Kalabay László, Eőry Ajándék (szerk.)

Bevezetés a klinikumba


10. A krónikus betegek gondozása

dr. Antalics Gábor
 
A családorvos betegellátása során a heveny megbetegedéseken túl a krónikus betegségben szenvedő pácienseit is kezeli. Ez olyan speciális feladat, amely fontos sajátossága, jellemzője napi tevékenységünknek. Természetesen más orvosi szakágakban is fellelhetők a specifikumok, az ideggyógyász is találkozhat ritka kórképpel, a vesegyógyász is indíthat speciális kezelést, a sebész is végezhet bravúros műtétet. Mi, családorvosok olyan specialitásokra vagyunk képesek, hogy akár évtizedeken át követhetjük, gyógyíthatjuk ugyanazt a páciensünket, változtathatjuk gyógykezelését, küldhetjük az éppen aktuális szakorvosi konzíliumba. A „megszokott” bajokon túl, krízisszituációk is felléphetnek, hirtelen állapotromlás, életet közvetlenül veszélyeztető szövődmények jelenhetnek meg, speciális orvosi ellátási igénnyel. Ilyenkor ideig-óráig páciensünk kikerülhet látókörünkből, más specialista orvosok kezelik, gyógyítják őket. Bizonyos idővel újra hazakerül betegünk és a kezelés, a folyamatos betegellátás, beteggondozás a családorvosnál folytatódik. A rendszeres találkozások betekintést engednek az egész család életébe, a családorvos a család részévé válhat. A testi bajokon túl, sokszor a család egyéb gondjaiba, kríziseibe is beleláthatunk, így válhat az ellátás teljes egésszé. A komplexitást a testi, a lelki egyensúlykeresés, gyógyítás jelenti, melyet nagyban befolyásolhatnak a beteg szociális körülményei is.
Mikor beszélhetünk krónikus betegségről, betegről? Melyek azok a fő betegég csoportok, amelyek ebbe az ellátási formába sorolhatók?
Minden orvosi szakág jól körülírt panaszok, tünetek, vizsgálati eredmények alapján határozza meg egy-egy betegség kórismeretét, diagnózisát. Tény és tapasztalat, hogy bizonyos betegségek kezelés nélkül rövidebb-hosszabb időszak után állapotromlást, az érintett szervek, szervrendszerek idő előtti működészavarát, majd működésképtelenségét okozzák. Ez természetesen a beteg egyén állapotromlását, egészségügyi hanyatlását, idő előtti megrokkanását, sőt a beteg halálát eredményezheti. A legfőbb cél tehát, hogy felkutatva a veszélyeztető állapotokat, a szövődménymentes betegeket mielőbb orvosi ellátásba, gyógykezelésbe vonjuk. Ezzel késleltethetők, kivédhetők a célszerv-károsodások, megállíthatók a betegségből adódó és várható szövődmények.
E speciális tevékenység végzéséhez speciális munkamódszert kell alkalmazni. Ajánlott egy olyan szemléletű betegellátási módszer, amely ötvözi a betegségek, betegségre hajlamosító tényezők (rizikófaktorok) felismerését, a betegség tüneteinek és kritériumainak ismeretét, a betegség korszerű gyógykezelését. Ezt az összetett betegellátási formát nevezhetjük a krónikus beteg gondozásának! Ehhez elengedhetetlen a személyes, folyamatos, partneri orvos–beteg kapcsolat. Természetesen ez csak kölcsönös bizalomra, elfogadásra épülhet. Az orvos javaslatait, tanácsait ezzel együtt a rendelt kezelési utasításait a beteg részéről el kell fogadni, megvalósulásukra törekednie kell. Alapvető az is, hogy a családorvosnak is fel kell mérni a beteg tenni akarását, együttműködési készségét. Akár többszöri megbeszélések, egyeztetések szükségesek az „orvos–beteg szerződés” megkötéséhez. Igen, egy íratlan, de az orvos által megfelelően ledokumentált szerződésről van szó. A családorvos elmondja, elmagyarázza az állapot, a betegség lényegét. Felvázolja a páciens aktuális állapotát, és ehhez meghozza a kezelési döntést. Sok esetben egyéb szakorvosi javaslatokat, tanácsokat is figyelembe vesz ehhez. Időszakosan speciális ellátásokra, akár műtéti kezelésre is szükség lehet, de a további kezelés újra a praxisban folytatódhat.
A családorvos tehát lehet egyszemélyes felelőse és irányítója lehet a krónikus betegek ellátásának, gondozásának. Praxisában folyamatosan jelen van, könnyen elérhető, lehetőség nyílik térben és időben a szükséges orvos beteg találkozások lebonyolítására. A problémákat a családorvos képes komplexitásukban kezelni. A testi (szomatikus) elváltozásokon túl a beteg lelki (pszichés) vezetésében is részt vállalhat, hiszen a kialakított partneri orvos–beteg kapcsolat ennek alapját képezheti. E kapcsolat feljogosíthatja a családorvost az ellátások kezdeményezésére is. Mód nyílik a megelőző és gyógyító orvoslás együttes alkalmazására. A saját hatáskörben kimondható végleges kórismék, diagnózisok gyors kezelési stratégiák kidolgozását, mielőbbi hatékony gyógykezelés bevezetését jelenthetik. A hatáskörön túli ellátások megszervezése, a betegek más szakorvosokhoz irányítása, a diagnózis pontosítása szintén feladatunk. Optimalizálható az alapellátás és a szakellátás együttműködése is. Végül a krónikus betegségek nagy számú előfordulása a praxisokban is jelzik a családorvos feladatát, ellátási kötelezettségét.
 
1. Esetbemutatás
M.J. 41 éves férfi beteg 11 éve a praxis bejelentkezett betege. Felvételekor mérsékelt elhízást véleményeztem, családi előzményeiből édesapja inzulinkezelésre szoruló cukorbetegsége emelhető ki. Néhány éve allergiás szénanáthájára derült fény. Két évvel ezelőtt típusos panaszokkal jelentkező epekövességet állapítottunk meg, műtéti előkészítését végeztük. A műtétjét szövődménymentesen elvégezték, bár a laboratóriumi vizsgálataiban enyhén emelkedett vércukor értéket észleltem. További súlynövekedése, később enyhén emelkedő vérnyomása szív- és érrendszeri rizikónövekedést sejtetett. Aktív dolgozó révén ritkán jutott el rendeléseimre. Két év eltelte után anyósán keresztül sikerült berendelni szűrővizsgálatokra. Akkor kiderült, hogy üzemorvosa már gyógyszert is rendelt fokozatosan emelkedő vérnyomás értékei, kialakult magas vérnyomás betegsége miatt. Komplex szűrése nem történt meg, ezért kezdeményeztem laboratóriumi, kardiológiai, szemészeti szakvizsgálatait. Vérvételi vizsgálatakor nagyfokban emelkedett vércukor- és vérzsírszinteket találtunk. Az ismételt vizsgálatok ezeket az értékeket újfent megerősítették. A diagnosztikus kritériumok ismeretében már a praxisban, alapellátási szinten kimondhatók voltak a cukorbetegség, az emelkedett vérzsír-szint diagnózisok. Diétás tanácsadás, kombinált gyógyszeres kezelés mellett gyors állapot javulása indult. Az időközben elvégzett szakorvosi vizsgálatok még szervi károsodást, szövődményt nem írtak le. A beteggel sikerült elfogadtatni az életmódváltás fontosságát, a gyógyszeres kezelés szükségességét. Tanulsága az esetnek, hogy az olyan pácienseket, akik esetében bármilyen rizikó állapotot véleményeztünk, folyamatos megfigyelés alatt kell tartani, rendszeres ellenőrzésekbe kell vonni. Ehhez elengedhetetlen, hogy megfelelő nyilvántartásunk legyen a páciensekről, értesíteni tudjuk az esetleges kontrollokról. Megfelelő kommunikációval és terápiával gyors javulást is elérhetünk, ami természetesen a beteg együttműködését is segíti a folyamatos ellátásban. A legfőbb eredmény azonban az, hogy az irreverzibilis egészségkárosodás előtt igazi megelőzésre volt lehetőségünk. A jövő mindenképpen ez, egyre inkább a betegségek megelőzésére, a prevencióra kell a családorvosi munkát hangolni.
 
2. Esetbemutatás
M.I. 50 éves nőbeteg, 8 éve a praxis betege. Családi kórelőzményéből édesanyja korai, hirtelen szívhalála emelhető ki. Egyéni előzményeiből közepesen súlyos elhízás, dohányzás a legfontosabb. Több éven át visszatérő nyelőcsőgyulladás miatt állt kezelés alatt, hullámzó erősségű izületi fájdalmak miatt reumatológia látta el. Méhizom daganata miatt nőgyógyászati műtétje történt. Sorozatos, de sikertelen próbálkozások történtek a súlycsökkentésre, a dohányzás elhagyására. Ennek ellenére megfelelő, partneri orvos–beteg kapcsolatról beszélhettünk. Három évvel korábban, egy nyári délelőttön telefonos megkeresés történt. Edzőteremben, tréning közben heves mellkasi fájdalma alakult ki. Javaslatot kért ennek csökkentésére, a probléma mielőbbi megoldására. Ismerve rizikóállapotát, nem volt kizárható a panaszok szív eredete. Amennyiben heveny koszorúér elzáródásról, esetleges érgörcsről is szó lehet, mindenképpen kórházi kivizsgálást, ellátást kellett ajánlani. Legegyszerűbben ezt mentőhívással, azonnali beutalással lehetett volna megoldani, de ezt a beteg nem fogadta el, személyes találkozót kívánt. Az életveszélyes állapot lehetőségét is megemlítve a beteg férje kíséretében érkezett a rendelőnkbe. Vizsgálatakor a panaszok részletes kikérdezése kapcsán a típusos, szíveredetű mellkasi fájdalom még inkább megerősítést nyert. A fizikai terhelésre jelentkező fájdalom, a nyakba, hátba sugárzó, fokozatosan erősödő tünetek egyértelművé tették az állapotot. A csökkent keringési paraméterek (alacsony vérnyomás, gyorsult szívritmus, a tüdők felett hallható zörejek), a kóros elektrokardiogram (EKG), a gyors hatású értágító gyógyszerre bekövetkező fájdalom mérséklődés további megerősítő tényezők voltak. A személyes, szemtől-szembe megbeszélés, meggyőzés elegendő volt a kórházi beutalás elfogadásához. A mentőszállításhoz infúziós kezeléssel, intravénás fájdalomcsillapítással, értágítók további adásával készítettük fel a beteget, folyamatos oxigén belélegeztetést alkalmaztunk. A sürgős, orvosi felügyelettel zajló kórházba szállítás esemény nélkül megtörtént. A szívintenzív osztályos elvégzett sürgős vizsgálatok (ismételt EKG-k, a szív ultrahangos vizsgálata, specifikus laboratóriumi ellenőrzések a koszorúér betegséget megerősítették, zajló heveny szívinfarktust véleményeztek. Ennek modern ellátása szívkatéteres vizsgálattal, illetve kezeléssel tehető tökéletessé. A comb verőéren felvezetett katéteren keresztül elérhető a koszorúérben kialakuló vérrög, megfelelő technikákkal a vérrög megszüntethető, az érfal meszesedett területébe feszítő háló (stent) illeszthető, melyen keresztül a vérátáramlás újraindítható. Ezzel meggátolható a szívizomzat elhalása, kivédhetők a szívizomkárosodás késői szövődményei. Betegem esetében is ezt a technikát alkalmazták sikeresen a kardiológus specialisták. Néhány nap múlva, új helyzetben találkoztunk ismét a rendelőmben páciensemmel. A beavatkozás után életmódváltás, kombinációs, másodlagos megelőző gyógyszeres kezelés szükséges. Sor került a dohányzás elhagyására, étkezési szokásokon módosítottunk, a gyógyszeres kezelés alappilléreit tisztáztuk. A gyógyszeres kezelés magába foglalja az újabb vérrög kialakulásának megelőzését, a szív takarékos munkájának elérését, stabil keringés biztosítását. Megfelelő időközönként mind a családorvosi rendelőben, mind a kardiológus szakorvosnál szükséges a speciális kontroll vizsgálatok elvégzése. Tanulságul szolgálhat, hogy bármikor kerülhet a családorvos is a sürgősségi ellátás szorításába. Ehhez szükséges a megfelelő tréning, a megfelelő felkészülés. Rendelkezésre kell álljanak az ellátáshoz szükséges eszközök, gyógyszerek. A krízis szituáció után fontos az új, kialakult állapot közös elemzése, a szakorvosi javaslatok elfogadása, a beteg megnyerése a további ellátáshoz, együttműködéshez. Sajnos esetünkben is itt indulhatott csak el az igazi beteggondozás! Az első, de súlyos szövődmény megjelenése után. Betegünk itt szembesült a veszéllyel, az egészségkárosodás lehetőségével. Azóta együttműködése kiváló, stabil állapotú, újabb veszélyeztető állapota nem jelentkezett.
 
3. Esetbemutatás
G. GY. 74 éves férfi beteg, 6 éve jelentkezett be körzetembe. Bejelentkezésekor megtudtam, hogy közel 20 éve magasvérnyomás-betegsége van, 15 évvel korábban tüdőverőér-elzáródást (embóliát) kapott. Időszakosan szívritmuszavarok jelentkeznek, melyek pihenésre szűnnek. Az előzmények gondos áttekintése után betegvizsgálat következett, s kiderült, hogy a ritmuszavar tünetek nélkül is fennállt. E ritmuszavar sajátossága, hogy a rossz véráramlás következményeként a bal pitvarban vérrögképződés alakulhat ki, s az elszabaduló vérrög érelzáródást okozhat. Mindez tartós véralvadásgátló kezeléssel megelőzhető. Kardiológiai kivizsgálás a tartós ritmuszavar tényét megerősítette, az ultrahangos szívvizsgálat csökkenő szíverőt, szívelégtelenséget is igazolt. Kezelési útmutatással a beteg visszakerült a praxisba, tartós gyógyszerszedésre, rendszeres laboratóriumi ellenőrzésre szorult, melynek folyamatát természetesen családorvosként vállaltam fel. A kombinált gyógyszeres kezelés mellett ritmuszavara karbantartható maradt, jó hatásfokú véralvadásgátló kezelési eredményt értünk el. Kontroll kardiológiai vizsgálat a szívelégtelenség mérséklődését, állapotjavulást mutatott. Az orvos–beteg találkozások havi rendszerességgel folytak, számottevő állapotváltozást nem észleltünk, gyógyszer felírások történtek. Igen jó beteg együttműködést tapasztaltam. Mondhatnánk a betegellátás már „automatikusan” történt, szinte egysíkúvá vált. De másfél évvel ezelőtt észrevehetően súlycsökkenés mutatkozott. A beteg elmondta, hogy étvágytalanná vált, időnként hasmenés kínozza, ritkán hasi görcsöket érez. A beteg tüzetes átvizsgálása nem hozott érdemi eltérést. Laboratóriumi vizsgálataiban a vérszérum-paraméterek normáltartományon belül maradtak. A széklet vizsgálata során viszont rejtett vérzést mutattak ki. Ez a bélrendszeren belüli eltérés lehetőségére hívta fel a figyelmet! Gyulladásos folyamat, fekély, esetleges daganat lehetőségében gondolkodtam. Külön erőfeszítést jelentett a további vizsgálatok megbeszélése, elfogadtatása, az esetleges talált eltérésekből adódó további teendők megvitatása. Megfelelő kommunikációval, a család többi tagjával is zajló együttes megbeszélések győzték meg a beteget a további lépések szükségességéről. A vastagbéltükrözéses vizsgálat, a speciális komputertomográfos technikák bizonyították a vastagbél daganatos elváltozását. A műtét elkerülhetetlen volt! A megfelelő intézet, az operáló orvos kiválasztása közös elhatározás lett, hiszen a fennálló társbetegségek a műtét kockázatát növelték. A megtervezett operáció szövődménymentesen lezajlott, a daganat eltávolítása után a bélrendszer folytonossága visszaállítható volt.
Otthoni ellátásba kerülve a régi betegségek további kezelése mellett, az új állapot elfogadtatására, ennek ellátására is figyelmet kellett fordítanom. Nem maradhatott el az onkológiai megbeszélés sem, ahol a daganat elemzése után gyógyszeres kemoterápiás utókezelést ajánlottak több lépcsőben. Ismét a kezelésbe való beleegyezés elfogadása volt a találkozások hangsúlyos kérdése. A beteget sikerült megnyerni a tartósabb és biztosabb gyógyulást biztosító, nem kevés mellékhatással is járó kezelés elfogadására. A lezajlott kezelések után végzett kontrollvizsgálatok daganatmentességet igazoltak, kardiológiai állapota továbbra is stabil maradt. Esetem tanulsága, hogy egy ellátás, gondozás alatt álló beteg esetében a megszokott bajokon túl új panaszok, tünetek jelentkezhetnek. A családorvosnak feladata, hogy ezeket az új helyzeteket is értékelje, keresse, vizsgálja az okokat. Fontos a beteg megnyerése a szükségesnek ítélt vizsgálatok elfogadásához, segíteni kell a kivizsgálás menetét, megfelelő és körültekintő tájékoztatást kell nyújtani a beteg számára. Elengedhetetlen a beteg, a család pszichés támogatása a nehéz időszakban. Ez a gondozói munka nem korlátozódhat egy-egy betegségre, csak a kiemelt betegséggel összefüggő problémákra. Mindig a beteg egészét kell szemlélje, komplex gondozást kell végezzen a családorvos. Sok esetben a kialakult betegség indítja el a tartós együttműködést, de ebben az esetben is a megelőzésre törekvés a fő vezető elv. Előzzük meg az állapotromlást, a célszervek károsodását, a súlyos, életet is veszélyeztető szövődmények kialakulását. Gondoljunk egyéb megbetegedések lehetőségére, más panaszok és tünetek ne kerüljék el figyelmünket.
Az ismertetett esetekből kitűnik, hogy a családorvos elsődlegesen a szív-és érrendszeri betegségek, a daganatos betegségek, bizonyos anyagcserezavarok folyamatos felkutatásával, szűrésével, kezelésével és folyamatos ellátásával foglalkozik. Kiemelt társadalmi jelentőségű feladat is a betegek mielőbbi megtalálása és gyógyítása, hiszen a megelőzés a legolcsóbb ellátás. Kisebb ráfordítás a szövődménymentes, súlyos elváltozással nem rendelkezők ellátása. De a betegségek elsődleges megelőzése csak széles társadalmi összefogással teremthető meg. Az egészséges életmód megtartása, a testedzés, az egészséges étkezés, a káros szenvedélyek kiiktatása túlmutat az egészségügy lehetőségein.

Bevezetés a klinikumba

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 716 7

A szó igazi értelmében orvossá válni nem könnyű feladat. Évtizedek munkája kell hozzá. A hosszú oktatói tapasztalat alapján állítjuk: van néhány gondolatkör, momentum, amelyet a későbbi évek alatt nem hangsúlyoznak eléggé (pl. orvos-példakép, kudarckezelés, önálló döntéshozatal, financiális szempontok). A gyakorló orvos ezeket idővel többé-kevésbé mégis elsajátítja, a mások és gyakran saját kudarcain keresztül. Az új tárgy ehhez is segítséget kíván nyújtani.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kalabay-eory-bevezetes-a-klinikumba//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave