M.I. 50 éves nőbeteg, 8 éve a praxis betege. Családi kórelőzményéből édesanyja korai, hirtelen szívhalála emelhető ki. Egyéni előzményeiből közepesen súlyos elhízás, dohányzás a legfontosabb. Több éven át visszatérő nyelőcsőgyulladás miatt állt kezelés alatt, hullámzó erősségű izületi fájdalmak miatt reumatológia látta el. Méhizom daganata miatt nőgyógyászati műtétje történt. Sorozatos, de sikertelen próbálkozások történtek a súlycsökkentésre, a dohányzás elhagyására. Ennek ellenére megfelelő, partneri orvos–beteg kapcsolatról beszélhettünk. Három évvel korábban, egy nyári délelőttön telefonos megkeresés történt. Edzőteremben, tréning közben heves mellkasi fájdalma alakult ki. Javaslatot kért ennek csökkentésére, a probléma mielőbbi megoldására. Ismerve rizikóállapotát, nem volt kizárható a panaszok szív eredete. Amennyiben heveny koszorúér elzáródásról, esetleges érgörcsről is szó lehet, mindenképpen kórházi kivizsgálást, ellátást kellett ajánlani. Legegyszerűbben ezt mentőhívással, azonnali beutalással lehetett volna megoldani, de ezt a beteg nem fogadta el, személyes találkozót kívánt. Az életveszélyes állapot lehetőségét is megemlítve a beteg férje kíséretében érkezett a rendelőnkbe. Vizsgálatakor a panaszok részletes kikérdezése kapcsán a típusos, szíveredetű mellkasi fájdalom még inkább megerősítést nyert. A fizikai terhelésre jelentkező fájdalom, a nyakba, hátba sugárzó, fokozatosan erősödő tünetek egyértelművé tették az állapotot. A csökkent keringési paraméterek (alacsony vérnyomás, gyorsult szívritmus, a tüdők felett hallható zörejek), a kóros elektrokardiogram (EKG), a gyors hatású értágító gyógyszerre bekövetkező fájdalom mérséklődés további megerősítő tényezők voltak. A személyes, szemtől-szembe megbeszélés, meggyőzés elegendő volt a kórházi beutalás elfogadásához. A mentőszállításhoz infúziós kezeléssel, intravénás fájdalomcsillapítással, értágítók további adásával készítettük fel a beteget, folyamatos oxigén belélegeztetést alkalmaztunk. A sürgős, orvosi felügyelettel zajló kórházba szállítás esemény nélkül megtörtént. A szívintenzív osztályos elvégzett sürgős vizsgálatok (ismételt EKG-k, a szív ultrahangos vizsgálata, specifikus laboratóriumi ellenőrzések a koszorúér betegséget megerősítették, zajló heveny szívinfarktust véleményeztek. Ennek modern ellátása szívkatéteres vizsgálattal, illetve kezeléssel tehető tökéletessé. A comb verőéren felvezetett katéteren keresztül elérhető a koszorúérben kialakuló vérrög, megfelelő technikákkal a vérrög megszüntethető, az érfal meszesedett területébe feszítő háló (stent) illeszthető, melyen keresztül a vérátáramlás újraindítható. Ezzel meggátolható a szívizomzat elhalása, kivédhetők a szívizomkárosodás késői szövődményei. Betegem esetében is ezt a technikát alkalmazták sikeresen a kardiológus specialisták. Néhány nap múlva, új helyzetben találkoztunk ismét a rendelőmben páciensemmel. A beavatkozás után életmódváltás, kombinációs, másodlagos megelőző gyógyszeres kezelés szükséges. Sor került a dohányzás elhagyására, étkezési szokásokon módosítottunk, a gyógyszeres kezelés alappilléreit tisztáztuk. A gyógyszeres kezelés magába foglalja az újabb vérrög kialakulásának megelőzését, a szív takarékos munkájának elérését, stabil keringés biztosítását. Megfelelő időközönként mind a családorvosi rendelőben, mind a kardiológus szakorvosnál szükséges a speciális kontroll vizsgálatok elvégzése. Tanulságul szolgálhat, hogy bármikor kerülhet a családorvos is a sürgősségi ellátás szorításába. Ehhez szükséges a megfelelő tréning, a megfelelő felkészülés. Rendelkezésre kell álljanak az ellátáshoz szükséges eszközök, gyógyszerek. A krízis szituáció után fontos az új, kialakult állapot közös elemzése, a szakorvosi javaslatok elfogadása, a beteg megnyerése a további ellátáshoz, együttműködéshez. Sajnos esetünkben is itt indulhatott csak el az igazi beteggondozás! Az első, de súlyos szövődmény megjelenése után. Betegünk itt szembesült a veszéllyel, az egészségkárosodás lehetőségével. Azóta együttműködése kiváló, stabil állapotú, újabb veszélyeztető állapota nem jelentkezett.