A kamrai depolarizáció során az integrálvektor iránya és nagysága folyamatosan változik. Az egyes időpillanatokhoz tartozó vektorokat nagyság és irány szerint átlagolva egy olyan vektort kapunk, amely összefoglalóan jellemzi a depolarizáció során kialakult töltéseloszlás nagyságát és irányát. Ezt a vektort nevezzük a szív elektromos főtengelyének, vagy átlagos QRS-vektornak, vagy integrálvektornak. A főtengely normális esetben a vízszintessel közel 60°-os szöget zár be, kóros esetekben azonban ez a szög jelentősen változhat, és meghatározása klinikai szempontból jelentőséggel bír (2.11. ábra). A QRS-komplexum kialakulási mechanizmusának tárgyalásakor az integrálvektort ismertnek feltételeztük, és annak alapján határoztuk meg az egyes elvezetési síkokra képzett vetületeket. A gyakorlatban azonban a feladat éppen fordított, hiszen az egyes elvezetésekben regisztrált EKG-görbék állnak rendelkezésünkre és abból kell rekonstruálni az integrálvektort. Az integrálvektor szerkesztése úgy történik, hogy az egyes elvezetésekben mért hullámok amplitúdóinak értékeit felmérjük az Einthoven-háromszög megfelelő oldalaira vagy a triaxiális rendszer megfelelő tengelyeire. A végpontjaikba merőlegeseket állítva, azok metszéspontja határozza meg az integrálvektor végpontját. Ez más szóval azt jelenti, hogy a 2.11. ábrán illusztrált szerkesztést fordított sorrendben kell végrehajtani. Könnyű belátni, hogy az integrálvektor szerkesztése két elvezetés alapján is elvégezhető. A depolarizáció csúcsán meghatározott integrálvektor adja meg a szív elektromos főtengelyét. Pontosabban kapjuk meg a főtengelyt, ha az egyes elvezetésekben mért QRS-komplexumok hullámait először előjelhelyesen összegezzük (2.14. ábra).

 

 

A triaxiális rendszerben az elektromos főtengely normál helyzete 59°, ám a normál tartomány igen széles, és 30°-tól 120°-ig terjed. 120° és 180° között ún. „jobb deviáció” áll fenn, amelynek oka lehet jobbkamrai hipertrófia, például pulmonális stenosis következtében, vagy a jobb kamra késleltetett aktivációja, például jobb Tawara-szár sérülés következtében. Mindkét esetben az aktiváció terjedése továbbtart a jobb oldali irányban, tehát az integrálvektor relatíve hosszabb ideig tartózkodik ebben az irányban. „Bal deviáció” áll fenn –30° és –90° között, amelynek gyakori oka a balkamrai hipertrófia és a bal Tawaraszár blokk.