Az általános – egész szervezetre vonatkoztatott – vascularis kitöltöttség kvantitatív jellemzésének egyik lehetősége az átlagos szisztémás töltőnyomás (mean systemic filling pressure: MSFP) meghatározása. Nagysága kísérleti állatokban a szív átmeneti leállítása mellett (pl. fibrilláció előidézése a mellkasra mért elektromos áramütéssel) a szisztémás artériás és vénás középnyomás egyidejű mérésével határozható meg a következőképpen: ha fibrilláló szív mellett az artériás és a vénás rendszer közötti véráramlást, ezáltal a nyomáskiegyenlítődést extracorporalis pumpákkal, mesterséges söntökön keresztül felgyorsítják, e két változó igen rövid időn belül, még mielőtt a neurohumoralis reflexhatások jelentős súllyal érvényesülnének, nivellálódik. Ez a nyomás a MSFP, normálértéke 7 Hgmm körüli (10. ábra). A MSFP tehát olyan statikus nyomásnak képzelhető el, amely akkor lenne mérhető, ha pillanatszerűen leállna a vérkeringés, és a szív-érrendszer minden pontján azonnal nyomáskiegyenlítődés jönne létre az intravascularis tér nagyságának változatlansága mellett. A vértérfogat 15–30%-os növekedése megduplázza a MSFP-t, azonos mértékű csökkenése pedig 3,5 Hgmm-re redukálja azt.

A MSFP-höz közeli értéken egyenlítődik ki az érrendszeren belüli nyomás a halál beálltát követően néhány órán keresztül („dead pressure”).