A szívizom egy adott területének csökkent vérellátása energiaszegény állapotot eredményez, amelynek következtében az ionpumpák működése csökken, és az izomsejtek depolarizálódnak. Így nyugalomban is fennáll egy egyenlőtlen töltéseloszlás, amikor a sérült, és így depolarizálódott felszín negatív potenciálra kerül az egészséges felszínhez képest. Mint általában, a negatív töltések felől áram folyik a pozitív töltések irányába, ez az ún. sértési áram. Az EKG-görbén a nyugalmi fázisnak az elektromos diasztolé, a TP-szakasz felel meg. Az előbbiekből következik, hogy a sértési áram fennállása esetén a TP-szakasz nem lesz izoelektromos, hanem a sértési áramnak megfelelően egy potenciálvektor alakul ki. Ez a vektor az egyes elvezetésekben különböző vetületet ad, így a TP-szakasz az egyes elvezetésekben emelkedhet, illetve süllyedhet. A gyakorlat számára a sértési vektor nagyságának és irányának meghatározása a feladat, tehát annak diagnosztizálása, hogy a kamra falának melyik része, és milyen mértékben sérült. A kérdés megválaszolásához a vektoriális analízist alkalmazzuk a szokásos módon. Az egyes tengelyekre felmérjük a sértési áram összetevővektorait, és megszerkesztjük az eredővektort. Az összetevővektorok nagyságát – mint általában – a nulla potenciál szintjétől mérjük. A normális EKG-görbén mind az ST-, mind a TP-szakasz nulla potenciálon van. Az infarktusos EKG-görbén a sértési áram következtében a TP-szakasz a nulla potenciálszinttől eltér, így a nulla potenciál meghatározásakor az ST-szakaszt vesszük figyelembe. A kamrai depolarizáció, azaz a QRS-komplexum végén az egész kamrafelszín homogén módon depolarizált állapotban van: az egészséges felszín az aktiváció miatt, a sérült felszín a sérülés miatt. A QRS-komplexum vége, tehát az ST-szakasz kezdete így mindig az izoelektromos vonalban van. Ezt a pontját az EKG-nak „J”-pontnak nevezik (az elnevezés logikája nem ismert).

 

Szívizom ischaemiában az ST-szakasz és a Q-hullám elváltozásai mellett még jellemző tünet a T-hullám inverziója. Normális körülmények között az epicardiális myocardium akciós potenciáljának platószakasza rövidebb, mint az endocardiális myocardiumé, így az epicardium előbb repolarizálódik, mint az endocardium, amelynek következtében a T-hullám amplitúdója pozitív. A T-hullám ischaemiában gyakran negatív, amelynek két oka lehet: részben az epicardiális terület ischaemiája megnyújthatja a sejtek platófázisát, részben pedig az ischaemiás, tehát részben depolarizált területeken az ingerület terjedése a distalisabb területek felé lelassul. Ez utóbbi esetben az először depolarizálódott területeknek elegendő idejük van arra, hogy először is repolarizálódjanak. Ez a mechanizmus nem specifikus tünete az ischaemiának, hanem az ingerület terjedésének bármilyen okból történt lassulása (pl. Tawara-szár blokk) esetén fellép.

 

Köszönet illeti Kocsis Miklósné Balog Ibolya titkárnőt az ábrák elektronikus változatának gondos elkészítéséért.