6.1.1. Alapértelmezett opció

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A választási architektúrák az előző fejezetben ismertetett döntési torzításokra épülve tudják céljaikat elérni. A homo oeconomicust például nem befolyásolná, milyen sorrendben vannak a döntési alternatívák tálalva, vagy melyik választás szerepel alapértelmezett alternatívaként. Egy jól ismert példája annak, hogy mégis mekkora hatást lehet az alapértelmezett alternatíva meghatározásával elérni, a szervfelajánlásokkal kapcsolatos. Azokban az országokban, ahol az állampolgárok nem aktívan ajánlják fel szerveiket, hanem amennyiben nem nyilatkoznak másképp, a felajánlás tekinthető az alapértelmezett opciónak, sokkal magasabb a felhasználható szervek aránya, mint azokban az országokban, ahol aktívan kell nyilatkozni arról, hogy felajánlja-e valaki a szerveit. Magyarországon, Ausztriában, Belgiumban, Portugáliában és Franciaországban például az emberek több mint 99 százaléka potenciális szervdonor a halála estén, míg Dániában, Németországban és az Egyesült Királyságban a potenciális szervdonorok aránya kevesebb mint a felnőtt lakosság 20 százaléka. Az itt említett, magas és alacsony arányú szervdonorokkal rendelkező országcsoportok között alapvetően nincsenek olyan kulturális különbségek, melyek indokolnák a szervek adományázásának népszerűségében fellelhető nagyfokú különbséget, a vonatkozó választási architektúra azonban eltérő a két országcsoportban. Az első csoportba tartozó országok lakosai számára az az alapértelmezett választás, hogy mindenki szervdonor, aki nem nyilatkozik másképp, míg a második csoportba tartozó országok lakosainak aktívan kell nyilatkozniuk arról, hogy valóban fel akarják-e ajánlani a szerveiket (Johnson és Goldstein, 2003). Thaler és Sunstein (2008) alapján az alapértelmezett opció fukciója szerint létrehozható két választási architektúrát opt-in (beleegyezés), illetve opt-out (beleegyezés visszavonása) rendszernek nevezik. Az opt-in választási architektúra aktív beegyezést jelent, míg az opt-out architektúra egy feltételezett beleegyezést jelent addig a pontig, amíg az egyén ellenkezőleg nem nyilatkozik. A viselkedési közgazdaságtan képviselői azt feltételezik, hogy a status quo torzítás az oka a két architektúra okozta viselkedési különbségeknek.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Egy másik status quo torzításra épülő, sok országban elterjedt intézkedés az önkéntes nyugdíjprogramoknál az alapértelmezett „belépek” opció (Beshears és szerzőtársai, 2009, 2021). A viselkedési közgazdaságtani érvelés szerint a jövőben elérhető hasznosságok kvázi-hiperbolikus diszkontálása és az emberekre általában jellemző túl alacsony fokú önkontroll okán az egyén nem képes a jövedelme „jó” arányát félretenni nyugdíjas korára, és így nem tudja érvényesíteni az arra vonatkozó akaratát, hogy a megfelelőnek ítélt színvonalon éljen nyugdíjasként. Madrian és Shea (2001) egy opt-out rendszer bevezetésének hatását vizsgálta egy nagy amerikai vállalat munkavállalóinak a nyugdíjmegtakarítási hajlandóságára. A kutatók a vizsgálathoz három csoportba sorolták azokat a munkavállalókat, akik a felmérésben részt vettek. A „régi” csoport tagjait 1996. április 1. és 1997. március 31. között vették fel a vállalathoz, és egy-két évvel az alkalmazásba lépésük után opt-in rendszerben léphettek be az önkéntes vállalati nyugdíjmegtakarítási programba. Az önkéntes vállalati nyugdíjmegtakarítási programban a vállalat minden befizetést egy ugyanakkora befizetéssel egészített ki. Az „ablak” csoport tagjait 1997. április 1. és 1998. március 31. között vették fel a vállalathoz, és 1998. április 1-gyel opt-in rendszerben léphettek be a nyugdíjmegtakarítási programba. Az „új” csoport résztvevőit 1998. április 1. és 1999. március 31. között vették fel a vállalathoz, és opt-out rendszerben, a fizetésük 3 százalékos automatikus hozzájárulásával vehettek részt a vállalati nyugdíjmegtakarítási programban. A három csoport tagjainak tehát körülbelül ugyanabban az időben nyílt lehetőségük a belépésre a vállalati nyugdíjmegtakarítási programba. A tanulmány elemzései 1999. június 30-i adatokon alapulnak, amikor azok a munkavállalók, akik nem vettek részt a felmérésben már több mint három éve dolgoztak a cégnél. A 23. ábrán jól látszik, hogy minél régebb óra dolgozik valaki a vállalatnál, annál valószínűbb, hogy belép a vállalati nyugdíjtakarékossági programba. Az „új” csoport tagjainak részvételi hajlandósága a programban (86%) azonban messze felülmúlja az „ablak” (37%) és a „régi” (57%) csoportok tagjainak a részvételi hajlandóságát. Annak ellenére, hogy a nyugdíjmegtakarítási program feltételei nem változtak, az opt-out rendszer bevezetését követően jelentősen nőtt tehát a programban résztvevők száma. Összességében a részvételi arány 11 százalékponttal nőtt a vállalatnál 15 hónappal az automatikus beléptetés bevezetése után.
 
23. ábra. A vállalati nyugdíjmegtakarítási rendszerbe belépők aránya.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A tanulmány eredményei szerint a vállalat által meghatározott alapértelmezett befizetési arány (a fizetés 3%-a) és a befektetési portfólió (100% pénzpiaci befektetés) is erősen befolyásolták a dolgozók megtakarítási viselkedését, hiszen a dolgozók jelentős része ezek tekintetében is kitartott az alapértelmezett opció mellett. Az automatikus beléptetéssel felvett dolgozók között 61 százalék volt az aránya azoknak, akik nem változtatták meg sem a befizetési arányt, sem a befektetési alap allokációját, azaz az alapértelmezett opció szerint viselkedtek. Korábban ugyanakkor az aktívan döntők kevesen választották ugyanezen opciókat. A 24. ábra szemlélteti az „új” és „ablak” csoportok viselkedését a befizetések arányának tekintetében. Az „új” csoportban például 65 százalék maradt a 3 százalékos alapértelmezett opciónál, míg az „ablak” csoport 63 százalék a nem is élt a nyugdíjmegtakarítási lehetőséggel, és csupán 4 százaléka fizette a 3 százalékos arányt.
 
24. ábra. Az „ablak” és az „új” csoportok befizetési arányai a vállalati nyugdíjmegtakarítási rendszerbe.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ezek az eredmények is arra engednek következtetni, hogy az alapértelmezett opciók választása az opt-out rendszerekben sok esetben a status quo torzításhoz, az inaktivitáshoz köthető.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kutatók általában az alapértelmezett opciót tekintik a leghatékonyabb nudge-nak. Az alapértelmezett opció különösen hatékony akkor, amikor az emberek figyelmük vagy kognitív kapacitásuk korlátozott volta miatt nem változtatnak a számukra felkínált helyzeten, vagyis amikor az embereknek nincs idejük, lehetőségük mérlegelni az alternatívákat, vagy egyszerűen nem áll szándékukban a különböző lehetőségek elemzése, összehasonlítása (Johnson & Goldstein, 2003).
 
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave