Eke András, Kollai István

Fejezetek az élettan tantárgyból

A működő szívizom mint feszültségforrás

A szívizomsejt depolarizációja, majd repolarizációja egyenlőtlen töltéseloszlást eredményez a szívizom felszínén. A mindenkori negatív töltések felől áram folyik a mindenkori pozitív töltések irányába. Az áramvonalak elektromos erőteret képeznek, amelynek intenzitása a test felszínén elhelyezett elektródák és megfelelő erősítőberendezés segítségével mérhető (2.2. ábra). Ez a folyamat az elektrokardiográfia elvi alapja. Az elektromos erőtér a testfelszín felé terjedve fokozatosan gyengül, így az EKG-hullámok amplitúdója a mV-os tartományba esik, szemben az akciós potenciál amplitúdójának 100 mV-os értékével.

A testfelszínen mért potenciálkülönbség nagyságát és irányát két tényező határozza meg: az adott időpillanatban fennálló felszíni töltéseloszlás, amely a szívciklus fázisának függvénye, és az elektródák elhelyezkedése, amely megállapodás kérdése. A 2.2. ábra a kamrai depolarizációnak azt a pillanatát mutatja, amikor az endocardiális felszín már depolarizálódott, tehát az endocardiális felszínen negatív töltések helyezkednek el, az epicardiális felszín pedig még nyugalmi, azaz eredeti polarizált állapotban van, tehát az epicardiális felszínen pozitív töltések vannak jelen. Az áramvonalak a negatív töltések felől a pozitív töltések irányába haladnak, amely jelen esetben a szív bázisától a csúcs felé tartó irányt jelenti. Egy, az elektromos erőtérbe helyezett elektróda a bázis környékén negatív, a csúcs felé haladva pedig egyre pozitívabb potenciálértéket mér valamely indifferens elektródához képest. Ilyen típusú mérés történik az ún. „unipolaris” végtagi vagy mellkasi elvezetések során, amikor a mellkas felett egy adott pontban uralkodó potenciál abszolút értékét mérjük egy nulla potenciálértéken lévő referenciaelektródához képest.

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1346fazet_352/#m1346fazet_352 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1346fazet_352/#m1346fazet_352)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1346fazet_352/#m1346fazet_352)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

2.2. ábra. Potenciálmérés a szív erőterének egy adott pontjában

Amennyiben az erőtérben két mérőelektródát helyezünk el, azok a két pont potenciálja között lévő különbséget mérik. Ilyen típusú mérést végzünk a hagyományos, ún. „bipoláris” vagy végtagi elvezetésekkel, amikor a mért potenciálkülönbség az elektródák egymáshoz viszonyított elhelyezkedésétől függ. A 2.3. ábrán (A) a két elektróda az erőtér azonos potenciálú pontjaiban helyezkedik el, ilyen módon közöttük feszültségkülönbség nem mérhető. A 2.3. ábrán (B) a két elektróda különböző potenciálú pontokban helyezkedik el, az egyik az erőtér pozitív pólusához (szívcsúcs), a másik a negatív pólusához (bázis) van közelebb, így közöttük potenciálkülönbség áll fenn. Mivel a szívcsúcshoz közelebb eső elektróda csatlakozik az erősítő pozitív bemenetéhez, a mért feszültségkülönbség is pozitív lesz. A feszültségkülönbség akkor lesz a legnagyobb, amikor a két elektróda a lehető legközelebb helyezkedik el az erőtér pozitív, illetve negatív pólusaihoz (2.3. ábra (C)).

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1346fazet_355/#m1346fazet_355 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1346fazet_355/#m1346fazet_355)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1346fazet_355/#m1346fazet_355)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

2.3. ábra. Potenciálkülönbség mérése a szív elektromos erőterében

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 715 0

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Elsősorban orvostanhallgatók élettani tanulmányait hivatott segíteni. Hasznos olvasmány lehet ugyanakkor orvosok, szakorvosok számára is, sőt a társszakmák érdeklődő (gyógyszerész, biológus stb.) hallgatói számára is. Az élettan három fontos és egyben nehéz témakörének megértését célozza meg azáltal, hogy a jelenleg elérhető ismereteket jól érthető és átlátható formába rendezi.

Hivatkozás: https://mersz.hu/eke-kollai-fejezetek-az-elettan-tantargybol//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero