Egy másik status quo torzításra épülő, sok országban elterjedt intézkedés az önkéntes nyugdíjprogramoknál az alapértelmezett „belépek” opció (Beshears és szerzőtársai, 2009, 2021). A viselkedési közgazdaságtani érvelés szerint a jövőben elérhető hasznosságok kvázi-hiperbolikus diszkontálása és az emberekre általában jellemző túl alacsony fokú önkontroll okán az egyén nem képes a jövedelme „jó” arányát félretenni nyugdíjas korára, és így nem tudja érvényesíteni az arra vonatkozó akaratát, hogy a megfelelőnek ítélt színvonalon éljen nyugdíjasként. Madrian és Shea (2001) egy opt-out rendszer bevezetésének hatását vizsgálta egy nagy amerikai vállalat munkavállalóinak a nyugdíjmegtakarítási hajlandóságára. A kutatók a vizsgálathoz három csoportba sorolták azokat a munkavállalókat, akik a felmérésben részt vettek. A „régi” csoport tagjait 1996. április 1. és 1997. március 31. között vették fel a vállalathoz, és egy-két évvel az alkalmazásba lépésük után opt-in rendszerben léphettek be az önkéntes vállalati nyugdíjmegtakarítási programba. Az önkéntes vállalati nyugdíjmegtakarítási programban a vállalat minden befizetést egy ugyanakkora befizetéssel egészített ki. Az „ablak” csoport tagjait 1997. április 1. és 1998. március 31. között vették fel a vállalathoz, és 1998. április 1-gyel opt-in rendszerben léphettek be a nyugdíjmegtakarítási programba. Az „új” csoport résztvevőit 1998. április 1. és 1999. március 31. között vették fel a vállalathoz, és opt-out rendszerben, a fizetésük 3 százalékos automatikus hozzájárulásával vehettek részt a vállalati nyugdíjmegtakarítási programban. A három csoport tagjainak tehát körülbelül ugyanabban az időben nyílt lehetőségük a belépésre a vállalati nyugdíjmegtakarítási programba. A tanulmány elemzései 1999. június 30-i adatokon alapulnak, amikor azok a munkavállalók, akik nem vettek részt a felmérésben már több mint három éve dolgoztak a cégnél. A 23. ábrán jól látszik, hogy minél régebb óra dolgozik valaki a vállalatnál, annál valószínűbb, hogy belép a vállalati nyugdíjtakarékossági programba. Az „új” csoport tagjainak részvételi hajlandósága a programban (86%) azonban messze felülmúlja az „ablak” (37%) és a „régi” (57%) csoportok tagjainak a részvételi hajlandóságát. Annak ellenére, hogy a nyugdíjmegtakarítási program feltételei nem változtak, az opt-out rendszer bevezetését követően jelentősen nőtt tehát a programban résztvevők száma. Összességében a részvételi arány 11 százalékponttal nőtt a vállalatnál 15 hónappal az automatikus beléptetés bevezetése után.

A kutatók általában az alapértelmezett opciót tekintik a leghatékonyabb nudge-nak. Az alapértelmezett opció különösen hatékony akkor, amikor az emberek figyelmük vagy kognitív kapacitásuk korlátozott volta miatt nem változtatnak a számukra felkínált helyzeten, vagyis amikor az embereknek nincs idejük, lehetőségük mérlegelni az alternatívákat, vagy egyszerűen nem áll szándékukban a különböző lehetőségek elemzése, összehasonlítása (Johnson & Goldstein, 2003).