Eke András, Kollai István

Fejezetek az élettan tantárgyból


A normális elektrokardiogram

Az EKG-görbe potenciálváltozások (ún. hullámok) sorozatából áll, amelyek közül – megegyezés alapján – a pozitív irányú kitéréseket ábrázoljuk felfelé. Az erősítő kalibrálása úgy történik, hogy a regisztrátumon 1 mV-os potenciálkülönbség 1 cm-nek feleljen meg.
A szívizom aktivációja a sinoatriculáris (SA) csomóban kezdődik, azonban az SA-csomó csekély tömege miatt ez az aktivitás EKG-hullám formájában nem jelenik meg. Ezután következik a pitvarizomzatnak a depolarizációja, amely a pitvar–kamrai határ, illetve az atrioventricularis (AV) csomó irányába halad. Ennek mindhárom elvezetésben egy pozitív hullám – a P-hullám – felel meg, amely az EKG-görbe első hulláma. A P-hullám vége nem a pitvari relaxáció kezdetét jelenti (egy gyakori félreértés!), hanem azt jelzi, hogy minden pitvari izomsejt depolarizálódott, és a pitvar kontrahálni kezd. A P-hullám hossza azt az időtartamot tükrözi, amely alatt a depolarizáció a pitvaron keresztül terjed.
A depolarizáció a pitvarokról az AV-csomón, a His-kötegen, a Tawara-szárakon és a Purkinje-rostokon keresztül halad a kamrák felé. Az EKG-görbe ennek megfelelő szakasza – a PQ-szegmentum – izoelektromos, azaz feszültségkülönbség ez idő alatt nem mutatkozik. A pitvari depolarizáció ekkor ugyanis a platószakaszban van, tehát a pitvar felszínéről potenciálkülönbség nem vezethető el, a vezetési rendszerben pedig – annak csekély tömege miatt – az ingerület terjedése nem generál számottevő potenciálkülönbséget. A P-hullám kezdetétől a Q-hullám kezdetéig terjedő idő – a PQ-intervallum – a pitvar–kamrai átvezetés ideje. Legfontosabb összetevője az AV-átvezetési idő, részben azért, mert ez a komponens a teljes átvezetési időnek jelentős hányadát adja, részben pedig azért, mert kóros körülmények között az átvezetési időnek ez az összetevője nyúlik meg. Az AV-csomón keresztül történő ingerületterjedés lassú (értéke néhány cm/s) és sérülékeny folyamat. Intenzív vagus-hatás, vagy arteriosclerotikus, illetve ischemiás elváltozások következtében az ingerületvezetés gátlódhat, amelynek következtében AV-átvezetési blokk alakul ki. A teljes blokk kialakulását gyakran az AV-átvezetési idő (PQ-intervallum) megnyúlása vezeti be. A PQ-intervallum ideje normális körülmények között 0,12 –0,20 s, és amennyiben az átvezetési idő 0,2 s-nál hosszabbra nyúlik, pacemaker beültetése indokolt. A PQ-szegmentum esetében annak feszültségértéke (normálisan izoelektromos), a PQ-intervallum esetében pedig annak időtartama (normálisan kisebb mint 0,2 s) hordozza a gyakorlat szempontjából jelentős információt.
A kamraizomzat depolarizációjának jele a QRS-komplexum, amelynek amplitúdója jóval nagyobb, mint a többi hullám amplitúdója, a kamraizomzat jelentős tömege miatt. Időtartama (0,08 s) rövidebb, mint a pitvari depolarizáció (a P-hullám) időtartama, mert az ingerületvezető rendszer a kamraizomzatot gyorsan ingerületbe hozza. A QRS-komplexumot az izoelektromos ST-szakasz követi, amely időben a kamrai akciós potenciál platószakaszával esik egybe. Ekkor a kamra felszínét egyöntetűen negatív töltések borítják, tehát feszültségkülönbség nem regisztrálható, így az ST- szakasz izoelektromos.
Az izoelektromos ST-szakasz a T-hullámnál ér véget, amely a kamra repolarizációjának a jele. A T-hullám pozitív, mert a repolarizáció terjedésének iránya a depolarizáció terjedésének irányával ellentétes, időtartama pedig aránylag hosszú, mert a repolarizáció hátterében nem áll egy olyan gyors és szinkronizáló hatású vezetési mechanizmus, mint a depolarizáció esetében.
A normális EKG-görbét, valamint az egyes EKG-hullámokat, szakaszokat és intervallumokat a 2.6. ábra, a 12 elvezetéses EKG-t a 2.7. ábra mutatja, az EKG kialakulásának mechanizmusát a 2.8. ábra és 2.9. ábra szemléltetik.
 
 
2.7. ábra. A 12 elvezetéses EKG-felvétel
 
2.8. ábra. Az szívizom egyes területeinek akciós potenciálja és az EKG-görbe viszonya
 
2.9. ábra. Az SA-csomótól a kamráig történő ingerületterjedés időösszetevői
 
A T-hullám csúcsán a kamraizomzat egyik fele már repolarizált, másik fele pedig még depolarizált állapotban van. A repolarizáció időben kevésbé koordinált folyamat, mint a depolarizáció, az egyes kamrai izomsejtek különböző időben kezdenek el repolarizálódni. Ebből következik az, hogy a már repolarizálódott kamra-felszínt nem választja el egy jól meghatározott vonal a még depolarizált felszíntől, hanem a már repolarizált területek foltszerűen helyezkednek a depolarizált felszínben. Ha valamilyen ok miatt ebben az időpillanatban kamrai extraszisztolé alakul ki, akkor ez az extra ingerület a még depolarizált, és így abszolút refrakter állapotban lévő területeket kerülgetve, zegzugos úton halad. Az ingerület terjedése így hosszú időt vehet igénybe, és előfordulhat, hogy a kóros aktiváció a keletkezés helyére visszatérve, azt ismét aktiválható állapotban találja. Az ingerület terjedésének ideje tehát ilyenkor hosszabb, mint az adott helyen az abszolút refrakter periódus. Ez az ún. „re-entry” (újrabelépés) egyik lehetséges kialakulási mechanizmusa. Az így beinduló körfolyamat kamrai fibrillációhoz vezethet. A kamrai fibrilláció kezdetének jellegzetes EKG-jele az, hogy az utolsó normális T-hullám csúcsára rátevődik az extraszisztolé R-hulláma („R on T”). Abban az esetben, ha a kamraizomzat egyes sejtjeiben a platószakasz jelentősen hosszabb, az inhomogén repolarizáció lehetősége megnövekszik. A QT-intervallum – a Q-hullám kezdetétől a T-hullám végéig terjedő idő – hossza az inhomogenitás mértékét tükrözi (normálisan 0,35–0,40 s). A hosszú QT-szindrómában a kamrai aritmiák kialakulásának valószínűsége megnövekszik. A T-hullám végével a kamrai felszín homogén módon repolarizált állapotba kerül, feszültségkülönbség nem regisztrálható, és az izoelektromos T–P szakasz következik.
 

Fejezetek az élettan tantárgyból

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 715 0

Elsősorban orvostanhallgatók élettani tanulmányait hivatott segíteni. Hasznos olvasmány lehet ugyanakkor orvosok, szakorvosok számára is, sőt a társszakmák érdeklődő (gyógyszerész, biológus stb.) hallgatói számára is. Az élettan három fontos és egyben nehéz témakörének megértését célozza meg azáltal, hogy a jelenleg elérhető ismereteket jól érthető és átlátható formába rendezi.

Hivatkozás: https://mersz.hu/eke-kollai-fejezetek-az-elettan-tantargybol//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave