A központi idegrendszeri projekció során a jel a szinapszisokban többször átkapcsolódik, tehát egy afferens pálya több neuronból áll (elsődleges, másodlagos, harmadlagos stb. neuronok). Az átkapcsolódásra az első lehetőség a gerincvelő hátsó szarvában van (3.21. ábra), melynek szerkezete lamináris (Rexed-laminák). Egy-egy laminában általában azonos típusú rostok szinaptizálnak (Ad, C, Ab stb.). Minden átkapcsolódás egyben a jel által kódolt információ feldolgozására ad lehetőséget azáltal, hogy a jel digitális formából (frekvenciakód) a posztszinaptikus membránon analóg formára vált. Az analóg jelek (EPSP-k vagy IPSP-k) a posztszinaptikus membránon az elektrotónusos feszültségek szabályszerűségei szerint integrálódnak, és így nagy gyorsasággal kialakul az az eredő, kimeneti jel, mely ismét digitális formában terjed tovább a következő szinapszisig. Egy neuron elágazó axon-terminálisai számos kapcsolatot létesítenek a posztszinaptikus sejtekkel. Ezek között vannak olyan sejtek is – az interneuronok –, melyek nem az aszcendáló kapcsolat elemét képezik (tehát nem szekunder vagy tercier neuronok), hanem kollaterális kapcsolatot teremtenek az aszcendáló pálya neuronjai és az adott átkapcsolódási környezet egyéb neuronjai között. Az interneuronok által kialakuló kapcsolat lehet serkentő vagy gátló jellegű, előre- vagy visszairányuló (rekurrens). Ezek a sejtek a szenzoros információ alacsonyrendű feldolgozásának elemei, melyek modalitás-specificitást mutatnak. A gerincvelő hátsó szarvának neurokémiája igen változatos, mediátorai között szerepelnek a katecholaminok, aminosavak, szomatosztatin, P-anyag, endogén opiátok stb.