk során a szakmai ismeretek mellett a pontos jogszabályismeret, jogszabálykövetés is igen fontos, a magas szakmai színvonalon történő betegellátáshoz.

Nézzük most meg, hogyan is működik az egészségügyi ellátás a gyakorlatban. A betegek leggyakrabban a háziorvosi szolgálatot keresik fel problémájukkal. A háziorvosnak a panaszok és/vagy a beteg aktuális problémájának megismerése és a betegvizsgálat után több gyors döntést kell meghoznia:

Elsőként el kell dönteni, hogy milyen súlyos a betegség, fennáll-e életet veszélyeztető állapot. Amennyiben igen, akkor haladéktalanul el kell kezdeni az életveszélyes állapot elhárítását, stabilizálni kell a beteg állapotát és gondoskodni kell a beteg fekvőbeteg-gyógyintézetbe (kórház) szállításáról az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) megfelelő szintű egységével. Az OMSZ-nál 3 típusú mentőkocsi működik. A rohamkocsit, melyen szakorvos dolgozik, a legsúlyosabb esetek ellátására (pl. akut szívinfarktus, súlyos sérült, ismeretlen okú eszméletlen állapot) lehet igénybe venni. Az esetkocsin mentőtiszt dolgozik, aki sürgősségi esetek ellátására speciálisan kiképzett szakember, súlyos esetek ellátásnál vehető igénybe (pl. agyérgörcs, mérgezés, baleset). Az orvosi felügyeletet nem igénylő, de egészségügyi szakszemélyzetet igénylő betegszállítási feladatokat pedig szállítókocsi végzi, melyen szakápoló dolgozik.

Amennyiben életveszély nem áll, fenn dönteni kell arról, hogy az aktuális betegség, probléma ellátása mely betegellátási szinten valósítható meg leghatékonyabban és leggazdaságosabban és az ellátást ennek megfelelően kell tovább folytatni.

Ha a háziorvos a rendelkezésére álló diagnosztikus eszközök igénybevételével és a fizikális vizsgálattal pontos diagnózist tud felállítani, abban az esetben, ha a betegség olyan, melynek gyógykezelése nem igényel további vizsgálatokat, elrendeli a szükséges gyógykezelést, melynek hatására a beteg meggyógyul. Ezt nevezzük definitív ellátásnak. A háziorvosnál az orvos beteg találkozások 70–80%-ában definitív ellátás történik (pl. akut légúti fertőzés, húgyúti, gyomor-bélrendszeri fertőzés, izomrándulás, derékfájás esetén). Az esetek egy másik részében nem elégséges a háziorvos diagnosztikus eszköztára a pontos betegség-meghatározáshoz, ilyenkor kiegészítő diagnosztikus vizsgálatokat vesz igénybe (labor, röntgen, ultrahang), melynek leletét megkapja, értékeli, és ezek után állítja fel a diagnózist és rendeli el a terápiát. Ez az ellátás szintén definitív, hiszen a háziorvos határozta meg a szükséges kiegészítő vizsgálatokat, ő értékelte ezek eredményeit és mindezek figyelembevételével döntött.
Más esetben a beteg panaszai, a rendelőben elvégzett fizikális vizsgálat és a szükséges diagnosztikus vizsgálatok (vérnyomásmérés, EKG, vércukormérés, vizeletvizsgálat stb.) után egyértelművé válik, hogy az aktuális probléma pontos tisztázásához specialisták segítségét kell kérni. Ebben az esetben arról kell dönteni, hogy a járóbeteg-szakellátás keretében, vagy csak fekvőbeteg szakellátási szinten tisztázható megnyugtatóan az aktuális tünet-együttes, panasz. Miután ezeket a döntéseket meghozta az orvos, beutalóval, illetve beutalókkal kell ellátnia a betegét. A beutaló egy levél a kórházi osztály orvosához, a specialistához, vagy a diagnosztikus részleg orvosához, melyben az orvos leírja a beteg panaszait, az eddigi vizsgálatok eredményeit, a betegről rendelkezésére álló fontos információkat (eddigi betegségei, rendszeresen szedett gyógyszerei, gyógyszerérzékenysége) és kérdéseket tesz fel, melyre a specialista válaszát várja.

A beteg diagnosztikai vizsgálatai során, illetve a pontos diagnózis meghatározásához, az optimális gyógykezelés megválasztásához a specialistáknak mind a járóbeteg-szakellátás keretében, mind a fekvőbeteg-ellátás során szükségük lehet konzultációra, konzíliumra. A konzultáció és konzílium során több szakma specialistái, vagy egy szakma több szakorvosa beszéli meg az „esetet” és közösen határozzák meg a további teendőket és a szükséges terápiát. Sajnos a hazai gyakorlat szerint ezekre a konzultációkra, konzíliumokra nem hívják meg a beteg háziorvosát – aki a betegről a legtöbb információval rendelkezik –, és gyakran a megbeszélés eredményeiről is csak nagyon kevés információt adnak a háziorvosnak.

Az eddigiekből is látszik, hogy a háziorvosnak mint első ellátónak igen fontos szerepe és felelőssége van a beteg további sorsának alakulásában és az egészségügyi rendszer gazdaságos működésének biztosításában egyaránt, hiszen, ha téves döntést hoz, és nem küldi időben tovább a beteget a megfelelő szakellátási szintre, akkor hátráltatja a beteg gyógyulását és az állapot esetleges súlyosbodása miatt a beteg gyógykezelésének költségei is növekednek. Ha úgynevezett „defenzív” módon indokolatlan esetben is továbbküldi a háziorvos a beteget, akkor – bár ezt a betegek ritkábban élik meg negatívumként – ugyanúgy késést szenved a beteg gyógyulása és jelentős többlet terhet ró ez az ellátás az egészségügyi rendszerre.

Az egészségügyi ellátórendszerben a háziorvosnak úgynevezett „kapuőr” funkciója van, ami azt jelenti, hogy a megfelelő információk megszerzését követően informálni, tájékoztatni kell a beteget és úgy kell irányítani, hogy a megfelelő ellátási szinten a leggyorsabb és a leghatékonyabb ellátást kaphassa.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 716 7

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

A szó igazi értelmében orvossá válni nem könnyű feladat. Évtizedek munkája kell hozzá. A hosszú oktatói tapasztalat alapján állítjuk: van néhány gondolatkör, momentum, amelyet a későbbi évek alatt nem hangsúlyoznak eléggé (pl. orvos-példakép, kudarckezelés, önálló döntéshozatal, financiális szempontok). A gyakorló orvos ezeket idővel többé-kevésbé mégis elsajátítja, a mások és gyakran saját kudarcain keresztül. Az új tárgy ehhez is segítséget kíván nyújtani.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kalabay-eory-bevezetes-a-klinikumba//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero